| | | | | Kávémérés és élvhajhászat egy fedél alatt |  szerző: Plecskó Edina |
A 19. és 20. század fordulójának Budapestjét méltán nevezhetjük a „kávéházak városának”. Ekkoriban ugyanis 300-400 ilyen intézmény működött a fővárosban, az irántuk való kereslet pedig egyre nőtt. Ennek legfőbb oka, hogy a korábban korlátozott társadalmi kommunikáció a demokrácia égisze alatt itt szabad utat nyert magának, mindemellett a szabados életvitel is szárnyra kaphatott e falakon belül. A legfontosabb irodalmi, kulturális, zenés és filmes körök találkozási pontjává avanzsált kávéházak fontosságát a mai napig elismerik, belőlük táplálkozik számos anekdota is.
Az irodalmi élet egyik fellegvárának számító Centrál kávéház olyan neves emberek számára nyújtott kibontakozódási teret, mint a Hét vagy a Nyugat munkatársai. Ez előbbihez tartozott jelesül az 1890-es évektől Bródy Sándor, Gárdonyi Géza, Molnár Ferenc, valamivel később pedig Ady Endre, Krúdy Gyula, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Lukács György és Móricz Zsigmond is.
A lap jelentősége az 1908-as évre datálható Nyugat megjelenésével egy időben alábbhagyott, amely újság szerkesztőségi tagjai közül Ignotus és Osvát Ernő játszotta a legnagyobb szerepet. A Nyugat törzsasztalánál ülő munkatársak pedig olyan nagyságok voltak, mint Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, Tóth Árpád, Karinthy Frigyes vagy Füst Milán. A nyugatos szerkesztőségi tagok a Centrál mellett, az impozáns New York kávézóban is jelentős asztaltársaságot alkottak. A kávéházat a 20. század első másfél évtizedében vezető Harsányi testvérek örömmel fogadták őket: nemcsak bőkezűen hiteleztek nekik, de kedvükért az úgynevezett „írótálat”- fillérekért árult bőségtálat - is bevezették.
Tévhit, hogy a kávéházak vendégkörét csupán férfiak alkották volna. A New Yorkba sok nő is betévedt, hiszen a magyar filmszakma színe-java is itt adózott társasági kedvteléseinek.
A század első évtizedében olyan kiválóságok, mint Kertész Mihály (aki Michael Curtizként a Casablancáért Oscar-díjat kapott) vagy Korda Sándor (akire ma Sir Alexander Korda néven emlékszik a világ) is múlatta itt szívesen az időt. A New Yorkba sok zeneszerző is járt, főleg a könnyű műfaj képviselői. A népszerű sanzon- és operettszerző Zerkovitz Bélát, a magyar jazz kiválóságának számító Weiner Istvánt vagy a magyar operettek koronázatlan királyát, Kálmán Imrét említhetnénk. 
A festők, szobrászok is rendelkeztek kedvenc törzshelyekkel. A legfontosabb művészkávéház a század elején a Baross és az Abbazia, majd ezután a Japán volt. Az Abbaziához köthető többek között az Eötvös asztal jelentősége, ahogyan a demokrata politikusok és hírlapírók is hűséges vendégei voltak eme intézménynek. Egy itteni törzsasztalánál alapították mindemellett a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körét is. Szinyei-Merse Pál, Ferenczy Károly, Csók István, Márffy Ödön tartoztak többek között e rövid életű festőcsoporthoz. Az Abbaziába járó képzőművészek azonban később – a kávézó igazgatójával történt incidens okán – Lechner Ödön és Szinyei-Merse Pál vezetésével a Japánba tették át székhelyüket. Ugyanakkor az Abbázia sem szakított teljesen a művészekkel, miként Rippl-Rónai József és Grünwald Ödön festőművész is feltűnt ott ezután. 
Egykori kávéházaink többsége igazából közelebb állt a mai szórakozóhelyekhez, mint pusztán a kultúra-kiszolgálás vélt eszményképéhez. A vendégek közt szép számmal akadtak prostituáltak, így előfordult, hogy a női személyzet a kávé mellett a bájait is árulta. A legtöbb kávéházban minden nap, de legalább hetente egyszer volt zene. A híres magyar cigányzenekarok mellett szerb tamburazenekarok és kétes erkölcsű, de a férfiközönség által kedvelt női zenekarok is szolgáltattak talpalávalót. A cigányzenekarok repertoárjában a népdalok és népszerű műdalok mellett opera, operett, induló, keringő, polka és már jazz is szerepelt. Akkoriban fontos funkciót töltött be a kávéházi zongorista személye is, sok pályakezdő fiatal kezdte így szakmáját, például a neves filmzene-komponista Brodszky Miklós is a New York bárjában tűnt fel először.
Látható tehát, hogy akár kulturális feltöltődés akár duhaj vágyak kielégítése volt a cél egy-egy kávéházi látogatás alkalmával, az arra legmegfelelőbb fórumot mindenki megtalálta magának. A századfordulós pezsgő társasági élet alapköveinek számító kávézók hírét a mai napig legendák övezik, szórakoztató történetekkel szolgálva a kíváncsi utókornak.
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
