|
|
| | | | | Tanár Úr kérem! – avagy Kopik-e az iskolapad? |  szerző: Baranyai Richárd |
Padba vissza, emlékeket elő.... Jéé, valami hasonlót olvasok itt is, hmm...
Reggel? Ez ismerős, bár a harisnya kimarad és Erzsi helyett a telefon ébreszt, de valahogy frissnek tűnik az élmény, ezt is átéltem.
 Ebből nyilvánvalóan következik a késés, és nyilvánvalóan meg is kaptuk érte a beírást a naplóba, már hogy a gumiguttiba ne kaptuk volna meg...
Könyvet mondjuk nem árultam, de mind jó tanulóként, mind rossz tanulóként feleltem már, attól függően mikor, mennyire sikerült elaludni reggel, és megtanulni az aznapi anyagot. Bukunk is mindannyian, aki nem, az csak azért, mert nem él, nem élvezi ki az iskola minden ízét. Magyarázzuk is a bizonyítványunkat, ki azért mert bukott, ki azért mert csak „jó”-t kapott, ki azért mert nem bírja magyarázat nélkül.
Az osztályok, iskolák között továbbra is dúl a háború, ahol kellenek lángelmék, akik a szeren csak lógnak, és keménykötésűek, akik rémes magyar dolgozatokkal szórakoztatják (igen, egy tanárnak egy idő után bizonyára szórakoztató, hogy hogyan költjük át Petőfi és Arany életét) oktatóikat. A lányokat is figyeljük, és ugyanúgy nem értjük, mint Karinthy ezelőtt majd’ száz évvel, bár már közelebb vannak, egy teremben velünk. És ugyanúgy élénk a fantáziánk, látjuk a hangyákat, amint háborúznak, csak, hogy ne kelljen arról tanulnunk, gondolkoznunk, hogy Napóleon hogyan háborúzott. Az életünk nagyon hasonló, ugyan televíziót nézünk, és videójátékot játszunk, a háború talán már az Interneten folyik, a kékek és a pirosak között, de a klikkek ugyanúgy megvannak, a stratégiák is.
A ma diákja is megpróbál megélni, megszabadulni az iskola nyűgjétől, aztán  később, amikor már felnőtt (vagy legalábbis megöregedett), visszavágyik az iskolapadba, szeretne inkább óráról késni, mint a munkából, és inkább megtanulni még egy verset, mint a marketingvilág mélyére ásni.
Aktuális? Persze hogy az. Poros és avítt? Talán az is egy kicsit, nekünk már nem jutott a szépiából, a törökmézből is kevesebb, van helyette AutoCAD, és gumicukor. De a mélye, amit látunk, ha behelyettesítjük a korunkra jellemző tárgyakkal, környezettel, az bizony ugyanaz maradt: a vásott kölykök akik egyik napról a másikra megélnek/túlélnek, a stréberek, akik mindent meg akarnak tanulni, talán, hogy maguknak, talán, hogy másoknak bizonyítsanak. És a csínyek, melyek a stréberre ráhozzák a frászt, míg a vásottak jót röhögnek.
Ismerős?
Mindenkinek ismerős kell legyen, mindenkinek át kell ezen esni, van, aki tán még emlékszik is rá, sőt, kedvtelve gondol vissza.
Kedves Olvasó! Remélem te is az utóbbiak közé tartozol, hidd el, néha megéri elolvasni, lefordítani a saját életedre, és újra átélni ezeket a történeteket.
|
|
 |
|
