Macska(nya)fogó 2
szerző: Kinga
Mondják, hogy semelyik filmből nem érdemes megnézni a második részt, de aztán mindig vannak reménykedő nézők, akik mégis megteszik. Vannak kellemes csalódások olykor, még harmadik részek esetében is, bár ebben már jobban megoszlanak a vélemények.

A Macskafogó 2 nem az üdítő kivételek egyike, ebben egyöntetű megítélésekre találtam. Hatalmas kultuszt romboltak le egyetlen laza mozdulattal. Nem kevés munkával. A második részt óriási beharangozó kampányok övezték, tévében, rádióban, plakátokon, interneten, sőt hivatalos weboldalon. Ami nem is akármilyen, mesteri PR fogásokkal van fűszerezve, barátkozhatunk a karakterekkel, letölthetünk háttereket, klubszobában fecseghetünk, híreket olvashatunk. Egy időben a vízcsapból is a macskafogó 2 folyt, riportok szóltak a folytatásról, nagy rejtélyek lengték körül, s mindenki izgatottan várta. Talán pont ez volt a baj, hogy így felsrófolták elvárásainkat az eg(er)ekig

A várakozás ugyanis a film alatt is megmaradt. Talán a következő percben jön egy izgalmas fordulat, hátha nem csak lapos szóviccek fognak következni, poros, nyugdíjas Nepp-poénok. Tán mondhatjuk majd a végén azt, hogy nem kidobott pénz volt az egész. Őszintén, leginkább a grafikusokat és szinkronszínészeket sajnálom, hisz hosszú hetek több órás munkáját alázták meg a történettel. A producereknek nem a forgatókönyvön kellett volna spórolniuk. Darvas Ivánnak ráadásul ez volt utolsó munkája, megérdemelné a szép befejezést, hogy a végső művet melyben alakít, hasonló dicsfény övezze, mint pályájának egyéb közreműködéseit. Sajnálatos, hogy ennyi erőfeszítést így kidobnak az ablakon.

Ternovszky Béla kijött a formájából, nem lüktet körülöttünk úgy a film világa, mint a 86-os elődé annakidején. Nem gazdagodtunk feledhetetlen párbeszédekkel, a szállóigék is mélyrepülésben közelítettek. Míg zeneileg, rajzokban sikerül megidézni a nagy elődöt, addig a fordulatokban, sírva röhögős hangulatban közel sem. Bár a sírás megmaradt részemről, kínomban talán a mosoly is az arcomra fagyhatott.