Egy sorozatfüggő feljegyzései
szerző: Szántó Sz. Erika
-Nagyon jó, pont jó- gondolta Siegfried Bonmartre, miután rézkvarc számlapos órájára pillantott. Önelégülten ballagott, annak teljes tudatában, hogy már csak negyedóra és pár méter választja el a Vágyakozás szenvedélyei legújabb epizódjától.

A múlt heti rész utolsó kockáját, a döntés súlya alatt megrogyó Izabelle arcát látta maga előtt. Már egy hete, másra sem tudott gondolni, csak arra, hogy a nő vajon Hosét, vagy a rivális Fernandot választja-e. Minden eshetőséget számba vett, mindkét esetre. Azon a határozott véleményen volt, hogy Izabelle hosszútávon mindenképp Hoséval, szenvedély tekintetében viszont Fernandoval járna jobban. Magában tényként konstatálta, hogy Izabelle, Hosét fogja előnyben részesíteni, különben, a férfinek Lucitával kéne összejönnie, a történet is egészen más sodrást kapna, tehát egyértelmű a döntés.

- Már csak pár perc- dünnyögte inkább maga elé, mint magának szólóan
Ott van a dada esete is. Iriana egyértelműen tetszik Manuelnek. Azonban Fernando, Iriana bátyja, ellenzi a kapcsolatot, és megfenyegette Manuelt, hogy megöli. Ebben a részben derül ki, hogy a férfi a veszéllyel dacolva a szerelmet, vagy inkább a konszenzus útjára lépve az életet választja.

Siegfried, mint már oly sokszor, most is derült nyugalommal tisztázta magában, hogy ezt élvezi a legjobban. Számba venni a lehetőségeket, vázlatokat készíteni a külön erre a célra fenntartott kockás füzetbe, elgondolni, hogy ő mit tenne, majd várni a szereplők néha igen kiszámíthatatlan cselekedeteit
- Ó, igen, a kiszámíthatatlanság!
Kedvenc szereplőinek élete logikai csatározások közt folyt a maguk medrében.
Izabelle meddőként esett teherbe, Fernandoról pedig kiderült, hogy ikertestvérével együtt még a szülőszobában elcserélték.  
Vigyázva az összes szereplő érzékenységére, és főként Izabelle egészségére, hümmögések, és dörmögések csendes tudatában vette tudomásul ezeket az olykor teljesen váratlan fordulatokat. Csak egyetlen egyszer fordult elő, hogy teljesen elragadta a hév, és a hümmögést sutba vágva egy mondat csúszott ki a száján. (-Maria, Horkhét szereti - mondta egyszer egész hangosan, abban a tudatban, hogy ezzel végre véget vet egy szerelmi csetepaténak.)

Siegfried B. ezt már a lépcső alján gondolta, de felérve már teljesen más foglalkoztatta. Lila bársonyszvetterére gondolt, melyet minden héten külön erre az alkalomra készített elő.  
Nem sokkal később a heti rendszerességű szertartás során hamar kiderült, hogy Izabelle, Hosét, Manuel pedig, a várttól ellentétben az életet választotta.

Egy-egy epizód végeztével minden történés részletes kielemzést kapott. Iriana kétségbeesettsége ugyanúgy foglalkoztatta Bonmartre-t, mint hogy Horkhének egy gyermekkori trauma miatt lélekutazáson kell részt vennie. Ilyenkor mindennek részletesen utánanézett, felhívott például egy terapeutát és a következményekről tudakozódott, vagy akár önmaga is lélekutazáson vett részt, hogy minél jobban megérthesse a szereplők felmerülő emócióit.  Manuel gyávasága azonban meglepő fordulatnak számított. Éppen elég meglepőnek, hogy legyen min egy hétig morfondíroznia a hazafelé tartó párperces úton. A gyávaság volt ugyanis egyedül az, amire Siegfried sehogysem tudott reagálni. Mélységesen elítélte Manuel döntését, és egyszerű, nagyobb gondolatokat szerencsésen nem igénylő életében, nem tudott azonosulni vele. Márpedig akkor is a szerelem az első- vonta le a konzekvenciát egy megrögzött romantikus bolondságával, és Maria és Horkhe boldogságára gondolt.

Egészen egy teljes hétig, amikor is Fernando elhódította Hosétól Izabellet, mert ez volt az a pont, amikor már Siegfried Bonmartre számára is minden egyre jobban összekuszálódott