Psychosis ex intoxicatiam morphinismus -- Dr. Brenner
szerző: Kinga
Csáth Gézáról egy átlagember valljuk be őszintén magunknak, nem sokat tud. Ő az a kétes írófigura, aki drogfüggő volt (morfinista), aki miatt aztán olyan sokan lesznek kíváncsiak arra, hogyan hatnak rájuk a tudatmódosító szerek. Mondván hátha az majd nagy művészt farag belőlük. Aztán évek múltán, mikor azon "kattognak" hogyan szerezzenek újra anyagot, hogy elviselhetővé tegyék a napjukat, akkor már késő bánat tollat ragadni. Azelőtt meg az az egy-két vers sem sikerült olyan jól, de már az is édes mindegy. Ez is egy mese, amely rosszul végződik. Ugyan jóval sablonosabb a csáthi meséknél, de a legszomorúbb az egészben, hogy igaz és nem unikum, nem is hungarikum.

De kezdjük szépen az elején. Született Brenner József szimbóluma lehetne az önpusztító művésznek, már-már polihisztor, bár inkább egy jó eszű útkereső poéta-író, zenekritikus, orvos. Gyermekként apja hegedűművésznek szánta, ő maga szenvedélyesen zenélt, s ezt akarta átplántálni fiába. Ekkor még Csáth inkább a festészet iránt érdeklődött, mondhatni az volt első nagy szerelme, ugyanakkor vonzalma viszonzatlan maradt. Az alkotásvágy gyakorlás híján nem hullott termékeny talajra, s tanárai is csak elégségesnek ítélték törekvéseit. A terv kudarcba fulladt. Mint ahogyan zenészi pályája is kisiklott, mikor nem vették föl a zeneakadémiára, így inkább orvosnak tanult, lekötötte az anatómia meg az élettan minden percét. Eddigre már fény derült írói vénájára, 1904-ben ugyanis, A kályha című novelláját elküldte Bródy Sándornak, aki ezután csakis "jót, sőt feltűnőt" várt tőle. 1906-tól a Budapesti Naplóba írt rendszeresen és más lapokba is publikált. Irodalmi és zenekritikái, társadalmi és művészeti írásai korszerű műveltségről és kitűnő elemző készségről árulkodtak. 1908-tól többek között már a Nyugat közölte elbeszéléseit és zenekritikáit. Mindebben valószínűleg közrejátszott, hogy módos családból származott és unokafivére Kosztolányi Dezső volt.

Viszont Dr. Brenner József "oly korban élt a földön", mikor még migrénre írták a kokainos cseppeket. Ugyanakkor már pontosan ismerte az orvostudomány a morfium hatásmechanizmusát. 1910. április 19-én pedig újabb tragédia érte Csáthot, mikor Kuthy Dezső tüdőbajt diagnosztizált nála. Ekkor szokott rá tudatosan a morfiumra, melyről rengeteget ír naplójában, hatása alatt  pedig töredékes irodalmi műveket alkotott.  (Tragédia a tragédiában, hogy a diagnózis téves volt). Ugyanezen évben mikor az ótátrafüredi szanatórium fürdőorvosaként dolgozik, megismerkedik leendő feleségével Jónás Olgával. Fürdőorvos, körorvos, majd őt is eléri a háború és bevonul katonának. 1914. augusztus és 1915. július között a szerb, majd az orosz fronton, később Trencsénben és Budapesten teljesített katonai szolgálatot. De egészségi és idegállapota miatt egyévi szabadságot kapott. Eddigre ugyanis eluralkodik rajta a függőség, tiszta pillanataiban mindent megtesz, hogy leszokjon, kísérletképpen nikotinnal próbálja csillapítani a morfium iránti vágyát, sikertelenül  és még így is mindvégig praktizál.

1915 őszétől Földesen, majd miután fölmentik a katonai szolgálat alól Regőcén körorvos. Vidékre menekülésének fő oka, hogy megnehezítse a morfium beszerzését, ezáltal megkönnyítse a leszokást. 1918. október 6-án leánya születik. Pár hónapra (1919 januárjában) idegileg összeomlik, a bajai kórház elmeosztályán kezelik, ám onnan megszökik, hazagyalogol Regőcére. Elborult állapotában július 22-én 3 lövéssel végez feleségével és egy nagy adag morfiummal, ereinek fölvágásával megkísérel véget vetni életének. De egy szerb katonaorvos megmenti. Talán ez az egyik utolsó kudarc életében. A bajai majd a szabadkai kórházba szállítják. Mikor öccse látogatja, nem hiszi el, hogy meghalt a felesége, egy dologhoz viszont rögeszmésen ragaszkodik: gyógyíthatatlan. Összeomlása józan pillanataiban az orvos bukkant elő belőle, szerette volna, hogy példáját tudományosan dolgozzák föl. Szeptember 11-én aztán megszökött az osztályról, 100 koronával s egy nagy adag pantoponnal. Budapest felé vette az irányt, hogy a Moravcsik-klinikán kezeltesse magát. Ám a demarkációs vonalnál szerb határőrök tartóztatták fel, bekísérték az őrszobára, ahol is egy óvatlan pillanatban végzett magával. Halálának oka: önmérgezés.

Csáth Géza élet- és művészetfelfogásának kulcsa: az ember élete egzisztenciális létén túl fantáziavilágával együtt teljes egész. Ez nyilvánul meg A vörös Eszti (1908) című novellájában is. Életművét morfinizmusa kiteljesedése előtt félbehagyta, mielőtt igazán kinyílhatott volna. Ellenben arról fönnmaradtak töredékek, hogy micsoda nagy tervekkel volt tele, levelek, jegyzetek tanúskodnak, többek között szeretett volna írni egy operettet. Végső éveinek megrázó dokumentumait családja megsemmisítette.  Legjobb novelláira a bravúros időtechnikán túl az elbeszélés tárgyilagos hangneme, a részletek leírásában mutatkozó stilizációs törekvés jellemző. Novelláiból Szász János filmet (A Witman fiúk, 1997), az elmebeteg nő kórtörténetéből Kiss Csaba drámát (Animus és Anima, 1997) írt.