|
| | | Béla –Bartók – avagy kicsiny hazánk nagyhatású zene-(gyűjtő, szerző, tanár, lehet válogatni)-je | szerző: Baranyai Richárd |
Ha azt mondom, Szuhafői, vajon ki az, akinek egy kopaszodó, ősz hajú zenész jut eszébe? Nem sokan, ugye? Pedig kellene, ugyanis ez Bartók: Szuhafői Bartók Béla.
Született 1881. március 25-én Nagyszentmiklóson és meghalt 1945. szeptember 26-án New Yorkban. Eddig tartott a tankönyvszag. Aki a dátumokra és hasonló adatokra kíváncsi, nézzen körül google-ben. Mondhatjuk, hogy már az anyaméhben zenélt, ugyanis anyja kiváló zongorista, apja hasonlóan jó zeneszerző, csellista, zongorista volt. Ez már mutatja az irányt, amerre a kis Béla indul majd. A történetek szerint egy évesen, bár beszélni még nem tudott, már jelezte, melyek azok a zenék amiket szeret. Négy évesen pedig lejátszotta őket a zongorán (na jó, egy ujjal lepötyögte, de egy négy évestől ez akkor is nagy szám). Hét évesen már komponált, és a zenei esteken a tömeget szidta, mert azok enni merészeltek, mikor olyan szép zene szólt (Semiramis ouvertür). Közben persze tanult mást is, bár azt csak otthon, pedagógus szüleitől, mivel gyakran betegeskedett. Mindenesetre nyolc évesen már levizsgázott a 4. osztályos anyagból is.
Apja halálával felborultak a dolok, nem volt igazán pénzük sem és lehetőségük sem arra, hogy Bartók megfelelő oktatást kapjon zenei téren. Ez nagyjából az 1980-as évek közepére csendesedett le, amikor Pozsonyba költöztek, ahol anyja jó állást szerzett. It Erkel Lászlótól tanult, és még Dohnányi Ernő emléke is inspirálhatta. Nagyjából ekkoriban kezdődött zeneszerzői pályafutása is. Innen egyenes volt az út a Zeneakadémiára, majd Európa koncerttermeibe. Zongorista karrierje ezzel föllendült, de a zeneszerzői munkák hanyagolását is hozta. El is utazott hát pihenni kicsit Gerlicepusztára, hátha ott megjön az ihlet (és tényleg jött is). Itt meghallhatta a paraszti zene szépségeit, és új irányokba indulhatott a zenei hullámok hátán. Elkezdődött a népzene-gyűjtés időszaka. Ekkoriban kezdett el tanítani a Zeneakadémián is, és vette el első feleségét. Mondhatni minden szép és jó, mint a mesében, csak a mesében ez így is maradna, Bartók életében kevésbé. Első operáját, a Kékszakállú herceg várát nem mutatták be, mert túl (hmm, hogy is fogalmazzak) parasztos.
Aztán jött a magánéleti krízis, és a háború. Mondjuk ez a személyes válság elindította a zenei kísérletezés felé, ami, gondolom, mint művészt, ki kellett, hogy elégítse. ’18 és ’23 között gyakran nyúlt az expresszionizmus és a dodekafónia kifejezőeszközeihez munkájában. A ’10-es évek végén jöttek a sikerek, bemutatták a Fából faragott királyfit és kellett már a Kékszakállú herceg vára is. Később (’20-as évek eleje)megint szerzői csendbe burkolózott, majd mint főnixmadár kikelt saját hamvaiból, és ontani kezdte az új darabokat (1926) ezt a korszakát vonósnégyesek és zongoraversenyek írása jellemezte, amelyekben gyakran feltűnt a híd forma, mint rendező elv. A lendület egészen a 30-as évek elejéig vitte. Amikor inkább a gyűjtés felé fordult megint, rendezte gyűjteményét és előadásokat tartott. MTA taggá vált, és gyakran publikált szaklapokban. Az Anshluss elérkeztével nem volt maradása és Amerikába utazott, ahol már javarészt tudósként munkálkodott, majd leukémiája előrehaladtával ettől is kénytelen volt visszavonulni. Jelenleg is sok helyen idézik, játsszák, kutatják darabjait, életét. Két kezem nem lenne elég hozzá, hogy megszámoljam hány Bartók gimi, általános és zenei iskola van ma Magyarországon. De lehet, hogy ahhoz sem, hogy a környező országokban lévő, Bartók nevét viselő, intézményeket összegezzem.
|
|
|
|