|
|
| | | | | Táncos a sötétben |  szerző: Szántó Sz. Erika |
Lars von Trier az emigráció, a betegség, a nyomor problémáit taglaló alkotása a giccs és a totális eszköztelenség határán egyensúlyoz.
 A film a Dogma utáni, Hollywood felé kacsingató tematika és technológia, musical és melodráma elegye, Trier egyik legnaturalisztikusabb alkotása. A történet szerint, a hazáját elhagyó naiv, ugyanakkor szeretetreméltó özvegy (Björk nagyszerű alakítása), acélgyári munkásként kívánja előteremteni fia számára a szemműtéthez szükséges pénzt. A betegség örökletes. Az anya egyre inkább csak a sötétségben tapogatózik. De mindenáron küzd, hogy gyermeke elkerülhesse azt, amit ő már nem tud. Az idő lerövidül, és a homályban tapogatózva elkezdődik a visszaszámlálás. A szürreálissá fokozódó embertelen munkában a gépek zaja teremti meg a Björk képzeletében kibomló dalok zenei alapját.
A Táncos a sötétben a rendező Aranyszív-trilógiájának befejező darabja, amely lezárja az előző két darabban – Hullámtörés, Idióták – megismert tematikát, a női mártíromságot középpontba állító, a társadalom, az intézmények és a fanatikusan jó egyén feloldhatatlan ellentétének bemutatását. "Most megértem a halálraítélt utolsó cigarettáját, utolsó pohár rumját. Sose tudtam fölfogni, hogyan fogadhatja el ezt a nyomorúságos ajándékot. Pedig mennyi öröm van benne! Azt hiszik, az az ember bátor, mert mosolyog. Pedig azért mosolyog, mert rumját kortyolja. Akik látják, nem tudják, hogy az ő távlatai már egészen mások, és hogy ez az pohárka rum emberi életté tette ezt az utolsó órát." (Antoine de Saint-Exupery)
|
|
 |
|
