|
|
| | | | | Kémmúzeumok nyomában |  szerző: Plecskó Edina |
Rúzsnak álcázott pisztoly, cipősarokba rejtett rádióadó, robbanó széndarab vagy a KGB mérgezett hegyű esernyője – e James Bond film kellékeinek is kitűnően megfelelő eszközöket már nem pusztán a mozivásznon „kém”lelhetjük meg, Amerikában vagy akár Kínában is – igaz ez utóbbi esetében csak állampolgárok számára – múzeumi keretek között láthatóak.
A Washingtonban 2002-ben megnyílt Nemzetközi Kém Múzeum az első kizárólag kémkedéss el foglalkozó nyilvános gyűjtemény az Egyesült Államokban, amely e mesterségről nemzetközi áttekintést nyújt. A kémkedés története 3800 évvel ezelőttre nyúlik vissza, ekkoriban Hammurapi már kiterjedt kémhálózattal büszkélkedhetett. A dolgok természetesen azóta sokat fejlődtek, annyi azonban bizonyos, hogy a kémszervezetek nem csak a történelem alakításában játszottak szerepet – működésük napjaink eseményeire is nagy hatással vannak. Az egyik igazgatósági tag, William Webster, a CIA egykori vezetője szerint a hírszerzés életeket mentett meg, amikor a szuperhatalmak a nukleáris háborúra készülődtek. A felek ugyanis meg voltak győződve arról, hogy a másik atomtámadást tervez, de a hírszerzés olyan képet adott, amely feleslegessé tette a megelőző csapást, ami emberek millióinak halálát okozta volna. Az elvi érvelések mellett a Múzeum gazdag kiállítási anyaga is igen elismerésre méltó. Peter Earnest múzeumigazgató szavaival élve intézményük „teljes élmény” nyújt: a kémkedés titokzatos világához tartozó teljes körű fe lszerelések, a "Goldfinger" című James Bond-filmben megcsodált Aston Martin sportkocsi élethű mása, vagy annak a Los Alamos-i laboratóriumnak az utánzata is felfedezhető itt, ahol az amerikaiak az atombombát kifejlesztették. S hogy interaktivitásban se legyen hiány, minden egyes látogató belépéskor magára veheti bárkinek az identitását és távozáskor egy "digitális határőr" teszteli tudásában. Dicséretes módon a kiállítással nem akartak a valóságtól elrugaszkodott tévképzeteket gyártani, üzenetként fogalmazható meg az, hogy a kémkedés kemény és veszélyes munka, amely csak a legritkább esetben hozza meg egymaga az áttörést.
A Föld átellenes pontján, Kínában idén tavasszal nyitották meg a kínai titkosszolgálatok munkáját bemutató kémmúzeumot, amely intézmény több mint nyolc évtized hírszerzési eszközeit vonultatja fel, s amely tárlat látogatása csupán kínaiak számára engedélyezett. A szigorú szabályok pedig biztonsági okokból fakadnak, az igazgató szerint kényes, titkosszolgálatokkal kapcsolatos információkat nem tehetnek közszemlére külföldiek előtt. A magyarázat kissé furcsának hathat a csúcstechnológiás titkosszolgálatok korában, abban a múzeumban, ahol négy teremben a kínai biztonsági szolgálatok eszközei 1927-től kezdve láthatóak. Az itt kiállított vitrinekben titkos dokumentumokat és azok elrejtésére szolgáló üreges pénzérméket vagy kártyapaklinak álcázott térképeket is felfedezhetnek a szerencsés bejutók, akik mindezek mellett egy óriási földgömb-modellt vagy csillagos égnek álcázott mennyezetet is megcsodálhatnak. S ha mindezen élmények átélésére európai állampolgárokként lehetőségünk nem is adódik, a kémmúzeum washingtoni társában minden igényt kielégítően részesülhetünk hasonló benyomásokban.
|
|
 |
|
