|
|
| | | | | Álmodozók a színpadon |  szerző: Plecskó Edina |
Bernardo Bertolucci 2003-as nagysikerű filmjét, az Álmodozókat színpadra adaptálni nem mindennapi feladat. A mindössze 22 éves Dicső Dániel első rendezésével mégis arra vállalkozott, hogy az Oscar-díjas rendező szenvedélyes moziját a világon először Budapesten bemutassa a színházi közönségnek.
Párizsban járunk, az 1968-as diáklázadások idején, amikor egy amerikai diák,  Matthew (Szamosi Donáth) a Cinemathéque nevű moziban barátságot köt egy francia testvérpárral, Isabelle-lel (Danis Lídia) és Theoval (Haumann Máté), akik hozzá hasonlóan szenvedélyesen szeretik a filmeket. Ez a végletesség azonban nem csak filmnézési szokásaikban merül ki, hiszen miután a mozi nagy botrányok közepette bezár, Matthew beköltözik a testvérpárhoz és kezdetét veszi hármójuk közt az egész darabot behálózó feszült légkörű érzelmi és szexuális játék. Együttélésük szabályait ők maguk határozzák meg, amiben a filmes játékoknak és fogadásoknak is nagy szerepe van, ezáltal fedezik fel önmagukat, érzelmi és szexuális identitásukat.
 S hogy miért pont ezt a filmet választotta Dicső Dániel első rendezésének? Nem másért, mint hogy a filmben található izgalmas és szenvedélyes hármas kapcsolatot a végletekig kiaknázza. Azt a szerelmi háromszöget, amelynek bemutatása bizonyára nem kis meghökkenést kelthet a nézőkben. A Baráthy György színdarabjából készült előadásban számos filmes elemmel is találkozhatunk, ezek a Kentaur ihlette díszletben, a színpadtérre vetített mozgóképek formájában jelennek meg. A fiatal rendező, Dicső Dániel ajánlását megfogadva nem csak azoknak érdemes ellátogatnia a Thália Színházba megnézni a darabot, akik látták a filmet és tetszett nekik, hanem azoknak is, akik úgy érezték, hogy voltak titkok, amikre nem derült fény.
|
|
 |
|
