A filmművészet végeláthatatlan 1968-hoz fűződő listájából szemezgettünk egy kicsit, a látókör szélesítésébe vetett örök hitünk mián. A lista természetesen nem teljes, bőven lenne még mit említeni ebből a termékeny témából.

Bernardo Bertolucci: Álmodozók (2004). Válogatásunk legfrissebb filmje, melyben a nagy Godard-követő ironikus fordulattal felülbírálja ifjúsága és generációja baloldali lelkesedését. Az 1968-as események között játszódó alkotás plasztikus képet ad az akkori Párizsról, archív képkockákat is segítségül hívva. Egyszerre bontakozik ki előttünk a diáklázadás és a főszereplők szexuális felszabadulása. Egy testvérpár és egy amerikai fiú furcsa kapcsolata, mely kissé emlékeztethet minket a Szerb Antal Utas és Holdvilágában megjelenő figurákra. Bertolucci nosztalgikus visszatekintése során az öncélú lázadozás helyett a pacifizmus mellett voksol.

Kardos Ferenc: Petőfi 73 (1972). Dokumentarista fikció, melyben hatszáz pápai és budapesti, farmernadrágos-hosszúhajú diák képzeli el és éli újra Petőfi életét - ahogy a főcím felirata is tudatja.  A mű egy merész kísérlet, folyamatosan ugrál a színészek civil és filmbeli alakja közt, egyszerre werkfilm és maga a kész alkotás. Új kontextusba helyezi Petőfi sorait: "Európa csendes, újra csendes, / Elzúgtak forradalmai". Egyszerre emlékezik meg 1968-ról és a költő születésének százötvenedik évfordulójáról.

Michelangelo Antonioni: Zabriskie Point (1970). A mű címe egy létező földrajzi hely nevét viseli, mely a Death Valley Nemzeti Parkban rejtőzik,  egészen pontosan egy szikláról van szó a hatalmas amerikai sivatagok egyikében. Ezen a helyszínen bontakozik ki a film történetének váratlan találkozása, a gyilkosnak hitt pilóta és a főnökéhez tartó autóvezető nő között. A jelenet igazán érdekes, a korra jellemzően látomásos szürreális valóságba kevert képzelgés.

Magyar Dezső: Agitátorok (1969). Tanácsköztársaság az "ideológiai csoport" tevékenységének szemszögéből. Az 1919-es események 50. évfordulójának alkalmából kiírt főiskolai pályázat nyertes műve. Két forradalom összekapcsolása (1919-1968), s evvel a baloldaliság - nyugathoz hasonló - reneszánszának/kontinuitásának keresése. Betiltva. Pedig kiváló határkőként jelezte a magyar film új lehetséges irányvonalát, ám így csupán egy szűk szakmai réteg láthatta.

Kovács András: Falak (1968). Kritika a szocializmusról, egyúttal mozgóképes archívum a korról. -Hogyan lehet minden rendszert kiszolgálni?- Kapja meg a kérdést Benkő párizsi látogatása alatt, ugyanis ő '56 előtt akár '68-ban vezető pozíciót töltött be. Majd jön a magyarázat, hogy bizony ez ugyanaz a rendszer. Ám útja nem csak ezért érdekes. Hazatérvén másként tekint Ambrusra is, a felfüggesztett mérnökre, aki nyíltan tájékoztatott egy vevőt az exportra szánt árú konstrukciós hibájáról. Párizsi beszélgetései után nyíltan kiáll beosztottja mellett a főigazgatóval szemben, melyről hasztalan próbálja lebeszélni tapasztalt főnöke. Az alkotás kérdésfelvetései, és a "káderfigura" (jelen esetben Gábor Miklós) mellékszereplőből hőssé avatása miatt szintén újdonság. Ugyanakkor a korszak filmjeivel ellentétben hosszas szóvirágokban kapjuk meg a mű üzenetét.

Andy Warhol -Paul Morrissey: Magányos cowboyok (1968).

A film, mely "örökre eltemette a westernt". Ha erről a korszakról beszélünk vétek lenne kihagyni Andy Warhol-t. Ám nehéz elhinni, hogy a Magányos cowboyok akárkinek is a kedvencévé avanzsált, pedig van ilyen is. A rendezők eltökélt szándéka (?), hogy halálra untassanak minket. A művészi ars poeticával megindokolt és a vágással a végletekig fokozott vontatottság egyenesen megőrjíti a nézőt. Erre tesz rá egy lapáttal a sok időbeli és térbeli ugrás, a posztmodern dekonstrukció elméletnek hódolva. A mű célja egyébként a Rómeo és Júlia ironikus utalásokkal való megidézése egy westernfilmben. Két férfi szerelmének átfogalmazva a történetet.

Említhettük volna még:

Glauber Rocha: A Föld transzban (1967)

Jean Luc Godard: A kínai lány (1967)

Jean Luc Godard: Week-end (1968)

Lindsay Anderson: Ha... (1968)

Jean Luc Godard: One plus one Szinpátia az ördöggel (1968)

Pier Paolo Pasolini: Teoréma (1968)

Dennis Hopper: Easy Rider (1969)

Lizzani-Bertolucci-Pasolini-Godard-Bellochio: Szerelem és düh (1969)

Dusan Makavejev: W. R. az organizmus misztériuma (1971)

Elio Petri: A munkásosztály a paradicsomba megy (1971)

Terayama Shuji: Dobjátok el könyveiteket és ... (1971)

Alain Tanner: Jónás, aki 2000-ben lesz 25 éves (1975)

Jacek Bromski: 1968. Boldog Új Évet!(1992)

Marco Bellocchio: Buongiorno, Notte! (2003)