|
|
| | | | | A NŐ – egy férfi szemszögéből |  szerző: Plecskó Edina |
„Mitől nő egy nő? És vajon mitől jó nő?” Ennek megválaszolása egyfelől szubjektivitást feltételez, ám ha mélyebben belegondolunk, az érzelmi síkon realizálódó intelligencia mindenképpen egy objektív kritériuma a nőies vonások teljes értékű kifejeződésének. Dr. Csernus Imre pedig ebből az aspektusból ad választ a kérdésekre a legújabb, A Nő című könyvében.
 A már Csernus védjegyévé vált sokkolás módszerének köntösébe öltöztetve tárul fel előttünk a „titok”: a nők elkövette sarkalatos hibák és az ezek kijavítását célzó útmutatás. A könyv lapjain megjelenő presszionálás azonban gyakran jelenti a vulgáris stílussal való azonosulást – ezzel viszont a legerősebb hatásfok elérése helyett, negatív visszacsatolás is bekövetkezhet az olvasóban.
A könyv borítója, a belső illusztrációk és a feltüntetett 18-as karika, előre jelzik a műben rejlő tartalmak stílusát, amely azonban több, holmi stiláris igénytelenségtől: Csernus tudatos eszközhasználata ez arra a célra, hogy minél inkább rögzüljenek az információk az emberekben. A végérvényes hatás elérését célzandó artikulálódnak ilyen formában a tartalmak: a rossz nő nem más, mint egy „görcs”, egy férjét kiszolgáló rabszolga, hitelesség híján lévő személy, akinek életét főként a kialakult rossz élethelyzetekben történő vegetálás teszi ki. A szüleinktől kapott minták nagyban befolyásolják azt, hogy felnőtt korunkban hogyan viszonyulunk egyes szituációkhoz, a rossz példa sajnos ragadós. Ám e könyv egyfajta útmutatás arra nézve, hogy ha már felfedeztük a bennünk rejlő hibákat és kiléptünk az érzelmi vakság állapotából, kezdjünk el a tudatosítás fájó ténye mellett mindezen változtatni.
„…Egy idő után a kudarcok elkezdik az embert körülölelni, és körülveszi őt a  sötétség, elvész az önbizalom és a bizonytalanságból fakadóan a gerinc, a tartás helyén elkezd lekvár csordogálni. A lekvár meg azért van az üvegben, hogy nehogy szétfolyjon. Az egykori bátor nőci meg szétfolyik...A lekvár sorsa ugyanaz, mint a nyusziké, akik menekülnek. A nyuszik a fülüknél fogva felemelik magukat, tarkón vágva kettétörik a saját gerincüket, megnyúzzák, kibelezik, majd filézve odateszik a húsukat az asztalra, hogy valaki, aki éppen arra jár, vadast főzzön belőlük, majd megegye őket és megeméssze...”
 Ilyen és ehhez hasonló képekkel festi le az író az egyes gyarló vonásokat, jelen esetben a gyávaság generálta gerinctelenség állapotát. Csernus, könyvében elébe megy az igazi, nagybetűs NŐ megjelenítésének, markáns megfogalmazásaival a nőiesség megélésének gátló tényezőiről ír. Ez konstruktív megoldás lehet abból a szempontból, hogy a saját életükre is vonatkoztatható példákkal szembesíti az olvasókat hibáikkal, és a megoldás lehetőségét kínálja fel nekik. Ezen ideológia mentén a „hét nőbűnt” is megfogalmazza: a lustaságot, a gyávaságot, a türelmetlenséget, a makacsságot, a hiúságot, az önzőséget és az irigységet is. Ezeket több, a pszichiáter léte folytán szerzett példával szemlélteti, bemutatva általuk a személyiség fejlődésének torzulását. Mindazonáltal jogosan merülhet fel bennünk a kérdés, hogy miért tekintendők a jelen könyvben leírtak hitelesnek, miként lehet egy férfi a mindentudója a nőiesség megélésének. A válasz a már jelzett orvosi-pszichiátriai attitűdben keresendő, amely szellemiség köszön vissza e könyvben is. Csernus saját munkatapasztalatai révén foglalta össze a nőkről tudásának esszenciáját, amelynek befogadására azonban egy nagy adag bátorság is szükséges. Az biztos, hogy ő kellőképpen fel van vértezve ilyen irányú erővel, miként olyan kérdések feltevéséhez is bátorságot mutat, amelyekre mások gondolni sem mernek.
A könyvben realizálódó verbális stílus a jelzett hatás ellenére nem tekinthető teljességgel elfogadhatónak. A mű azonban megcáfolhatatlan értékkel is bír, hiszen az érzelmi intelligencia fejlesztését segíti elő. Ezáltal az emberek képesek lesznek hangosan kimondani maguknak és a másoknak a jó és rossz érzéseiket, majd mindennek a következményeit napról-napra következetesen vállalni tudják. Ez pedig egy olyan készség, amelynek elsajátítása a hiteles élet elengedhetetlen feltétele.
|
|
 |
|
