|
|
| | | | | Abigél musical – Háború cukormázban? |  szerző: Tóth Tamara |
A világháborús események nem csupán szemtől szemben befolyásolták az emberek életét, a háttérben meghúzódva, és a jövő kilátástalanságát előrevetítve is alakították a sorsokat a valóságban és a képzelet alkotta művekben egyaránt.
 Az elsősorban ifjúsági regényként számon tartott Abigél, majd a belőle készült film generációknak mesélte el a háború elől vidékre menekített Vitay Georgina történetét. Az egy évvel ezelőtt bemutatott musical ugyan új aspektusból, de a zenés színház kedvelői számára valószínűleg méltóképpen állítja színpadra Szabó Magda regényét. A mű apropója is maga a háború, hogy az 1943-as évben is létezett még olyan hely az országban, ahol ha rövid időre is, de el lehetett bújni a hatalom elől. Vitay tábornok Árkodra, egy bentlakásos lánynevelő intézetbe vitte egyetlen gyermekét, Ginát. A titkos ellenállás egyik vezetőjeként ugyanis meg akarta akadályozni, hogy a lányának életét kockáztassa a céljai érdekében. Egy musicalben nehéz megjeleníteni apa és lánya olyan szoros kötődését, és egymásra utaltságát, mint ahogy azt Szabó Magda szavakba öntötte. Ez nem is sikerül minden esetben a színészeknek. A fejlődéstörténet jelleg így sajnos elvész, de „kárpótol” a színes jelmezkavalkád, és az állandóan mozgásban lévő színpad.
A musicalbe beemelték azt a vonalat, ami a regényben is igen hangsúlyos: az ellenállás kibontakozását, és szemben vele a vak hitet, ami kötelezővé teszi az eszmét, hogy Magyarország meg fogja nyerni a háborút, és áruló, aki másként gondolkodik. A titokzatos ellenálló vagy ellenállók életüket kockáztatják, amikor ilyen, és ehhez hasonló feliratokat festenek a város különböző pontjaira: „Magyar anyák, fiaitok háborúzni ne hagyjátok, nem, nem soha, ne adjátok oda! 200 ezres magyar sereg Don kanyarban odaveszett! A sorsuk temető, a béke a jövő…” Az elszánt békepártiak mindent megtesznek, hogy foganatosítsák az emberekben, hogy a háború elveszett, és a fronton folyó harcoknak semmi értelme. A fiatal lányokhoz ebből nem sok jut el, hiszen a Matula falai védőburkot képeznek, és a mindennapi dolgaikat nem befolyásolja még közvetlenül a háború. Georginát ezért is sokkolja, amikor édesapja feltárja előtte a valóságos helyzetet.
Kőnig-Abigél látszólag ügyefogyott karakterének megfelelő ellentéte a férfias Kalmár, aki egyben a hazafiasság álarca mögött a világháború híve. Az adaptáció azonban pont a két – a regényben alaposan kidolgozott – szereplőt hanyagolja el, főleg a címszereplőt, és így a Gina melletti legfontosabb alak szinte alig szerepel. Kocsák Tibor-Miklós Tibor munkájában a dramaturgia sok fogyatékossága ellenére azonban középpontba helyeződik a háború borzalma, az életbe lépő zsidótörvények, és a rengeteg véráldozat. Mindez a mű bármilyen feldolgozásának kellő komolyságú társadalmi-politikai hátteret ad.
|
|
 |
| Artkatakomba- óvóhely csak bátraknak | szerző:
Szántó Sz. Erika
|
Szirénázás. KÖTELEZŐ a Jászai Mari téri Meki melletti óvóhelyre lemenni. Bár ne lenne. Bent sötét, gyereksírás és rehabos alkoholisták amatőr színjátszó csoportja fogad minket.
Más nem is: ugyan tétován álldogálunk a pult mellett, ügyet sem vetnek ránk. Egyedül fedezzük fel hát a kocsmát, ahol a legkellemesebb helynek a felrobbant szív című kép melletti asztal tűnik (?!). „Hadd meséljem el történetemet a gombáról”- hörgi az egyik whiskyben és borban ázott májú „színjátszó”. Kezdődik a próba. Nagy az Isten állatkertje…csak alacsony a kerítése.
Személyzet: 1- volt?
Fogadtatás: 1
Légkör: 1 –felrobbant szív, kék madár és bűz
Kínálat: 2
Mosdó: 0- soha többé. Legyen inkább Hugyos Jóska a nevem.
Közérzet, összbenyomás: 2- messziről elkerülni
Összesen: 60/7
|
szerző:
Kinga
|
 A hely adta fantáziakalandok és a megvalósítás között valóban nagy szakadék tátong. De izgalmas volt látni egy óvóhelyet, szűk lépcső vezet le, vaskos ajtó fogad (nyitva), mely vashevederekkel zárható (piktogram mutatja a nyit-zár irányokat), majd tovább 3 lépés, újabb ajtókeret, még 2 lépés és megint, annak idején mindegyikben állt egy ugyanolyan falnyi vastag nyílászáró, mely védett a robbanásoktól. Elképesztő, ha nem lenne citromsárgára festve a fal nyomasztó lenne. Így más miatt az. A hely elősegíti, hogy beleéljük magunkat a légiriadók lármás, véletlenszerű tömegének összejövetelébe. Itt ugyanis egymás "szájában" ülhetünk csak, nem lehet oly halkan beszélni, hogy ne halld a kéretlen szomszédod, viseld rajtad mélázó tekintetét. Voltak pillanatok mikor egészen elevenen felderengett, milyen lehetett itt lenni "élesben". Klausztrofóbiásoknak tilos! Történelmi kalandoroknak kötelező.
Személyzet: 2 (fő volt)
Fogadtatás: 3 ("Ezek a lányok mit keresnek itt?")
Légkör: 4
Kínálat: 5 - átlagosan szegényes
Mosdó: 1 -kicsit bizarr
Összbenyomás: 4 - Van akit vonz a hely történelmisége...
Összesen: 60/19
|
szerző:
Tóth Tamara
|
Nekünk, akiknek a második világháborúról már csak a déd- és nagyszüleink  meséltek, furcsa élmény önkéntesen egy óvóhelyre lemenni. Viszont sokkal többre számítottam az alapján, amit a honlap előrevetített. A múlt árnyéka nem illant el teljesen, de a hely kialakítása mintha arra törekedne, hogy ne nagyon gondolkodjunk, inkább adjuk át magunkat a szerintük bohém, szerintem inkább mesterkélten művészieskedő légkörnek. Adott ez a történelmi emlék, ahol néhány évtizeddel ezelőtt emberek sokasága menekült meg, és élte túl, ahogy sok esetben romba dőlt a felszín feletti lakóhelye. Ezt elfelejteni nem szabad, ahogy fele sem igaz tulajdonságokkal felruházni a jelenlegi funkcióját.
Személyzet: 3 szót sem érdemel
Fogadtatás: 2 még annyit se
Légkör: 3
Kínálat: 5 - unalmas
Mosdó: 1 – ennél még egy vödör is jobb
Összbenyomás: 4 – félelmetes, de az emberek miatt
Összesen: 60/18
|
szerző:
Plecskó Edina
|
 Önmagát a kortárs kultúra „óvóhelyeként” aposztrofáló Artkatakomba funkcionalitását tekintve erős kérdőjeleket hagyhat egy oda betérő vendégben. A kortárs művészeti galéria és egyben kávézó vendéglátó célzatú egysége ugyanis a tapasztalatok alapján pusztán járulékos tevékenységnek tűnik, míg a falakon függő képek és a jelenlévő képzőművészeti alkotások a kiállítótér prezentálásnak megfelelő kellékei. S ha italfogyasztásunk dugába dől is, a hely kulturális fogyasztásra gyakorta csábít: koncertekkel, filmklubokkal, tudományos hétvégékkel, irodalmi és színházi estekkel várják az embereket a föld alá. Teszik mindezt a város szívében, félhomályban, egy szürrealitást kölcsönző világban.
Személyzet: 3 – nem sokat tapasztaltunk belőle
Fogadtatás: 2 – meglehetősen kevés figyelmet kaptunk
Légkör: 3 – bizarr
Kínálat: 4 - szerény
Mosdó: 1
Összbenyomás: 4 – a negatívumokat legalább Yonderboi zenéje oldotta
Összesen: 60/17
|
|
 |
| | | | | Dívák és dalok a háborúban | | szerző: Jakab Judit |
A második világháború minden érintett életét megváltoztatta – katonákét, civilekét egyaránt. Nem volt ez másképp az akkori idők ünnepelt sztárjaival vagy éppen a szárnyait próbálgató, ifjú színészpalántákkal sem. Marlene Dietrich, az ekkor már elismert művésznő és Marylin Monroe, a későbbi szexikon számára is döntő jelentőséggel bírtak a nagy világégés esztendei.
Marlene Dietrichet - eredeti nevén Marie Magdalene Dietrich - a közönség az 1930-ban bemutatott A kék angyal című film Lola Fröhlichjeként ismerte meg. A produkció óriási siker volt, ez indította el az eredetileg hegedűművésznek tanult Marlene-t a világhír felé. Nem sokkal ezután Amerikába utazott, leszerződött a Paramount Pictures-höz, és 1939-ben felvette az amerikai állampolgárságot is. Népszerűségét jelzi, hogy 1936-ban Joseph Goebbels felkérte, hogy Németországban forgasson, magas díjazás mellett, szabad kezet kapva a forgatókönyvek és munkatársak kiválasztásában. Hitler is valósággal könyörgött neki, térjen vissza legalább egy film erejéig, ám az antifasiszta Dietrich mindkét ajánlatot visszautasította.
Miután szerelme, Jean Gabin, a híres francia színész csatlakozott a francia ellenálláshoz, Marlene is tenni akart valamit a nácik elleni harcban. Mivel asszonyként nem harcolhatott a fronton, másképpen igyekezett segíteni: rögtönzött színpadokon Algériában és Franciaországban (majd Patton és Gavin tábornokokkal együtt Németországba érkezvén), néhány kilométerre a frontvonaltól szórakoztatta a szövetséges katonákat. Talán egyik legnagyobb slágere a Sag Mir Wo Die Blumen Sind (Hol van az a sok virág) című dal volt. Az amerikai titkosszolgálat (OSS) több náciellenes dalt is készíttetett vele.
Politikai kiállása a hitleri náci ideológia ellen nemzetközi téren sok elismerést szerzett neki. 1947-ben megkapta a civilek által elérhető legmagasabb amerikai kitüntetést, a Medal of Freedom-ot, 1950-ben pedig a Francia Becsületrend lovagja lett. Később azt nyilatkozta, hogy egész pályafutása alatt nem került olyan közeli, intenzív kapcsolatba a közönségével, mint a háború során.
A II. világháború szintén meghatározó szerepet játszott egy másik színésznő életében is. Marilyn Monroe, az amerikai szexszimbólum karrierje éppen ezekben a vészterhes időkben indult útjára. A Norma Jeane Mortensenként született, nehéz családi körülmények között élő lány 16 évesen otthagyta a gimnáziumot és férjhez ment. Míg férje a fronton harcolt, ő egy hadianyaggyárban dolgozott betanított munkásként. 1944-ben itt fedezte fel a hadsereg egyik fotósa. Ezt követően elvált, majd nemsokára modell lett – ekkor még barnán, eredeti nevén. 1948-ban a 20th Century Fox-nál kapott kisebb szerepeivel indult el a világhír felé - immár platinaszőkén és Marilyn Monroe néven...
|
|
 |
| | | | | Rejtő az örökké nyugtalan: bokszoló, légionárius, író | | szerző: Kinga |
Úgy hiszem minden ember, ki sok tájat bejárt és megannyi emberrel kapcsolatba lépett, beszélgetett velük; az nagyon is izgalmasan tud mesélni. Úgy, hogy azt nem lehet megunni, hogy kíváncsian várja a hallgatója a folytatást, a fordulatokat, a szóvirágokat. Nos, Rejtő született Reich Jenő ilyen "tragikus hős" a híres magyarok tablóján. Valószínűleg a sokszínű tapasztalat teszi ezt az emberrel, megcsiszolja, bölccsé teszi, de az is lehet, hogy egyszerűen talentumnak kell születni, jó tollal, zseniális humorral.
 Akárhogy is vesszük, nem véletlen, hogy Rejtő Jenő/ alias P. Howard neve mind a mai napig jól cseng. Szavait, tollából születő alakjait a mai napig idézik. Alakjai mögött kalandos életének empíriája húzódik. Gyerekként több iskolát elfogyasztott, majd bokszoló idolja, jó barátja: Rózsa Jenő miatt bokszolni kezd. Három helyen is, ám erről csak utólag értesül minden edző. Hozzá kell tegyem, teljes megdöbbenéssel lamentálva: Hogyan bírta a háromszoros kiképzést. Ezután színésznek áll, majd szomorúan lelép a színről, mert "csak" jó és egy darabban ráadásul fel is sül, meghiúsítva ezzel 19 éves korában teljesülni látszó nagy álmát. Kirúgják, mégis sikerül ajánlólevelet szereznie - Szidi néninek hála - Heltai Jenőtől és Márton Miksától, némi pénzzel irány Berlin. S ezzel kezdetét veszi két év kalandozás (Igazi magyarhoz méltón). Merre járt még? Mit is csinált? Csavargott, mikor hogyan éppen mit volt dolgozott, s igencsak sok tájat bejárt Franciaország, Németország, Olaszország és Afrika útba ejtésével. Gondosan meglátogatva mindegyik ország csavargóinak börtönét. Csodálkozunk ezek után például ezen a jól eltalált mondaton: "Tavaly Nápolyban loptam egy kockás felöltőt, és azóta úgy érzem, hogy úrnak születtem."
Hazatérvén továbbra is anyagi gondokkal küszködve barátait tanítja "idegenül" beszélni, közben riporter, tördelő és szerkesztőségi titkár. Tudja jól, hogy tehetsége az írásra van, ám inkább a novellák felé húz. Ám egy véletlen találkozó gyerekkori barátjával, Nádassy Lászlóval a New York kávéházban elvezeti a kabaréírás felé, mely elhozza a sikert és számtalan jelenetet, színdarabot, vígjátékot, egyfelvonásost. Szoros barátság és megannyi hasonló vonás fűzi Karinthy Frigyeshez, aki ma már úgy mondanánk: gondos reklámkampányt kieszelve vezeti be barátját a pesti közönség tudatába. S azok a filléres könyvek, melyeknek megjelenését szüleink/nagyszüleink (most már inkább ez utóbbiak) várva vártak kötetről kötetre egy véletlen ismeretségnek köszönhetően születhettek meg. Rejtő  ugyanis bokszoló növendék korából fakadóan jó barátságban volt Müller Györggyel, a Nova kiadó tulajdonosának (Müller Dávid) unokaöccsével. Egy balatoni beszélgetés, egy jól csengő új név majd megjelenik első Nova-regénye, "A pokol zsoldosai" P. Howard álnévvel, 1936-ban. Így kezdődik írói karrierje, melynek a II. világháború, s a munkaszolgálatos behívó vet véget. Nagykátára hívják be, Ukrajnában szolgál, egy sorstársa szerinti utolsó szavai ekként szóltak: "- Rajna, ...te fogsz kivinni? (ti. hullákat kellett a mínusz negyven fokban kihordaniuk) - Én. - Nehéz leszek. - Nem baj." Jóval később: "- Hanem... a Nagy Regényből nem lesz semmi. Pedig... készen van. Itt bent, érted - ujjával a homlokára bök. - Csak hát... hiába, ...te is tudod, hogy hiába."
S még megannyi mindent lehetne és kéne elmesélni életéről... aki kíváncsi járjon utána, a fővárosi Magyar Zsidó Múzeumban Rejtő Jenő legendás élete című kiállítás május 17-ig tekinthető meg. A Petőfi Irodalmi Múzeummal közös tárlat megnyitóján először láthatta a közönség Varsányi Ferenc Volt egyszer egy regényhős, akit P. Howardnak hívtak című animációs dokumentumfilmjét.
|
|
 |
| | | | | Véres harcok és drámai érzelmek – II. világháború a filmvásznon | | szerző: Plecskó Edina |
Legyen szó klasszikus kalandfilmekről, kémtörténetekről vagy akár művészfilmekről, a lelkes mozirajongók filmek garmadájával találhatják szemben magukat, ha egy a II. világháború okán készült alkotást kívánnak megtekinteni. Az 1939-45-ig tartó események ugyanis számos rendezőt inspiráltak már különféle megvilágításban készülő filmek alkotására, ezekből szemezgetünk most a teljesség igénye nélkül.
 A klasszikus háborús filmek köréből kiindulva Ken Annakin rendező két sikeralkotását, az 1962-ben készült A leghosszabb nap, és a három évvel később forgatott a Halál 50 órája című műveit említhetjük meg. Az előbbi az oly sokakat megfilmesítésre késztető normandiai partraszállás eseményeit viszi vászonra dokumentarista jelleggel Cornelius Ryan világhírű regénye alapján, míg az utóbb említett filmben Henry Fonda, Telly Savalas és Charles Bronson „elbeszélése” nyomán ismerhetjük meg az ardenneki német ellentámadás két napjának történetét. Maradva a klasszikus eposzoknál, a 7 Oscart nyert Híd a Kwai folyón (1957) és az 1977-ben Richard Attenborough rendezte A híd túl messze van című művekről kell szólnunk. Míg David Lean nyertes alkotásában kitűnő arányérzékkel ábrázolta az akciójeleneteket és a lelki, jellembéli alakulásokat, addig Attenborough, rendezésével a Leghosszabb nap című filmre hajazó, sőt annak sikerét felülmúló filmet akart készíteni, amelyhez Sir Sean Conneryt és Robert Redfordot is magában foglaló színészgárda volt segítésére - ám alkotásával elődjét nem tudta túlszárnyalni.
Hogy kalandfilmekből se legyen hiány, arról Robert Aldrich a Piszkos  tizenkettővel (1967), valamint e film sikerére épülő, és a humoros - szatírikus vonalat kiélező Kelly hősei című művel (1970) gondoskodtak a rendezők, ez utóbbit Clint Eastwood és Telly Savalas kitűnő szereplésével megerősítve. 1965-ben Keleti Márton filmjével, a Tizedes meg a többiekkel gazdagodott filmes történelmünk, amely mű veszélyes témája ellenére az egyik legnépszerűbb magyar vígjátékká vált. Többek között Sinkovits Imre és Darvas Iván játéka nyomán szembesülhetünk általa a „kisember” túlélőképességéről egy átjáró-házzá vált országban, ahol „Az oroszok már a spájzban vannak” és a németek elől sincs menekvés.
A 4 Oscar díjat nyert Schindler listája (1993) és ugyanebből a díjból 5-öt bezsebelő Ryan közlegény megmentése (1998) pedig egyetlen alkotó tehetségét, Steven Spielberg nagyságát dicsérik. A drámaian megható rendezéseket segítendő a főszereplők színészi kvalitásaikkal kiválóan szolgálták Spielberg elképzeléseit: így a Liam Neeson megformálta Oskar Schindler és Tom Hanks Miller parancsnoka nyújtottak igazi és megrázó érzelmeket, amelyet a kísérő zenék – különösen első vizsgált filmünknél – mind tovább emeltek a katartikus érzelmek oltárán.
 Jelen évszázadunk érdeklődésének megfelelően a háborús filmek készítésre való kedv továbbra sem lankad. Kitűnő példái ennek az egyes ember drámai krónikáját jól bemutató Jude Law-val készült Ellenség a kapuknál (2001), a televíziózás történetének egyik legköltségesebb alkotása, az Elit Alkulat című sorozat (2001), a 2002-es Fegyverek szava Nicolas Cage főszereplésével, a Clint Eastwood rendezte Levelek Ivo Dzsimáról (2006) és a nemrég bemutatott Walkűr Tom Cruise-zal a főszerepben. E sort folytatandó áll Quentin Tarantino most készülő Inglourious Basterds című alkotása, amely film augusztusi premierjén egy náci-vadász csapat kalandjait követhetjük majd nyomon Brad Pittel a főszerepben.
|
|
 |
| | | | | Vonnegut: Macskabölcső | | szerző: Szántó Sz. Erika |
„Mit remélhet a földön az emberiség számára a gondolkodó ember elmúlt évmilliók tapasztalatai alapján? Semmit.”
 „Tegyük fel, hogy egyetlenegy tengerész zsebében van egy icicpici kapszula , benne egy szemernyi szuperjég, ami megtanítja a vízatomokat, hogy kell ezentúl halmozódni-kapcsolódni, hogy kell megfagyni. Ha pedig a tengerész bedobja ezt a szemernyi magocskát a legközelebbi pocsétába…- A pocséta megfagy”.
Kurt Vonnegutra, a humanista világnézetű, és a kíméletlenségig őszinte íróra nagy hatással volt a II. világháború. Az író 1943 márciusában lépett be a hadseregbe, ahol nem sokkal később német hadifogságba esett. Társaival együtt egy drezdai üzembe osztották be munkára, ahol a szállásukul szolgáló vágóhíd pincéjében lett tanúja és túlélője Drezda szőnyegbombázásának. A szövetséges brit és amerikai légierő rombolása meghatározó élménye lett későbbi regényeinek. A Drezdában átélt borzalom, az emberi gonoszság előidézte apokalipszis jelenik meg Az ötös számú vágóhídban, a Kékszakállban és a Macskabölcsőben is. Buzgó, buzgó, buzgó –írja ez utóbbiban Vonnegut, mely nem más, mint a bokononisták jelmondata, amikor eltűnődnek, milyen bonyolult és kifürkészhetetlen is az élet.
A regény cselekménye szerint Felix Hoenekker, a munkája következményeivel  szemben közömbös, de zseniális Nobel-díjas fizikus feltalálja a szuperjeget, amely bármely tömegű vizet azonnal jéggé fagyaszt. Úgy történik- („Úgy kellett történnie”, mondaná a Bokonon- a hajótöröttként partavetődött szélhámos által létrehozott új vallás), hogy Hoenekker találmánya hirtelen halála miatt titokban marad, s három gyermeke osztozik az apai „örökségen”, akik későbbi életükben a szuperjégért cserébe különféle előnyöket vásárolnak maguknak: szerelmet, gazdagságot, hatalmat. Az egyik testvér, Frank Hoenekker San Lorenzo szigetén Papa Monzano kormányában lesz dandártábornok, és ez indítja el a bonyodalmat. A Papa Monzano tulajdonába került szuperjég ugyanis sorozatos baleseteken keresztül a környező óceán befagyásához, ezután a levegő párájának kővé dermedéséhez, végül a világvégéhez vezet el.
 A mű az atombomba ledobásától a szuperjégig jut el. Míg az atombomba „csak” Hiroshimát pusztította le, addig a szuperjég már az egész világot. Vonnegut lélektelen és világpusztító technikai látomása nem teljesen ismeretlen. Ahogyan Fourier utópiájában, a szuperjéggel is a ráció irányítja az életet. A tudomány előrehaladása, és a józan ész uralma szükségszerűen leszűkíti és elszürkíti a sokszínű életet, és kizárja belőle az esetlegességet: a művészetet, az érzelmeket, az emberi vonzalmat. A szuperjég utáni világban a férfiak agyilag is nemzőképtelenekké válnak, már tudat alatt sem akarják az emberi fajt fenntartani. Az élet értelmetlenné válik és kuszává, csakúgy ahogy a kis Newt Hoenekker számára a kétkezes hurkolós játék, a macskabölcső, akinek végig ott tombol az agyában a kérdés: „Hol itt a bölcső? Hol itt a macska?”
|
|
 |
|
