|
|
| | | | | A neurotikus New York-i művész-értelmiségi |  szerző: Szántó Sz. Erika |
Ha Woody Allen, akkor New York. A frusztrációk és a lehetőségek hazája. A selfmade polgárok otthona, a Central Park és az éppen aktuális nők paradicsoma. Jöjjön a legszebb szerelmi vallomások listája.
1. Játszd újra Sam! (1972)
Allan Felix, a Játszd újra Sam! főszereplője ugyanaz a gátlásos, esetlen, szemüveges, neurotikus, New York-i művész-értelmiségi, aki Woody Allen filmjeiben újra és újra feltűnik. Allan Felix zsákutcába került az életével; felesége otthagyta, egyedül ül feldúlt manhattani lakásában és kudarcainak okairól töpreng. Fantáziaképeiben mindegyre feltűnik a nagy színész, a kemény, férfias hősöket alakító Humprey Bogart, s Felix mindegyre tőle akarja megtudni a sikeres férfiélet titkát.
2. Annie Hall (1977)
A soha meg nem unt téma: rendkívül zavaros Alvy Singer, a negyvenéves tévékomikus magánélete. Egyrészt idegbeteggé teszi New York állandó lüktetése, másrészt a közelmúltban elhagyta a barátnője. Ebben a felfokozott lelkiállapotban Alvy visszatekint az életére, a gyerekkorától kezdve egészen a különböző nőügyekig. Közülük is kiemelkedik az Annie Hallhoz fűződő kapcsolata.
3. Manhattan (1979)
Az 1979-es Manhatten szintén egy new york-i szerelmes vallomás. A Cézár és BAFTA-díjas filmben Woody pedig ismét elhibázott életére és a nőkkel való szerencsétlen kapcsolatára szeretne rájönni: Isaac Davis (Woody Allen), a sikeres vígjátékíró otthagyja televíziós állását, csak azért, hogy minden idejét a regényírásnak szentelhesse. Ám írás helyett inkább megpróbál magyarázatot találni a lehetetlenre, hogy miért ennyire magatehetetlen a nőkkel. Felesége, Jill elhagyja, hogy végre összeköltözhessen leszbikus szerelmével. Isaac szerelme, a középiskolás Tracey szintén szakít vele, mert még fiatal és tanulni akar. Mary, a túlképzett és túl neurotikus újságírónő pedig, akit a legjobb barátja mutat be neki, pont olyan, mint ő, épp ezért elviselhetetlen.
|
|
 |
A helyszín New York gazdagnegyede, az Upper East Side, ahol a figyelő szemek egy csapat gazdag fiatalt láthatnak, B-t és S-et, a két gyönyörű lányt, akik ugyan épp legjobb barátnők, de a Gossip Girl 12 kötete alatt számtalanszor összevesznek N-en, a csillogó smaragdzöld szemű ifjú hercegen, aki B barátja, de S-be szerelmes. A történetet J és D bolondítja meg, ők a brooklyni senkik, a művészlelkek, akik valahogyan mégis a gazdagok 'single sex' magániskoláiba kerültek. C pedig az örök bajekverő, aki mindenen kavar még egyet, aztán a maga aljas módszereivel el is éri amit akar.
 Cecily von Ziegesar csak úgy ontja magából a sikersorozatokat, melyek szép lányokról szólnak New York szívében. A Gossip Girl érdekessége, hogy egy külső szemlélő, maga GG tájékoztatja a a belsősöket a róluk terjedő plyetykákról. Honlapján (ami maga a könyv) a külsősök kérdéseire válaszol, szívdokisat játszik és titokzatoskodik. (Hogy ki is valójában ez a lány, vagy fiú, az természetesen soha nem derül ki, Ziegesar szeretné kissé Barátok közösen meghagyni a folytatás lehetőségét.)
Ziegesar titka valószínűleg a pezsgő, eseménydús cselekményben rejlik. A könyvek mottója is ezt sugallja (Botrány, cselszövés, intrika - mire jók a barátok?) ám a látszólag sablonos és csontig lerágott szarkeverés témában még mindig találni olyan írást, amit kortól függetlenül mindenki két pofára zabál. A Gossip Girl regények az Államokban csak New Yorkban jelentek meg és nem csak a 13-17 éves korosztály lány tagjai olvasták, hanem nagypapák a metrón, akik unokáikról akartak többet megtudni, negyvenes-ötvenes hölgyek, akik visszasírták fiatalságukat és persze kíváncsi fiúk, akik GG csajozós dumáival akartak hódítani. Az egyszerűen megfogalmazott kissé bulvárnyelvű regény teljes valójában visszaadja a new yorki élet minden apró ízét és mozzanatát, bár néha eltúlozza a keménykedő odamondást. A regény gazdagon meg van hintve leíró részletekkel, szókimondó veszekedésekkel és már-már 18-as karikát követelő szexjelenetekkel.
A regényekből készült sorozatnak már a második évadja fut a tévében (egyelőre Európában még nem) és sajnos(!) a regényt megpróbálták magyarra  is lefordítani. Ez valószínűleg egy következő lépcsője az olvasás megutáltatása a gyerekekkel című hosszas projektnek -melynek az iskolai irodalom oktatás is támogatója-. Bad girls címre hallgató magyar változat ugyanis minősíthetetlenül pocsékra sikerült. Tény, hogy a fordító asszony is úgy ontja a munkáit, mint Ziegesar (egy év alatt 8 kötetet sikerült lefordítania) de az egész történet mondanivalója és élménye valahogyan pár dimenzióval arrébb csúszott és itthon megcélozva az általános iskola alsó tagozatát nagy és piros betűkből ordít a mottó: NE DROGOZZ! Azért szerencsénkre a nem kötelező a magyarosan eltolt változatot (aminek igazából a borítógrafikája is rettenetes) a kezünkbe venni, pár kattintással az interneten megtaláljuk a sorozatot egész csinos internetes könyv változatban, vagy a lelkesebb angoltanulóknak letölthető hangoskönyv formában is.
|
|
 |
| | | | | New York két egyfelvonásosban | | szerző: Tóth Tamara | |
2006-ban az akkor még Vidám Színpad – ma már Centrál Színház – évadnyitó darabja volt Woody Allen vígjátéka, a New York-i komédiák. A cím nem teljesen helytálló, hiszen inkább tragikomédiával van dolgunk, de a két sztori a Nagy Almán kívül is megállja a helyét, és a budapesti közönséget is nagy sikerrel szórakoztatja évek óta. 
A darab tehát két, különálló történetet feldolgozó felvonásból áll, melyek már-már védjegyévé váltak alkotójuknak. Az első a Central Park West, a második pedig a Riverside Drive. Először egyszerű felállást látunk, középkorú, mindent elért, egymásra ráunt házaspárral találkozunk, akik könnyű kalandot látnak a házasságtörésben. A kezdeti könnyedség azonban gyorsan átfordul iróniába, amikor is felszínre kerülnek a múltbeli események, amelyre egyikük sem büszke túlságosan. A Riverside Drive hétköznapinak indul, főhőse Jim, aki éppen szakítani készül a szeretőjével. (A karaktert egyébként sokan a szerző alteregójával azonosítják.) Ekkor érkezik a képbe a hajléktalan Fred, aki segítő szándékkal, de igen erőszakos módon igyekszik jobbá tenni Jim életét.
 A színészeknek nincs egyszerű dolguk a Woody Allen-i bohózat sokrétű világának életre keltésében. A szerző humora annyira összetett, hogy művész legyen a talpán, aki hitelesen tudja közvetíteni a közönség felé. Van itt minden, önirónia, finom groteszk, társadalomkritika és könnyű humor egyaránt. Szerencsére a Vidám Színpadon a kezdetektől jó gárda kezébe került a darab, és a főszereplők igazi elánnal vetik bele magukat a karakterek életre keltésébe. Gondolok itt Básti Julira, Rudolf Péterre, Nagy-Kálózy Eszterre, szemben a mellékszereplőkkel, akik a rendelkezésükre álló időt nem igazán tudják kihasználni. A darab kétségkívül nagyon szórakoztató, de sok pillanatot okoz a néző számára, ami elgondolkodtatja, és keserű szájízt hagy maga után. Hiába, Woody Allen kitett magáért, amikor a New York-i komédiákat írta, és a darab alkotói korszakának legtermékenyebb korszakából származik, amikor a legjobb munkái születtek.  Szereposztás: Central Park West
Phyllis: Básti Juli
Carol: Nagy-Kálózy Eszter
Howard: Rudolf Péter
Sam: Gesztesi Károly / Puskás Tamás
Juliet: Radnay Csilla
Riverside drive
Jim: Magyar Attila
Fred: Kárász Zénó
Barbara: Balogh Anna |
|
|
 |
| | | | | West Side Story | | szerző: Plecskó Edina |   Az immáron több mint fél évtizedes múltra visszatekintő West Side Story minőségi ugrást jelentett az ’50-es évek musicaltörténelmében, amely kiemelkedő értékét jelen napjainkig is tovább őrzi. A Leonard Bernstein, Stephen Sondheim és Jerome Robbins alkotói hármas jegyezte műben a társadalom legégetőbb problémái tárulnak fel kitűnő progresszivitással, végleg háttérbe söpörve az addig sikereknek örvendő közhelyes és mondanivalóval nem bíró darabokat.
A Winter Gardenben 1957. szeptember 26-án debütáló musical eredetileg  Jerome Robbins ötleteként született meg, aki Rómeó és Júlia történetének újraalkotását ír és zsidó szerelmesekkel képzelte el. Ez azonban a Broadway számára már ismert téma volt, miként aktualitást is nélkülözött: így terelődött a figyelem New York színes bőrű lakosaira, arra a Puerto Ricó-i közösségre, amely szenvedélyes és vad fiatal csoportban meglelték a Shakespeare-i alaptörténet egy szükséges pólusát. Az ellenpontként felálló másik oldalt pedig az amerikai „Jets” banda testesítette meg, a librettóíró kutatómunkájának köszönhetően hűen ábrázolva beszédstílusukat.
A Jetsek megvetik a bevándorlókat, s bandavezérük Riff irányításával – aki az egyik volt alapítót, Tonyt is meghívja az összecsapásra – háborút indítanak ellenük. Ám az esti táncmulatságon a portói banda főnökének, Bernardónak a húga, Maria és Tony végérvényesen egymásba szeretnek. Egy kisebb összecsapás után az est véget ér és Tony magányosan, Maria nevét dúdolva bolyong az utcákon – szerelmes érzéseit csodás dallamokkal bemutatva a Maria és a Tonight című számokkal egyaránt. Eközben a két banda feszülten várja a nagy harcot, ámbár Tony megpróbálja az indulatokat csitítani, de a dráma törvényszerűen bekövetkezik. Bernardo ugyanis halálos sebet ejt Tony barátján, aki felindultságában leszúrja Maria bátyját, immár végleg megpecsételve sorsát. S noha a lány szerelme még ezek után is erősebbnek bizonyul bátyja gyilkosa iránt érzett gyűlöleténél, a spanyol anyanyelvű banda közelgő bosszúja fenyegetve néz le a fiúra.
Egy hazugság okán pedig bekövetkezik a végső tragédia: a Puerto Ricó-i Anita haragjában azt mondja a Jesteknek, hogy Mariát megölte Chino, ezért Tony is üvöltve kéri, ölje meg őt is. A lövés pillanata pedig pont akkor történik meg, amikor a fiú éppen megpillantja a feléje igyekvő Mariát – a holttest felett egymással és tettükkel szembesülő bandatagok már túl későn, de végül rájönnek ellenségeskedéseik értelmetlenségére.
A West Side Storyban a szerelem, a feszültség és táncos jelenetek mindegyikét erős szenvedély fűti át, s talán Bernstein életerős zenéjének is köszönhetően döntöttek úgy az alkotók, hogy Shakespeare Júliájától eltérőn Maira életben marad. A darab sikerét első sorozatbeli 734 előadása mellett folyamatos felújításai és az 1961-es filmváltozat is jegyzi, ez utóbbi Jerome Robbins rendkívül karakteres és hatalmas őserővel bíró koreográfiáját és felejthetetlen táncjeleneteit hűen őrizve.
|
|
 |
|
Amely nevezett akciós ital rendeléséhez kellett nekem is folyamodnom – a pincér ugyanis nem hagyott más lehetőséget, miután felfedte meglehetősen hiányos ismereteit a Brooklyn Pub itallapján helyet kapó szomjoltókról. S egy helyen, ahol a felszolgáló még csak nem is hallott egy olyan alapvető kávéról, mint a latte macchiato, gasztronómiai élmények keresésébe már nem is fektettem energiát. Így ezután a szórakozóhely nyújtotta zenei impresszióknak adtam át magam, a meglehetősen vegyes stílusú daláradat és a számomra oly kedves latin ritmusok összhatása kicsit ellensúlyozta a korábban szerzett negatív tapasztalatokat. A tágas belső térrel rendelkező pub pedig kétségtelenül előnyt jelent az itt megrendezendő jazz és salsa partikhoz, de kérdés, hogy a fentiek fényében és a jócskán füstös légkörben ez mennyire jelent kellő motivációt![](http://img.youtube.com/vi/1QS7wWzwak4&hl=en&fs=1")