Milyen a kortárs film? A filmművészet friss alkotása, elvont, művészfilmnek nevezett és általában fiatal pályakezdők szárnypróbálgatásait tartalmazza? A sántító definíció helyett inkább egy sokkal kézenfekvőbb megoldást választottam, az animációs filmekről fogok írni. Méghozzá a KAFF 2009 rendezvényről. A mozaikszó a Kecskeméti Animációs Filmfesztivált takarja, melyet idén 9. alkalommal rendeznek június 17-21. között, és nemzetközi megmérettetést jelent. Valójában két párhuzamos esemény zajlik egy időben. Az egyik a magyar, a másik pedig az európai animációs filmekre vonatkozik. A fesztiválok mindig egy mottó, vagy gondolat köré szerveződnek, ez idén Kodályhoz kapcsolódik: „Magyarországon legyünk európaiak, Európában legyünk magyarok.” Igazán rangos esemény a hazai KAFF, a világ 12 legjelentősebb animációs filmfesztiválja közé tartozik. A zsűrit külföldi és hazai animációs filmrendezők, producerek, írók, grafikusok alkotják, köztük van Oscar-díjasunk Rófusz Ferenc is.
A KAFF nem csupán a filmekre koncentrál, járulékos programként egyéb kulturális események is kísérik: színház, film és kiállítások, minden, ami a szakmába vág. Úgy tűnik, a kortárs jellemzőt ebben az összművészetiségben lehet leginkább megragadni.
Forrás: www.kaff.hu
A globalizáció gyümölcse - E.B.E.
szerző: Kinga
A European Bridges Ensemble 5 laptop - előadóból, egy vizuális művészből és egy karmesterből áll, egyik elsődleges céljuk a kulturális és földrajzi határok sikeres áthidalása. Az EBE-ről Siska Ádámmal beszélgettem, aki az együttes legfiatalabb zeneszerzője, és 2007 óta Marlon Schumacher kilépése óta tagja.
Általában az elektronikus zenei együttesek - mint például a The Hub, vagy a PLOrk (Princeton Laptop Orchestra) - úgy működnek, hogy fognak egy halom „kütyüt”, és teljesen szabadon - vagy minimális megkötéssel -, valamilyen koncepció mentén, improvizálnak. Ehhez képest az EBE kilóg a sorból, vagy mondhatni hagyománykövetőbb, mert minden darabjuk precízen meg van komponálva. Nagyon sokat dolgoznak egy zenemű megszületésén és ez általában a kísérleti együttesekre nem jellemző.
De nézzük meg közelebbről. Hogyan lehet laptoppal zenélni? Hogyan működik egy ilyen zenekar?
Technikailag az a lényeg, hogy van valamennyi számítógépünk, melyek hálózaton keresztül kommunikálnak egymással - ez lehet helyi háló vagy akár maga az internet - és ebből áll végül össze a teljes zenekar. A gépeknek aztán különböző feladataik vannak, egyrészt minden zenész előtt van egy, ami azt veszi, hogy az előadó mit tesz, egy a hangot csinálja, egy vagy több a képet, egy szerver szinkronban tartja az összeset, egy pedig a „conductor”, ahonnan a karmesterünk irányít. Ennek köszönhetően koncertek alkalmával úgy 10 gépről szoktunk játszani. A hálózati zenélésben az a szép, hogy a klasszikus zenei interakciónak (értsd karmester – zenekar viszonya) egy magasabb absztrakciója ez, s a különböző hálózati csomópontok révén akármelyik közreműködő bele tud nyúlni mondjuk a vizualizációba, hogyha akar. Bár általában ilyen nincs. Kivétel a 185 c. darabom, mely decemberben is ment a Making New Waves-en a Trafóban. - nyilatkozott Siska Ádám. Konkrétabban egy MaxMSP Jitter nevű programmal dolgozunk, ez egy sokak által használt multimédia programozói környezet, s ezen alapulva írta Georg Hajdu a karmesterünk a Quintet.net-et, amivel zenélünk.
AZ EBE 7 tagja 5 országból származik, hogyan születhetett meg ez az Európát átívelő együttes?
Georg Hajdu 1999-ben kezdte fejleszteni a Quintet.net-et, amit alkalomszerűen több koncerten is tesztelt, ám a hangsúly mindig magán az elosztott hálózati rendszeren volt. Majd 2005-ben kitalálta, hogy kéne egy zenekar, ami állandóan ezzel a programmal dolgozik. Így lett 2005 Június 17-én az első European Bridges Ensemble koncert egyszerre 3 koncertteremben (Münster, Stuttgart, Bécs), ugyanakkor még több helyszínen, hiszen Szigetvári Andrea például Magyarországról játszott. Az együttes érdekessége, hogy tagjainak többsége sokáig nem is ismerte egymást személyesen. Egy teljesen on-line létrejött közösségként működtek együtt, első próbáik is a világhálón zajlottak. Először aztán Budapesten a 2006-os Making New Waves fesztiválon találkoztak személyesen, ahol szintén a fellépők között volt Stewart Collinson, aki később az együttesnek a vizualizációkat készítette. De a fesztiválon hallott először az EBE-ről, ekkor még nem volt tagja. Mára viszont sokkal inkább lokális koncertjeink vannak.
Mik a céljaitok?
Egyrészt, hogy minél több „controller”-rel tudjunk dolgozni, mint például az a kesztyű, amit decemberben is használtunk (Melynek egy érzékelőn keresztül detektált mozgását alakították hangokká. - sk), a Nintendo wii controller-e, vagy egy ún. Audio Cube, aminek 4 oldalán van 1-1 szenzora és távolságot mér, illetve most az iPhone felhasználásán gondolkozunk. Ám van egy probléma, ezeknek az eszközöknek nagyon nagy az adat igényük és minél több ilyet használunk, annál jobb, hogyha egy helyszínen vagyunk, mert különben jelentős lesz az adatok, így a hangok csúszása. Másrészt célunk, hogy ne csak előre felvett hangokat játsszunk vissza a szintetizátor és a számítógép klaviatúrájáról, hanem helyben irányítsuk azt, evvel aztán egy igazi hangszerré transzformáljuk a laptopot.
Koncertek? Táncrend?
2008. November 29-én volt egy internet-koncertünk, amikor Johannes Kretz-et kivéve mindenki Hamburgban volt. Ő pedig Kremsben, egy Bécs melletti kisvárosban. Aztán a legutóbbi, Prágában az Enter Fesztiválon volt Április 20-án. Júliusban Hamburgban lesz az éves "workshopunk". Ilyenkor kb két héten át próbálunk, fejlesztjük magunkat, új darabot írunk, és eldöntjük, hogy merre haladjunk tovább a következő évben. Idén lesz ezen két vendégművészünk is, Daniel Iglesia (USA) és Friedrich Olofsson (Svédország), akik komponálni fognak az együttesnek, és ami itt születik azt nyilvánosan bemutatjuk Novemberben a hamburgi Klangwerktage-n. De megyünk még szeptemberben Berlinbe és Potsdamba, ott két koncertet csinálnunk. Decemberben újra Budapesten a Making New Waves-en bukkanunk fel, bár ez a program lehet, hogy új néven fog futni addigra. Továbbá kaptunk egy meghívást Yokohamába a Siggraph-ra, ami egy nagyon jelentős esemény, például a Pixar alkotóinak lesz workshop-ja rajta.
Tagok Georg Hajdu - karmester Johannes Kretz Kai Niggemann Ivana Ognjanović Marlon Schumacher majd Siska Ádám Szigetvári Andrea Stewart Collinson – vizualizáció
A hét asszonya
szerző: Plecskó Edina
A SzépRóza-monológok alcímmel futó színházi este az egyik legünnepeltebb kortárs írónk, Parti Nagy Lajos és Csákányi Eszter színésznő találkozásának eredményeként jött létre a Nemzeti Színházban. A hét különféle női karaktert bemutató egyszemélyes mű kifejezetten Csákányinak íródott, aki a tragikum és komikum határmezsgyéjén állva, azok folytonos egymásba játszásával mutat hiteles jellemábrázolásokat a közönségnek.
Parti Nagy és Csákányi Eszter munkakapcsolata régebbi időkre nyúlik vissza, dolgoztak együtt a Katona József Színházban is, most pedig a Budapesti Tavaszi Fesztivál jegyében született meg A hét asszonya című színházi est, amely önálló életét a Nemzeti Színházban éli tovább Anger Zsolt rendezésében, Khell Zsolt díszleteivel és Izsák Lili jelmezeivel. S hogy pontosan ki is az a hét karakter, akit A hét asszonya bemutat? A párhuzamos sorsmonológokat egy kézimunka-előrajzoló, egy leszbikus fényképész, egy Amerikába férjhez ment magyar asszony, egy fürdőben dolgozó jegyszedőnő, egy villamosvezető-nő, egy bárzongorista, és végül – maga – a színésznő adja elő. A hét nő természetesen egy, ahogyan abban az egyben is több rejtőzik, de összeköti őket a nyelv és a színésznő maga. Tematikus, tartalmi kapocs tehát nem fűzi össze a részeket, ám ennek ellenére nem cserélhetőek fel a jelenetek, hiszen azok meghatározott sorrendjükkel egy olyan ívet adnak az estének, amely aztán a legnagyobb hatást éri el mindenki körében. A nagyon erős kezdést ugyanis egy finomabb, drámai folytatás követi, a végén pedig már a tiszta, erőteljes valóság látható, egy igazi, realista önvallomás.
A jelenetek között Csákányi új parókát és új külsőt kap, de talán a legnehezebb lelkének folyamatos levetkőzése és újbóli kitárulkozása egy másik ember bőrébe bújva. Ám amiért Parti Nagy is őt „szemelte ki” az est előadójának, úgy a közönség sem csalódhat, hiszen az a hitelesség, amit a színésznő közvetíteni tud, garantálja az est sikerét, ahogy azt is, hogy a számtalan személyiség között saját identitását is meg tudja őrizni. S hogy milyen térben történik meg mindez? Újbóli elem ez a karakterek összefogásának segítésére, hiszen a kocsmát, presszót és kávéházat idéző „hordozható” tér kitűnő alkalmat nyújt a kitárulkozásra, az emlékidézésre és a játékra. Arra a Csákányi-játékra, amelyen keresztül Parti Nagy is megtudni igyekszik, kik is az ő tollából született karakterek és ő maga ki bennük.
„SzépRóza bekap veled egy konyakot a Gombáb SzépRóza párnájára Gagarin van ráhímezve. SzépRóza élete szép, prózai. SzépRóza lelke csupa hattyú. SzépRóza lábszára csillog szüretkor. SzépRóza hintaja a hatos villamos. SzépRóza fejére vér és must csöpög. SzépRóza kíváncsi, mi az a halvacsora. Parti Nagy kíváncsi, ki az a Csákányi. Csákányi kíváncsi, ki az a SzépRóza. Kíváncsi-e valaki, mi az a széppróza?” (Anger Zsolt)
Frenák Pál – avagy tánc másképp
szerző: Baranyai Richárd
Frenák Pál 1957-ben született Budapesten egy siket-néma házaspár nyolcadik gyermekeként. Már gyerekkorában -rákényszerülve a testbeszéd és arcjáték használatára- ügyesen használta testét kifejezőeszközként.
Apja halála után intézetbe került, ahol elkezdte megfigyelni a hallás és látás károsultak kommunikációját. Ez a megfigyelés lett az alapja későbbi művészi felfogásának: létezik valami amiről nem tudunk. Ekkoriban kezdett a tükör előtt állva mozdulatokat gyakorolni, és tíz évesen gyerekszínészeknek rendezni. Először filmeken keresztül ismerhette meg a művészvilágot és csak később kezdett kifejezetten táncot tanulni. Franciaországba, Párizsba költözött, ahol tovább tanult, már táncosként, először a Moulin Rouge-ban. Felesége, Catherine megismertette az építészettel, aminek hatása Frenák Pál kitűnő térhasználatában látszik meg. Koreográfusi munkája közben tanított és táncrehabilitációs programot fejlesztett ki az Amiens-i Egyetem kórházában.
Saját társulatát 1989-ben alapította meg. A Compagnie Pal Frenak 1993-95 között turnézott Franciaországban de ősbemutatóit mindig itthon tartotta. 1999-re a társulat párizsi és budapesti székhellyel működött és francia-magyar társulat lett belőle és egyedülálló tánctechnika jellemezte a munkájukat. Karakteres jegyei közé tartoznak az arcjáték és a test- jelbeszédszerű mozdulatok, a kortárs zene beemelése a darabba. A társulat első kifejlett darabja a Tricks&Tracks ami több díjat is nyert. 2004-ben elkezdi a Fiúk majd a Csajok c. darabját majd az Apokalipszis-Frisson-t. A Fiúkkal fél éves turnéra indul. 2006-ban megszületik az ikrekről szóló darabja a Milan (később Mill et An majd Ikrek). 2006-os még a TRA-CE és a TRA-CE2, majd 2007-ben egy német zeneszerzővel, Helmut Oheringgel, együttműködve bemutatja az INSTINCT-et. Frenák Pál egyik fő támogatója és művei elsődleges bemutatótere a Trafó, de az elmúlt évek során többször kísérleteztek a Ludwig Múzeumban tartott előadásokkal is. Nos ennyit a honlapokról megszerezhető információkból, térjünk át a szubjektívebb dolgokra.
Sokan gondolják úgy, gyakran még táncosok is, hogy Pali darabjaiban túl sok a meztelenség, és ezt összekötik valami furcsa képzettel a homoszexualitásról. Pedig a kettőnek semmi köze egymáshoz. Az, hogy meztelen testek mozgását, játékát látjuk a színpadon, egy eszköz, amivel kibontja történeteit. Azt írom, történeteit, és ebből úgy tűnhet, hosszú regényszerű történetekre gondolok, de a kortárs művészet, köztük a tánc, nem olyan, hogy valóban hosszú sztorikat lehetne benne kifejteni. Frenák darabjai inkább csak betekintések egy-egy élethelyzetbe, egy érzelmi állapotba, nem annyira teljes, kifejtett mesék. Bár, aki nyitott szemmel nézi a darabjait, az látni fogja az előzményt és a következményt is. A már említett szexualitás természetesen erőteljesen hat a darabjaiban, és nagyon sok pletykát is generál a társulat környékén. Sokan hiszik azt, hogy a társulat vad orgiákban tobzódik, mindenki-mindenkivel jelleggel. Pedig ez sem igaz. Valóban jellemző rájuk egyfajta szabadabb értelmezése a testiségnek, de lássuk be, a testükkel kommunikálnak, hogyan fejezhetnének ki érzelmeket, szenvedélyeket, ha nincsenek teljesen tisztában velük?
A kommunikáció sikerét jelentősen segíti a koreográfiákban fellelhető jelbeszéd, ami, mint már említettem sokat köszönhet a gyermekkorában tanultaknak. Az is félreértésekre ad okot, hogy nagyon jó a viszony közte és táncosai között. A darabok így harmonikusabbak, a bennük megjelenő jelképek, kifejezések tisztábbak és érthetőbbek. Persze gondok ennél a társulatnál is vannak, és mint máshol itt is elsősorban a pénz köré csoportosulnak. No meg néha a józan belátás hiánya köré, de ez a ritkább eset. Valamint az is baj, hogy a társulat nem állandó, folyamatos változásban van, és a táncosok sok egyéb projektben is részt vesznek. Palit sokan szakmai zseninek tartják, bár művészete nehezen emészthető a konzervatívabb felfogású nézők számára. Úttörő és jövőbe mutató munkássága kettős megítélése ez, de azt hiszem kevés olyan kortárs művészt találhatunk akivel kapcsolatban nem merül föl ugyanez a polarizáltság.
Kortárs Kiadó
szerző: Szántó Sz. Erika
Az 1993-ban megalapított könyvkiadó névválasztása tudatos – napjaink élő (kortárs) irodalmának kiadására, a legfrissebb, s talán legfontosabb szellemi folyamatainak közvetítésére kötelezte magát.
Érdeklődését nem elsősorban az irodalmi szekértáborok iránti elkötelezettség motiválja – a tradíciótisztelet vagy a formabontás gesztusa önmagukban nem egymást kizáró kategóriák. Ahogyan a közösség iránti elkötelezettség vagy az individuális szabadság dominanciája sem. Egyszerű minőségeszmény és az értékteremtés gesztusa a kiadó legelemibb ars poeticája. A kiadó alapításában, megkomponálásában és felfuttatásában oroszlánrész jutott egy klasszikus könyves személyiségnek és szerkesztőségvezetőnek, Mátis Líviának (1942–2006). Az ő sokoldalú és szó szerint áldozatos működésének köszönhető, hogy a Kortárs Kiadó harmadfélszáz cím megjelentetésével oda érkezhetett, ahová ma sorolják.
Több irányadó sorozatot tart fenn és ápol a kiadó – így vállalta a Magyar Remekírók sorozat folytatását. A Magyar Néző, az ÚjLátószög valamint a Kortárs-sorozat köteteivel is a könnyebb tájékozódást kívánja szolgálni.
forrás: kortarskiado.hu
Ludwig, a kortárs palota
szerző: Kinga
Jelenleg három kiállítással büszkélkedhet a Ludwig, közülük főként Anton Corbijn munkái (vagy inkább Munkája) kaptak (kapott) nagy visszhangot, talán a Holland Kultfesztnek is köszönhetően. De az is lehet, hogy a fotós neve önmagában elég a nagy por fölkavaráshoz. Ezt tekintettük hát meg, és ha már ott jártunk, akkor szokás szerint nyitott szemmel, kritikusan vizsgálódtunk, nemcsak a képek, hanem az intézmény terén is. Szó mi szó, főként akkor érdemes meglátogatni a Múzeum első emeletén lévő kiállítást, mikor a kapcsolódó filmvetítések (Anton Corbijn: Control (2007, 122 perc), Theodorus Roeleven: Anton Corbijn – No Still Life (2000, 50 perc)) zajlanak. A szervezés nem a legjobb, így egy teljes délutánt-napot rá kell szánnunk, hogy mind a két filmet és a kiállítást is megtekinthessük. Cserébe viszont igazi kortárs élmény vár ránk. Persze ennek sejtetése megannyi fórumon át nem maradt el most sem, ahogy azt már megszokhattuk a lumú-tól. Aktuális kiállítójának hatalmas reklámot készített, óriásplakáttól a matricáig. A tálaton kedves fiatal hölgy várja segítőkészen kérdéseit a nagyközönségnek és nem csak akkor, hogyha előre bejelentett csoportos tárlatvezetésre érkeztünk.
Személyzet: 6 - rossz ruhatáros, kitűnő tárlatvezető Fogadtatás: 7 Légkör: 6 Kínálat: 4 - a büfé lemarad a Múzeum gazdag szerzeményei mögött. Mosdó: 10 -automata, futurisztikus Összbenyomás: 7 Összesen: 60/ 40 - nemsokára Robert Capa kiállítás lesz!!!
szerző: Zentai Rudolf
A LUMÚ első benyomásra hűen tükrözte korunk modern stíluselemeit. A palota impozáns tágas terei, amit a múzeum is megőriz hasonló élmény ahhoz, amikor a belvárosi ember először jár New York felhőkarcolói között, főleg ha a MÜPA bejáratán keresztül közelítjük meg célunkat. Így ugyanis a múzeum bejáratáig sem nélkülözhetjük a vizuális ingereket. A jegyváltás szokásos fiatalos menete után a ruhatáros kényszerített éberségre "egyéni" stílusával, akit bizonyára nem a szeretetszolgálattól igazoltak át. Ettől eltekintve többnyire fiatalos, segítőkész fogadtatásban részesülhetünk. Egy helyben maradni semmi okunk nem lehet hacsak nem egy vetítésre ülünk be, vagy ha mégis elméláznánk a kiállítás szemlélése közben, kérés nélkül megszólalhat egy hang mögöttünk felajánlva értetlen arcunk felvillanyozását. A helyiségek kialakítása mellett technikai felszereltsége is társa a kornak, atmoszférája kellemes közérzetet biztosít, könnyen eligazodhatunk és bebarangolhatjuk a kizárólag kortárs művészetet bemutató intézményt.
Személyzet: 6, ruhatáros néninek köszönhetően Fogadtatás: 7 Légkör: 9, szellős terek, letisztult formák Kínálat: 6, bár gondolnak a vegetáriánusokra, de nem túl nagy a választék Mosdó: 9, tiszta, modern Összbenyomás: 7 Összesen: 60/ 44
legnehezebb lelkének folyamatos levetkőzése és újbóli kitárulkozása egy másik ember bőrébe bújva. Ám amiért Parti Nagy is őt „szemelte ki” az est előadójának, úgy a közönség sem csalódhat, hiszen az a hitelesség, amit a színésznő közvetíteni tud, garantálja az est sikerét, ahogy azt is, hogy a számtalan személyiség között saját identitását is meg tudja őrizni. S hogy milyen térben történik meg mindez? Újbóli elem ez a karakterek összefogásának segítésére, hiszen a kocsmát, presszót és kávéházat idéző „hordozható” tér kitűnő alkalmat nyújt a kitárulkozásra, az emlékidézésre és a játékra. Arra a Csákányi-játékra, amelyen keresztül Parti Nagy is megtudni igyekszik, kik is az ő tollából született karakterek és ő maga ki bennük.
Apja halála után intézetbe került, ahol elkezdte megfigyelni a hallás és látás károsultak kommunikációját. Ez a megfigyelés lett az alapja későbbi művészi felfogásának: létezik valami amiről nem tudunk. Ekkoriban kezdett a tükör előtt állva mozdulatokat gyakorolni, és tíz évesen gyerekszínészeknek rendezni. Először filmeken keresztül ismerhette meg a művészvilágot és csak később kezdett kifejezetten táncot tanulni. Franciaországba, Párizsba költözött, ahol tovább tanult, már táncosként, először a Moulin Rouge-ban. Felesége, Catherine megismertette az építészettel, aminek hatása Frenák Pál kitűnő térhasználatában látszik meg. Koreográfusi munkája közben tanított és táncrehabilitációs programot fejlesztett ki az Amiens-i Egyetem kórházában.
st- jelbeszédszerű mozdulatok, a kortárs zene beemelése a darabba. A társulat első kifejlett darabja a 
Pedig a kettőnek semmi köze egymáshoz. Az, hogy meztelen testek mozgását, játékát látjuk a színpadon, egy eszköz, amivel kibontja történeteit. Azt írom, történeteit, és ebből úgy tűnhet, hosszú regényszerű történetekre gondolok, de a kortárs művészet, köztük a tánc, nem olyan, hogy valóban hosszú sztorikat lehetne benne kifejteni. Frenák darabjai inkább csak betekintések egy-egy élethelyzetbe, egy érzelmi állapotba, nem annyira teljes, kifejtett mesék. Bár, aki nyitott szemmel nézi a darabjait, az látni fogja az előzményt és a következményt is. A már említett szexualitás természetesen erőteljesen hat a darabjaiban, és nagyon sok pletykát is generál a társulat környékén. Sokan hiszik azt, hogy a társulat vad orgiákban tobzódik, mindenki-mindenkivel jelleggel. Pedig ez sem igaz. Valóban jellemző rájuk egyfajta szabadabb értelmezése a testiségnek, de lássuk be, a testükkel kommunikálnak, hogyan fejezhetnének ki érzelmeket, szenvedélyeket, ha nincsenek teljesen tisztában velük?
Érdeklődését nem elsősorban az irodalmi szekértáborok iránti elkötelezettség motiválja – a tradíciótisztelet vagy a formabontás gesztusa önmagukban nem egymást kizáró kategóriák. Ahogyan a közösség iránti elkötelezettség vagy az individuális szabadság dominanciája sem. Egyszerű minőségeszmény és az értékteremtés gesztusa a kiadó legelemibb ars poeticája. A kiadó alapításában, megkomponálásában és felfuttatásában oroszlánrész jutott egy klasszikus könyves személyiségnek és szerkesztőségvezetőnek, Mátis Líviának (1942–2006). Az ő sokoldalú és szó szerint áldozatos működésének köszönhető, hogy a Kortárs Kiadó harmadfélszáz cím megjelentetésével oda érkezhetett, ahová ma sorolják.
Jelenleg három kiállítással büszkélkedhet a Ludwig, közülük főként Anton Corbijn munkái (vagy inkább Munkája) kaptak (kapott) nagy visszhangot, talán a Holland Kultfesztnek is köszönhetően. De az is lehet, hogy a fotós neve önmagában elég a nagy por fölkavaráshoz. Ezt tekintettük hát meg, és ha már ott jártunk, akkor szokás szerint nyitott szemmel, kritikusan vizsgálódtunk, nemcsak a képek, hanem az intézmény terén is. Szó mi szó, főként akkor érdemes meglátogatni a Múzeum első emeletén lévő kiállítást, mikor a kapcsolódó filmvetítések (Anton Corbijn: Control (2007, 122 perc), Theodorus Roeleven: Anton Corbijn – No Still Life (2000, 50 perc)) zajlanak. A szervezés nem a legjobb, így egy teljes délutánt-napot rá kell szánnunk, hogy mind a két filmet és a kiállítást is megtekinthessük. Cserébe viszont igazi kortárs élmény vár ránk. Persze ennek sejtetése megannyi fórumon át nem maradt el most sem, ahogy azt már megszokhattuk a lumú-tól. Aktuális kiállítójának hatalmas reklámot készített, óriásplakáttól a matricáig. A tálaton kedves fiatal hölgy várja segítőkészen kérdéseit a nagyközönségnek és nem csak akkor, hogyha előre bejelentett csoportos tárlatvezetésre érkeztünk.
impozáns tágas terei, amit a múzeum is megőriz hasonló élmény ahhoz, amikor a belvárosi ember először jár New York felhőkarcolói között, főleg ha a MÜPA bejáratán keresztül közelítjük meg célunkat. Így ugyanis a múzeum bejáratáig sem nélkülözhetjük a vizuális ingereket. A jegyváltás szokásos fiatalos menete után a ruhatáros kényszerített éberségre "egyéni" stílusával, akit bizonyára nem a szeretetszolgálattól igazoltak át. Ettől eltekintve többnyire fiatalos, segítőkész fogadtatásban részesülhetünk. Egy helyben maradni semmi okunk nem lehet hacsak nem egy vetítésre ülünk be, vagy ha mégis elméláznánk a kiállítás szemlélése közben, kérés nélkül megszólalhat egy hang mögöttünk felajánlva értetlen arcunk felvillanyozását. A helyiségek kialakítása mellett technikai felszereltsége is társa a kornak, atmoszférája kellemes közérzetet biztosít, könnyen eligazodhatunk és bebarangolhatjuk a kizárólag kortárs művészetet bemutató intézményt.