Nem szeretem a sorozatokat, nem szeretem a sci-fit, de van egy "receptem", ami hat. Végy egy rész borús jövőképet, egy rész western-t, egy rész világűr-romantikát, utaztasd el az ellenőrizhetetlenül távoli jövőbe - ahol már a kínai a közös nyelv - adj hozzá shakespeare-i mértékben kidolgozott szerethető karaktereket, fűszerezd cinikus humorral és akkor megkapsz egy kis ízelítőt a Firefly világából. Ez a világ Joss Whedon tudományos fantasztikuma. Figyelmesen kavargassuk és a tálalásra is ügyeljünk!
Ez egy sorozat a régmúltból, mely bár megbukott, azért még él egy réteg a világban, kik tovább éltetik hírét és emlékeznek rá. Ó, és begyűjtötte a speciális effektusok kategóriában az Emmy díjat. Nézzünk bele! A 2500-as években járunk, az embereknek menniük kellett a Földről és "terraformálták" a bolygókat, hogy ott kezdjék újra (a rombolást?), itt zajlk egy Firefly típusú szállítóhajón 9 ember kalandja. Hogy miben rejlik a filmek rejtélyes varázsa? Talán abban, hogy nem spóroltak a szövegkönyvön, a színészek nem ripacskodnak, minden kis részlet fontos, és stílusosan szakít a közhelyekkel. A pont az "i"-n, a hab a tortán, a fizikusok szívének megdobbantója, hogy nincsenek hangok az űrben - kivéve, ha mégis van valami közeg, mi közvetítheti. Ugyanakkor az sem utolsó, ahogyan össze lettek keverve benne a kultúrák, gésák és hastáncosok, vadnyugati kocsma, japán filozófia, a kísérletező-terjeszkedő nyugat, az elmaradott törzsi világ... mind-mind megjelenik kitűnő arányérzékkel.
A főszereplők önmagukban generálják a történéseket, amint megismerjük őket érteni fogjuk miért. Kezdjük rögtön Nathan Fillion-nal, aki a sorozat miatt több díjat is learatott, ő Malcolm Raynolds a barna kabátos lázadó, a Serenity hajó kapitánya, csalódott, de mégis hű az elveihez. Sokat mond róla, hogy hajója egy vesztes csatáról lett elnevezve, melyet a Szövetség ellen vívtak a barna kabátosok. Ez a bizonyos Szövetség - valószínűsíthetően USA és Kína - fogta össze a központi bolygókat egy irányítás alá a polgárháború végén. Mal veterántársa Gina Torres, avagy Zoe, az engedelmes erős nő, afféle szürke eminenciás, akit észre sem veszünk ha ott van, de hiányoljuk ha nincsen épp jelen. Az akciókban a csapat harmadik pillére:Adam Baldwin, Jayne, Canton kétes hőse, egy kicsit fegyvermániás, kicsit izomagyú és feltétlen hűséges... ha megfizetik. A háttér pedig: Alan Tudyk, Wash, a kiváló pilóta, aki dinókkal játszik, Zoe - a kapitányra féltékeny - kedvese. Egy furcsa pár: Summer Glau, River, a két lábon járó - félelmetesen őrült és kiszámíthatatlan - tehetség, akit orvos bátyjával (Sean Maher, Simon Tam) együtt köröz a Szövetség, hogy még egy kicsit játszhassanak az agyával. Mindkettőjükhöz kötődik Jewel Staite, Kaylee, a Serenity mosolya, a legénység ragasztója, aki odavan a gépekért, és az eperért. Neki fő tanácsadója - szigorúan lelki ügyekben - Morena Baccarin, Inara, a társnő, akit leginkább hetérának lehet mondani, és kinek tekintélye révén sok kapu megnyílik a csapat előtt. Végül, de nem utolsó sorban Ron Glass, Book az izgalmas múltú lelkész, aki valamiért gyanúsan sok dolgot tud, és fél szóval képes lelkiismeret furdalást kelteni. Aztán sorolhatnék még egy-két főbb mellékszereplőt, a félelmetes hírű szadista Niska-t, a pitiáner bűnöző Badger-t vagy a fosztogatókat...
A FOX csatorna számára készült sorozatot az USA-ban és Kanadában mutatták be, 2002. szeptember 20-ától. De aztán több vétket is elkövettek ellene, különböző időpontokban adták a részeket és nem is az eredeti sorrendben. Így a köztes utalások és karakterfejlődések ellehetetlenültek. A kegyelemdöfés pedig: 11 rész után levették a műsorról. Búcsúzóul egy DVD-t kiadtak 2003-ban, elég jó eladási arányokkal. Aztán evvel meg lehetett győzni az Universal Studios-t egy egész estés film folytatásra, (ami szerintem inkább lezárás) 2005-ben Serenity címmel, hazánkban csakis DVD-n.
Ilyen előtörténettel 2007-ben jött a hír, hogy leadja Magyarországon a Viasat3 is, és mindenki tűkön ülve várt. Az illegális letöltések lelassultak... a jól ismert főcímdal felcsendült, és jött az első csalódás: a Szentjánosbogár (értsd: lefordították a címet). Majd követte a második: a szinkron nagyon rossz; és a harmadik: a fordítás csapnivaló. Nézhetetlen. Konklúzió: új rajongók kizárt, hogy születnek, a tálalás elégtelen. Újra. Szóval így lehet egy jó receptet a marketing-osztályon elrontani.
Galaxis útikalauz stopposoknak
szerző: Szántó Gyula
„A GALAXIS Útikalauz érdekes dolgokat közöl a törülközőkről. [...] Másrészt, és ez a fontosabb, a törülközőnek roppant pszichológiai jelentősége van. Miért, miért nem, ha a strag stoppos észreveszi, hogy a stopposnak van törülközője, azonnal föltételezi, hogy fogkeféje, arctörlője, szappana, doboz kétszersültje, kulacsa, iránytűje, kötélgombolyagja, szúnyogriasztója, esőkabátja, űrruhája stb. is van. Sőt a strag boldogan odakölcsönzi a stopposnak a felsoroltak vagy egy tucat egyéb tétel bármelyikét, melyet a stoppos véletlenül "elvesztett". A strag úgy gondolkodik, hogy aki széltében-hosszában bejárja stoppolva a galaxist, nomádul és csövezve él, hihetetlen nehézségekkel néz farkasszemet, és győz, és még azt is tudja, hogy hol a törülközője – az igazán olyan valaki, akit komolyan kell venni.”
Douglas Adams 1979-ben írt könyvének egyik főhőse egy Ford Prefect aki a Betelgeuse környékéről származik (és valamiért úgy gondolta nem kelt nagy feltűnést ezzel a névvel) a Föld bolygóról gyűjt adatokat az Útikalauz számára.
„Ez nem földi könyv, sosem adták ki a Földön, és a szörnyű katasztrófát megelőzően egyetlen földlakó se látta vagy hallott róla. A könyv mindazonáltal szerfelett figyelemreméltó. Valószínűleg ez a legfigyelemreméltóbb könyv, ami csak napvilágot látott a Kisgöncöl óriási kiadóhivatalainak gondozásában - bár a földlakók ezekről se hallottak. Ez a könyv nem csupán hallatlanul figyelemreméltó, hanem elképesztően sikeres is: Népszerűbb, mint a Mennyei Házi Mindentudó, jobban fogy, mint a Hatvanhárom További Figura Súlytalanság Esetére című illusztrált kiadvány, és ellentmondásosabb, mint Oolon Coluphid filozófiai bombaként robbanó trilógiája: a Hol Tévedett Isten, a Még Néhány Isten Legsúlyosabb Tévedéseiből, és a Végül Is Kicsoda Ez Az Isten Egyáltalán? A Galaxis Külső Keleti Peremének néhány liberálisabb civilizációja számára a GALAXIS Útikalauz már kiszorította a hatalmas Encyclopaedia Galacticát, s egyedül tölti be az összes tudás és bölcsesség tárházának szerepét, mert noha sok benne a hézag, és tele van kétes, de legalábbis üvöltően pontatlan adattal, két fontos vonatkozásban felülmúlja kevésbé szárnyaló elődjét. Egyrészt némileg olcsóbb. Másrészt borítóján a következő szavak láthatók, szép nagy betűkkel szedve: NE ESS PÁNIKBA!”
Fordnak sajnos nem sikerült befejeznie a bejegyzést, mert a Vogonok egy csillagközi sztrádát építenek és ehhez le kell dózerolni a Földet, így földi barátjával Arthur Denttel lestoppolnak egy éppen arra járó csészealjat. Nyomon követhetjük kalandos utazásukat, valamint megtudhatjuk a Nagy Kérdésre a választ, hogy Az Élet, a Mindenség Meg Minden...
A könyv eredetileg rádiójáték volt a BBC, később lett képregény, törölköző formájában is kiadták, készítettek belőle TV sorozatot, és még egy filmet is, bár szerintem a filmet kár volt erőltetni.
Mindenkinek ajánlom a könyv beszerzését, mert rendkívül szórakoztató, és sosem lehet tudni, hogy mikor adódik úgy, hogy le kell stoppolnunk egy erre járó csészealjat.
John Williams már a Cápa idegborzoló minimalista főtémájával bebizonyította, hogy a rettegéshez kevés pusztán a véres látvány, ha azt nem kíséri hatásos score. Spielberggel közös munkásságát olyan filmek fémjelezték a továbbiakban, mint az "Indiana Jones"-trilógia, az "E.T.", a "Harmadik típusú találkozások", a "Schindler listája", a "Jurassic Park" és az "A.I. - Mesterséges intelligencia". De nevéhez fűződik a "Superman" halhatatlan zenéje, valamint a filmzenetörténelem legismertebb darabja, a "Star Wars" score-ja is.
Forrás: Bíró Zsolt, Barta Zoltán
Az elmúlt 30 évben mintegy 80 film zenéjét szerezte, 42 alkalommal jelölték Oscar-díjra, és 5 alkalommal meg is kapta a jelentős elismerést. Emellett 17 Grammy, valamint számos arany és platinalemez tulajdonosa. Zeneszerzőként ő jegyzi az 1984-es, az 1988-as és az 1996-os nyári olimpiák hivatalos indulóját. 1980 és 1993 között a Bostoni Filharmonikusok karmestere volt, és több alkalommal vezényelte az Oscar-díj átadás ceremóniáját. Munkásságát egyéb zenekari művek is fémjelzik: szimfónia, több fuvola-, hegedű-, cselló-, kürt-, tuba-, és fagott versenyek, többek között a világhírű csellista, Yo-Yo-Ma társaságában. Az elmúlt évtizedekben olyan társulatoknál volt vendégkarmester, mint a londoni, vagy a Los Angeles-i szimfonikusok. 2000-ben a National Association of Theater Owners a "Maestro of the Year" címet adományozta John Williamsnek, és mindezeken kívül hazájában 14 állam egyetemén avatták díszdoktorrá.
A zeneszerző Long Islanden született egy színészházaspár gyermekeként, és Los Angelesben tanult zenét. 1951-ben három évig a légierőnél szolgált, majd leszerelve New Yorkba utazott, ahol a Juliard zeneiskolában fejlesztette tovább tudását zongora szakon. Hogy megélhetését biztosítsa, ezalatt session-zenészként és bárzongoristaként egyaránt dolgozott. Hamarosan visszament Los Angelesbe, ahol zongoristaként ismert zeneszerzők (többek közt: Jerry Goldsmith, Elmer Bernstein) mellett dolgozott filmzenéken. A '60-as években tv-sorozatok ("Wagon Train", "Gilligan's Island", "Bachelor Father") muzsikáinak komponálása során fejlesztette tovább stílusát, akkoriban még Johnny Williams néven. Munkásságát a szakma már ekkor elismerte, hiszen ezen munkáiért két Emmy-díjat is kapott. "Amikor valaki fiatal, még elég nehéz megmondani róla, merre fog vezetni az élete. Amit annak idején én ismételtem magamnak, az az volt, hogy nem nagyon lehet nagyobb jutalom számomra annál, mint a zenei pályán való elindulás, és nem számít, mennyi áldozatot kell hozni érte. Azt hiszem, a célom elértem, így elmondhatom: szerencsés ember vagyok"- nyilatkozta Williams.
Első Oscar-díját 1971-ben a "Hegedűs a háztetőn" ("Fiddler on the Roof") adaptálásáért nyerte, és innentől kezdődött a karrierje is. 1974-ben találkozott Steven Spielberggel és ekkor indul közös sikersztorijuk a "Sugarlandi hajtóvadászat"-tal ("The Sugarland Express"). Kettejük második közös munkája a Cápa ("Jaws"), amely hatalmas kasszasiker lett, és emellett John Williams számára meghozta a második Oscar-díjat is. Ugyanakkor az egyik legnagyobb sikere még csak ezután következett. Ugyanis soha azelőtt nem született még olyan hatásos kísérőzene a filmtörténelemben, mint a Star Wars megkomponált dallama. 1977 óta John Williams-et a soundtrack-albumok "királyaként" szokás emlegetni, és a trónt a Star Wars dupla kiadásával foglalhatta el.
A koromfekete borítójú, hetvenpercesnél valamivel hosszabb kiadás világszerte a mai napig is az egyik legnagyobb kincse a rajongóknak. Akkoriban a lemez megjelenése nagyon szokatlan volt. Egyrészt, mert dupla lemezen kiadni nagy merészségnek számított, másrészt, mert a film rendezője saját maga ült a produceri székbe. George Lucas zseniálisan ismerte fel azt, hogy a kísérőzenének mekkora szerepe lehet a film cselekményének meghatározásában. Igaz a Star Wars még nem tartalmazott annyi karakterre bontott motívumot, amennyit például a következő rész, és a zenei témák összeállításánál akkor még nem merült fel a film elején hallható 20th Century Fox Fanfare szerepeltetése, amit a rajongók mindig is a filmzene saját részének tekintettek. Ez igen érdekes momentum, hiszen ezt nemcsak a nyugati, de a magyar fanatikusok is hasonlóképpen gondolták. Erre sajnos még jó néhány évig várniuk kellett, de a kiadók végül is engedtek. A lemez nemcsak hangzó anyagával, de a design-jával is figyelemfelkeltő volt a maga idejében. A borító elején nem volt kép, csak a hatalmas logo, a hátsó borítón pedig Darth Vader sisakja uralta a galaxis csillagtengerét.
John Williams Lucas instrukcióival szinkronban kezdettől fogva törekedett az egyes karakterekre jellemző motívumok kidolgozására. A korabeli albumon hallhatunk négy kísérletet: Luke Skywalker, Leia hercegnő, Ben Kenobi és Darth Vader. Az első kettő tökéletesen sikerült, hiszen a kettős naplementét figyelő fiatal Skywalker egy valóságos életérzést teremtett, míg Leia Organa filmbeli megjelenését kísérő lágy fuvola- és hárfa dallamok szintén meghatározóak lettek. Ben Kenobi és Darth Vader "zenéje" még nagyon kiforratlan volt, de ez utóbbinak csak a következő részig kellett várnia, hogy a fenyegető alakját dinamikusan megjelenítő mű bevonuljon a hallhatatlan filmzenék közé.
Magyar a Holdon
Mottó 1: Csak csüngök magamon, és várom, csak történik valami csoda. (Hazámhazám). Mottó 2: Van egy jó hírem: Önök nyertek! (Magyar a Holdon)
Szerző: Ölbei Lívia A nyitó képben éppen úgy gurul be a színpadra egy kicsi kő - és sok gyakorlás után áll meg pont a közepén -, mint Erisz almája. De a kőgurítás egy másik almát is megidéz: a bűnbeeséshez, a tudáshoz, a Paradicsomból való kiűzetéshez hozzásegítő bibliait. A Magyar a Holdon ironikus, szellemes, szórakoztató és keserű Madách-parafrázis: Az ember tragikomédiája - az Éden megcsillantása és második elvesztése. Tasnádi István ezúttal ismét a nehezebb - ahogy ő maga állítja: a színészektől kivételes játékintelligenciát kívánó - utat választotta. A szombathelyi Kamara Savariában kiteljesített-befejezett próbafolyamat során párhuzamosan, folytonos kölcsönhatásban formálódott - nagy teret engedve az improvizációnak - a szöveg és az előadás. A közös munkát nyilván megkönnyítette, hogy valamennyi szereplő jól ismeri Tasnádi módszereit és észjárását.
A beguruló kicsi kő nyomában érkező Scherer Péter - a színpadon Priblik Olivér boldogság-animátor, a Tragédia-kontextusban maga a Jóisten - diszkrét fényben ragyogó arcának, lenyalt frizurájának, kötött mellényének, kitűzőjének és zökkenőmentes rábeszélőképességének rögtön gyanút kellene ébresztenie; de ki ne szeretne gazdagabb, fiatalabb, sikeresebb lenni. Úgyhogy: „Kezdjük hát a munkát! Első lecke: önismeret és őszinteség. Lássuk be: itt a Földön nekünk, magyaroknak nem sikerült. De mit tennének, ha lenne egy második esély? Mit tennének, ha lenne egy hely, ahol mindent újra lehet kezdeni? (...) Egy hely, amit még nem tettünk tönkre. Egy második Éden, ami a miénk lehet. Az önöké.
Hát ezt az új Édent mutatja föl a Magyar a Holdon. Szinopszisa szerint a zseniális, könnyedén földobott és elkapott alapötletet a Magyar Narancsban 2006 nyarán megjelent Exodus című írás szolgáltatta: „Tűnjünk el mielőbb a pusztulásra ítélt Földről, és gyarmatosítsunk a világegyetemben, szólítja fel az emberiséget Stephen Hawking, a világ leghíresebb asztrofizikusa." (Az előadásban Priblik Olivér kerekesszékes asztrofizikusnak aposztrofálja. Viccnek gondoljuk, pedig tényleg az. De kimondani kínos, megbélyegző, hatásvadász - vagyis a Magyar a Holdon kontextusában a jelző talál és süllyed.) Ebből a felszólító mondatból bomlik ki a csoda lehetősége: a darab és az előadás. A pszeudo-Madách alcíme szólhatna mondjuk úgy, hogy „Sándor és Edit teleportálása és megkísértése a Kodály-évfordulón, körülbelül a Sehova kapujában, de mindenképpen üzleti alapon: a Humán Rekrációs Hivatal futuring tréningjén". A tréning jelöli ki az előadás kereteit: az alapszituáció szerint a nézők automatikusan résztvevővé - Önök nyertek! - válnak: Priblik Olivér hozzájuk intézi bevezető szavait, nekik kínálja föl az új Éden meghódításának lehetőségét. Közülük kerülnek ki a „második honalapítók": egy férfi és egy nő, akik nyernek a helyszínen abszolvált versenyen.
Ráadásul most is működik a (bibliai) közhely, hogy utolsókból lesznek az elsők. Különösen jó ezt tudni annak fényében, hogy mi (magyarok) mindig mindenhonnan elkésünk. Császár Sándor salgótarjáni munkanélküli üvegfúvó és neje, Császárné Rotten Edit munkanélküli énektanárnő (panellakás, hetedik emelet, kicsi erkély, ahol tejfölöspohárban növényt lehet termeszteni) is késve érkezik a jövőtréningre. Aztán ők lesznek az élet császárai. Egy darabig. Vagy legalábbis azt hiszik. Az igazi szétesés nem a teleportálás alkalmával: később következik.
Mucsi Zoltán és Csákányi Eszter a Krétakörben még sosem voltak közvetlen partnerek: most jórészt nekik, az ő kettősüknek köszönhető, hogy az önmagukban is hiteles - az emberi méltóságot szemérmesen, de határozottan mindig nagy tiszteletben tartó - szövegek mögött egy-egy pillanatra végtelen mélységek nyílnak meg. Nagykisemberek. Bőröndös megérkezésük a játéktérbe - természetesen az asszony vezényletével - lelkileg, szociológiailag, történelmileg tökéletesen jellemzi a jelenkort meg az elmúlt negyven, bocsánat: már ötven évet. A riadt tekintetű, üvegtörékeny, barna öltönyében is szinte áttetsző Sándor görnyedt poroszkálásában ott van egy teljes élettörténet; Edit tanárnős-egyenes derékkal csörtet előre, merev, mégis cinkosokat kereső mosollyal tekinget ki a közönségre: „De hát mi nyertünk." Aha, lehetőséget a részvételre. (Első csúsztatás, első átverés. De ki figyel az apró részletekre.) Aztán a verseny hevében, mint egy igazán jó diák, Priblik fölszólítására Császárné engedelmesen elfújja a Himnusz újrainstallált, pozitív változatát („...jövőre jó lesz nekünk, jövőre jó lesz nekünk...")
Az előadás leggyengébb dramaturgiai láncszeme az első Hold-telepeseket kiválasztó verseny: hiába megy bele boldogan az eleve "bevont" közönség, túlságosan nyilvánvaló, hogy a játéknak nincsen tétje. Azt még nagy biztonsággal ki lehet számítani, hogy a mi nem esik messze a fájától kérdésre azonnal megérkezik a harsány és helyes válasz (már megint az alma), vagyis a Császárékkal megmérkőző emberpárt gyorsan a színpadra hívhatja Priblik Olivér. A fizikai és pszichofizikai próbatétel azonban könnyen megfordíthatja az erőviszonyokat; bár végül úgyis nyer a Császár házaspár. Persze minden normális néző előtt világos, hogy ez itt színház, működik a „hitetlenség fölfüggesztése"; Scherer Péter pedig tudja a dolgát: rutinosan és azonnal reagál a váratlan eseményekre. Csak valahogy maga a konstrukció, az elgondolás nem elég elegáns.
A győztes Császárék és Priblik párbeszédében viszont gyönyörűen és pontosan bomlik ki a házaspár - két tökéletesen összeszokott és egymásra utalt ember - élete. A Hold-utazás előtt távirányítóval lép működésbe az addig csodálatosan néma és mozdulatlan nagy baba, Katona László: ő Tiborg, a Lunar XT 300 protokolldroid, Császárék holdbeli segítőtársa. De úgy is mondhatjuk, hogy antropomorfizált kommunikációs panel: MP3-on rajta van a teljes magyar identitás hangzóanyaga a Himnusztól a Weöres-gyerekverseken át a vízállásjelentésig és a 6:3 Szepesi-féle közvetítéséig; szépen énekli a Holdvilágos éjszakán...-t, sőt, ha úgy adódik, szórakoz(tat)ásképpen zsidózni is tud egy kicsit. Erre ugyan nem kerül sor, csak éppen fölajánlja Császárnak a lehetőséget. Sándor nem él vele, bár a Holdon őszintén szólva nem nagyon van mit csinálni. Csak várni kell, hogy fénysebességgel megnövekedjenek a keltetőbe helyezett növények, tervezgetni a szép jövőt (újabb kis Tragédia-negatív a sóhaj, hogy „gyerek, az nem lesz"), meg persze folyamatosan pumpálni az oxigént. Míg Császár kilép az egyhangú majdnem-végtelenbe - a háttérben vetített képen látszik, amint Mucsi Zoltán hajladozva oxigént juttat a mesterséges Éden mesterséges légkörébe -, Edit szolmizálni tanítja Tiborgot. A holdbeli unalom, a téblábolás fölmutatása valószínűleg kifejezetten szándéka az előadásnak; csak hát semmittenni nem könnyű úgy, hogy hosszan érdekes legyen. A Tragédia-párhuzam felől válik például érthetővé, hogy Tiborg miért akarja olyan vehemensen elcsábítani Editet: ebben az összefüggésben ő a kígyótestű Lucifer - a tudás birtokosa (vö. MP3).
És hajszálpontosan abban a pillanatban, amikor már-már kezdene kínossá válni a holdbeli szöszmötölés (vajon mire megy ki a játék?), történik valami. A forgalomban lévő összes közhelyet kiforgató, élére állító Tasnádi különben is tudja, hogyan kell egyszerre fölmutatni a dolgok színét és visszáját, hogyan lehetséges folyamatosan szinkronban tartani két végletet: a kifeszített kötél egyik végpontján néma csönd, a másikon harsány, önironikus nevetés. A lélektani csúcspont a jól megcsavart, általános vidámmámorban úszó fináléban jön el. (Lásd még: happy end.) Császárné a frissen megszerzett tudás - hogy önismereti kísérlet, másképpen átverés volt a Hold-utazás - birtokában totálisan szétesik, elszáll belőle a világegyetemben egyébként is
Tasnádi István: Magyar a Holdon Jászai Mari Színház, Centrál Látvány: Nagy Fruzsina, Juhász András Jelmez: Nagy Fruzsina Dramaturg: Gyulay Eszter Rendező: Árkosi Árpád Szereplők: Csákányi Eszter, Katona László, Mucsi Zoltán, Scherer Péter
értelmezhetetlen és megragadhatatlan lélek. Csákányi Eszter mindvégig bizalommal teli, kerek tekintete a csalódás?, a szégyen?, a visszakapott reménytelenség? terhe alatt befelé fordul, kiüresedik. Mint valami fölhúzott, szkafanderes játékmackó ismételgeti, hogy „vákuumot akarok, vákuumot". Mucsi Zoltán gyöngéd tanácstalansággal vezeti ki: fölösleges tényezők ők ketten az általános, önerősítő és persze nagy tapsos örömben. (Vegyetek szépen köveket, és teleportáljatok békével: vissza a hetedik emeletre.) Edit kataton követelőzésére a távolból már megint halk Madách-visszhang felel: „Űrt érzek, mondhatatlan űrt.
A Tragédia tanulsága - „Ember küzdj, és bízva bízzál!" - mindent összevetve jottányit se változott. Csak a bízva bízzál a szintetizátorkísérettel dalra fakadó Magyar a Holdon-fináléban úgy hangzik, hogy „A kő, a kő, kezedben a kő / A kő, a kő, / A hitet megsejtő / A mindent eldöntő / apák, anyák, gyerekek, / Sikeresek legyetek / Az előcsarnokban vegyetek / 1500-ért köveket". (Tiborg a kötött mellényes, ragyogó szemű Tibor testében reinkarnálódik.) A színpad hátterét betölti a kivilágított esti Budapest. Az illúzió szerint repülünk: egyre följebb. Aztán tényleg megvásárolhatjuk a hitünket, az önbecsülésünket és a földi paradicsommal kecsegtető szerencsénket: az előadás végére odakészített kőkupac mellett (némelyik darabon nemzetiszín masni, felár nélkül) becsületkassza a Kamara Savaria előterében. (Ha valamiben mégis, akkor Tasnádi kőszínházában bízni lehet.)
Forrás: Ellenfény
Science fiction hall of fame
Seattle-ben, a magasba törő Space Needle közelében, a Frank Gehry által tervezett modern vonalú épületben kapott helyett az SFM vagyis a Sience Fiction Múzeum.
Szerző: Odo
Érdekes installációi közé tartozik a Szép új világok nevet viselő gyűjtemény, ahol a jövő városait, utópiákat, disztópiákat, apokaliptikus víziókat mutat be; a Fantasztikus utazások bemutatja a sf világ híres úrhajóit, hőseit, a filmekből ismerős fegyvereket, az írók által megálmodott eszközöket (trikorder, kommunikátor, szkenner, stb…), űrruhákat, az űrben zajló közlekedés elképzelt technológiáit (féregjáratokat, teleportálást, tér és dimenzióváltást), robotokat, androidokat és egyéb mesterséges lényeket, valamint a klasszikus sci-fik jól ismert helyszíneit, de láthatunk fantasztikus témájú festményeket és még sok minden mást a jövőből.
Az intézmény egyik legérdekesebb helye a Hírességek csarnoka (The Hall Of Fame), amely a tudományos fantasztikum legnagyobb alkotóinak életét, munkásságát, hagyatékát tiszteli meg azzal, hogy nevüket elhelyezi a csarnokban. A science fiction és fantazy hírességeinek csarnokát 1996-ban alapította Kansas City sf/f társasága és a helyi egyetem tudományos fantasztikus tanulmányokkal foglalkozó központja. Azóta minden évben érdemeik alapján kiválasztanak, és a hírességek közé beiktatnak négy alkotót, akik életművükkel nagymértékben hozzájárultak a sci-fi és a fantasy fejlődéséhez, értékeinek gyarapodásához, mégpedig a következő kategóriákban – film, tv és média; irodalom; művészet; nyitott kategória. Miután egy tősgyökeres amerikai intézményről van szó, ne csodálkozzunk, az erőteljes angolszász túlsúlyon.
Szélesi Sándor – Anthony Sheenard
szerző: Baranyai Richárd
Tudományos fantasztikum. Jól hangzik, hát még, ha magyar írja. Induljunk csak ki Nemeréből... (tudom, régi történet, és vannak sokkal újabb, jobb írók, várják csak ki a végét). Nálunk mindig is nagy hagyományai voltak a sci-fi-nek. Elég régen működött/működik a Galaktika magazin, ráadásul nagy népszerűséggel. Ami hogy-hogy nem 1996 környékén megszűnt. Majd újult erővel jelentkezett 2004. novemberében. Közben megjelent (2002. február) egy 15 számot megélt magazin is, az Átjáró, amely a Galaktika utódjának tartotta magát. Nos, itt már találkozhatunk is Anthony Sheenard nevével.
Tesóm nagy sci-fi mániás, mindent elolvas, amit amit csak talál, és jéé, nála is láttam már ezt a nevet. Sőt, emlékeim szerint egy-két könyve nekem is szerzett néhány kellemes, nevetéssel, izgalmakkal teli percet. Létrehozott egy olyan karaktert, (York Ketchikan) aki felettébb szórakoztató, a maga mindenen túljutó, mindent túlélő, flegma stílusában. Amolyan rosszfiú, aki valahogy mégis hős. Persze Ketchikannek kellett egy hely is, ahol „működhet”, így Szélesi, Fonyódi Tiborral együtt létrehozott egy teljes univerzumot, a Mysterious Universe-t. Az MU annyira jól sikerült, hogy azóta 20-22 könyv jelent meg amely itt játszódik, és a „hamarosan...” feliratot olvashatjuk további 5 címe mellett. Ehhez járul még a sok-sok novella amely a szerzők, vagy a rajongók billentyűin született.
Már ennyire is mondhatjuk, hogy szép teljesítmény. De nem csak ennyi van. Sheenard egy másik korba és teljesen más világba is elkalauzolja olvasóit. Az ősi magyar hiedelmek és istenségek világába (Vadásznak vadásza, Tündérösvény, A lelkek birodalma). Ehhez jön még az is, hogy néhány éve a Dreamworld nevű fantasy univerzumot is elkezdte benépesíteni fantasztikus képzelőereje teremtményeivel. Elég termékeny, nem? És még mindig nem elég neki. E mellett kiadványok művészeti vezetője volt a Kalandor kiadónál, és interjúkötetet írt híres sci-fi szerzőkről. Forgatókönyveket ír, és ki tudja hány fantasy, sci-fi világba látogat még el. Ennek a fáradhatatlan munkának meg is lett az eredménye, többször nyerte el a Zsoldos Péter nevével fémjelzett sci-fi írói díjat, közönségdíjat, és 2007-ben még az Európai Sci-fi Társaság (ESFS) legjobb európai sci-fi író díját is. Mondhatni neki sincs nyugta, nem az a pihenős fajta. Erre jövök én, és még bele is zavarok a napjaiba, kérdéseket teszek fel neki:
- Először is szeretnék gratulálni az ESFS díjához (valamint a Zsoldos Péter díjakhoz is), bár tudom kicsit elkéstem vele. Érez bármilyen változást az Ön, vagy a teljes magyar sci-fi irodalom külföldi megítélésében a díj elnyerése óta? A külföldi megítéléshez az kellene, hogy a magyar sci-fi regények, novellák „elhagyják” ezt az országot. Nem csupán az enyémek, hanem mindenkié, aki megfelelő minőségben alkot ma kis hazánkban. Szükség lenne irodalmi ügynökökre, akik külföldön képviselik a magyar írókat. Miután ilyenek nincsenek, és a megjelenés csupán egészen szűk körű, így nem beszélhetünk megítélésről. Egyelőre ott tartunk, hogy jó lenne, ha a nyugat megismerkedne a magyar sci-fivel.
- Sajnos arról nem találtam információt, hogy lefordították-e már regényeit. Volt már rá példa, esetleg keresték meg ilyen céllal? Az Excalibur keresésecímű tekintélyes regényt lefordították szlovákra, és két éve meg is jelent. Ez egy Mysterious Universe-regény, aminek vannak folytatásai, így reménykedem, hogy nem marad egyedül kint sem. Franciaországból volt érdeklődés egy novelláskötetem iránt, illetve egy novelláskötet nem hivatalosan angol nyelven is napvilágot látott. Ezen felül szerepeltem egy dán antológiában. Jut eszembe: a Vadásznak vadásza első pár fejezetét arabra is lefordították. Sajnos abból a kiadásból sem lett semmi.
- Úgy tudom jelenleg is több könyvön, novellás köteten dolgozik, valamint forgatókönyvet is ír. Milyen nehézségeket jelent a távoli jövőből (MU) a varázslat világába (Dreamworld) ugrani, majd vissza jelenbe? Semmilyet. Teljesen külön „agy” kell hozzá, így azt is mondhatom, hogy szinte kikapcsolódás váltani. Sosem unom meg a szereplőimet… A Mysterious Universe írásakor elengedhetem magam, nincsenek következmények. A Dreamworld viszont egy hihetetlen összetett világ, ahol minden eseménynek tucatnyi következménye lesz, nem csupán egy, de két valóságban is. És ezek mellett persze vannak egyéb sorozataim vagy önálló regényeim, amelyek megint csak más gondolkodást igényelnek. Szerintem jobb és élvezetesebb több fajta dolgot írni, mint egy fajtát.
- Belefér e mellett egy kis pihenés is az idejébe? Mivel tölti legszívesebben a „nyugalmas” órákat? A nyugalmas órákat írással. Ha nyugodt körülöttem minden, akkor dolgozom. Miután az írás magányos tevékenység, én pedig közösségi ember vagyok, hát a pihenés óráit inkább aktívan töltöm el – menekülök a nyugalmas tevékenységektől.
- Ha jól tudom, bár az Átjáró magazin megszűnt, még szerveztek az Átjáró nevével fémjelzett eseményeket. Ezt a jövőben is szeretnék folytatni? Tervezik a magazin újraindítását? Óriási, önként vállalt munka volt az Átjáró szerkesztése, és mellette írni nem volt időm. Most inkább írni szeretnék, mint szerkeszteni és a nyomdával foglalkozni, meg a terjesztéssel. Rendezvényeket még fogunk csinálni, azokat nem hagytuk abba, évente egyet talán bevállalunk. Olyankor igyekszünk külföldi vendégeket meghívni, és összekötni filmes megjelenésekkel is. De ez sem könnyű munka, és nem kis idegeskedés. Mert Murphy törvényét itt is lehet idézni, hogy ami elromolhat, az általában el is romlik. Kiváltképp, ha külföldi színészről van szó…
- Mi a személyes jövője? Azt hogyan álmodja meg? Könyvek és filmek. Filmek és könyvek. Jó lenne folytatni a Mysterious Universe-sorozatot, a Dreamworld-öt, a Városalapítókat, és persze vár még rám pár száz novella és több tucat egyéb regényötlet. Pár filmötleten is dolgozom, egyszer azokat is jó lenne a mozivásznon vagy a tévéképernyőn viszontlátni.
Ez egy sorozat a régmúltból, mely bár megbukott, azért még él egy réteg a világban, kik tovább éltetik hírét és emlékeznek rá. Ó, és begyűjtötte a speciális effektusok kategóriában az Emmy díjat. Nézzünk bele! A 2500-as években járunk, az embereknek menniük kellett a Földről és "terraformálták" a bolygókat, hogy ott kezdjék újra (a rombolást?), itt zajlk egy Firefly típusú szállítóhajón 9 ember kalandja. Hogy miben rejlik a filmek rejtélyes varázsa? Talán abban, hogy nem spóroltak a szövegkönyvön, a színészek nem ripacskodnak, minden kis részlet fontos, és stílusosan szakít a közhelyekkel. A pont az "i"-n, a hab a tortán, a fizikusok szívének megdobbantója, hogy nincsenek hangok az űrben - kivéve, ha mégis van valami közeg, mi közvetítheti. Ugyanakkor az sem utolsó, ahogyan össze lettek keverve benne a kultúrák, gésák és hastáncosok, vadnyugati kocsma, japán filozófia, a kísérletező-terjeszkedő nyugat, az elmaradott törzsi világ... mind-mind megjelenik kitűnő arányérzékkel.
össze a központi bolygókat egy irányítás alá a polgárháború végén. Mal veterántársa Gina Torres, avagy Zoe, az engedelmes erős nő, afféle szürke eminenciás, akit észre sem veszünk ha ott van, de hiányoljuk ha nincsen épp jelen. Az akciókban a csapat harmadik pillére:Adam Baldwin, Jayne, Canton kétes hőse, egy kicsit fegyvermániás, kicsit izomagyú és feltétlen hűséges... ha megfizetik. A háttér pedig: Alan Tudyk, Wash, a kiváló pilóta, aki dinókkal játszik, Zoe - a kapitányra féltékeny - kedvese. Egy furcsa pár: Summer Glau, River, a két lábon járó - félelmetesen őrült és kiszámíthatatlan - tehetség, akit orvos bátyjával (Sean Maher, Simon Tam) együtt köröz a Szövet
ség, hogy még egy kicsit játszhassanak az agyával. Mindkettőjükhöz kötődik Jewel Staite, Kaylee, a Serenity mosolya, a legénység ragasztója, aki odavan a gépekért, és az eperért. Neki fő tanácsadója - szigorúan lelki ügyekben - Morena Baccarin, Inara, a társnő, akit leginkább hetérának lehet mondani, és kinek tekintélye révén sok kapu megnyílik a csapat előtt. Végül, de nem utolsó sorban Ron Glass, Book az izgalmas múltú lelkész, aki valamiért gyanúsan sok dolgot tud, és fél szóval képes lelkiismeret furdalást kelteni. Aztán sorolhatnék még egy-két főbb mellékszereplőt, a félelmetes hírű szadista Niska-t, a pitiáner bűnöző Badger-t vagy a fosztogatókat...
A FOX csatorna számára készült sorozatot az USA-ban és Kanadában mutatták be, 2002. szeptember 20-ától. De aztán több vétket is elkövettek ellene, különböző időpontokban adták a részeket és nem is az eredeti sorrendben. Így a köztes utalások és karakterfejlődések ellehetetlenültek. A kegyelemdöfés pedig: 11 rész után levették a műsorról. Búcsúzóul egy DVD-t kiadtak 2003-ban, elég jó eladási arányokkal. Aztán evvel meg lehetett győzni az Universal Studios-t egy egész estés film folytatásra, (ami szerintem inkább lezárás) 2005-ben Serenity címmel, hazánkban csakis DVD-n.
„Ez nem földi könyv, sosem adták ki a Földön, és a szörnyű katasztrófát megelőzően egyetlen földlakó se látta vagy hallott róla. A könyv mindazonáltal szerfelett figyelemreméltó. Valószínűleg ez a legfigyelemreméltóbb könyv, ami csak napvilágot látott a Kisgöncöl óriási kiadóhivatalainak gondozásában - bár a földlakók ezekről se hallottak. Ez a könyv nem csupán hallatlanul figyelemreméltó, hanem elképesztően sikeres is: Népszerűbb, mint a Mennyei Házi Mindentudó, jobban fogy, mint a Hatvanhárom További Figura Súlytalanság Esetére című illusztrált kiadvány, és ellentmondásosabb, mint Oolon Coluphid filozófiai bombaként robbanó trilógiája: a Hol Tévedett Isten, a Még Néhány Isten Legsúlyosabb Tévedéseiből, és a Végül Is Kicsoda Ez Az Isten Egyáltalán? A Galaxis Külső Keleti Peremének néhány liberálisabb civilizációja számára a GALAXIS Útikalauz már kiszorította a hatalmas Encyclopaedia Galacticát, s egyedül tölti be az összes tudás és bölcsesség tárházának szerepét, mert noha sok benne a hézag, és tele van kétes, de legalábbis üvöltően pontatlan adattal, két fontos vonatkozásban felülmúlja kevésbé szárnyaló elődjét. Egyrészt némileg olcsóbb. Másrészt borítóján a következő szavak láthatók, szép nagy betűkkel szedve: NE ESS PÁNIKBA!”
Az elmúlt 30 évben mintegy 80 film zenéjét szerezte, 42 alkalommal jelölték Oscar-díjra, és 5 alkalommal meg is kapta a jelentős elismerést. Emellett 17 Grammy, valamint számos arany és platinalemez tulajdonosa. Zeneszerzőként ő jegyzi az 1984-es, az 1988-as és az 1996-os nyári olimpiák hivatalos indulóját. 1980 és 1993 között a Bostoni Filharmonikusok karmestere volt, és több alkalommal vezényelte az Oscar-díj átadás ceremóniáját. Munkásságát egyéb zenekari művek is fémjelzik: szimfónia, több fuvola-, hegedű-, cselló-, kürt-, tuba-, és fagott versenyek, többek között a világhírű csellista, Yo-Yo-Ma társaságában. Az elmúlt évtizedekben olyan társulatoknál volt vendégkarmester, mint a londoni, vagy a Los Angeles-i szimfonikusok. 2000-ben a National Association of Theater Owners a "Maestro of the Year" címet adományozta John Williamsnek, és mindezeken kívül hazájában 14 állam egyetemén avatták díszdoktorrá.
nnyi karakterre bontott motívumot, amennyit például a következő rész, és a zenei témák összeállításánál akkor még nem merült fel a film elején hallható 20th Century Fox Fanfare szerepeltetése, amit a rajongók mindig is a filmzene saját részének tekintettek. Ez igen érdekes momentum, hiszen ezt nemcsak a nyugati, de a magyar fanatikusok is hasonlóképpen gondolták. Erre sajnos még jó néhány évig várniuk kellett, de a kiadók végül is engedtek. A lemez nemcsak hangzó anyagával, de a design-jával is figyelemfelkeltő volt a maga idejében. A borító elején nem volt kép, csak a hatalmas logo, a hátsó borítón pedig Darth Vader sisakja uralta a galaxis csillagtengerét.
A beguruló kicsi kő nyomában érkező Scherer Péter - a színpadon Priblik Olivér boldogság-animátor, a Tragédia-kontextusban maga a Jóisten - diszkrét fényben ragyogó arcának, lenyalt frizurájának, kötött mellényének, kitűzőjének és zökkenőmentes rábeszélőképességének rögtön gyanút kellene ébresztenie; de ki ne szeretne gazdagabb, fiatalabb, sikeresebb lenni. Úgyhogy: „Kezdjük hát a munkát! Első lecke: önismeret és őszinteség. Lássuk be: itt a Földön nekünk, magyaroknak nem sikerült. De mit tennének, ha lenne egy második esély? Mit tennének, ha lenne egy hely, ahol mindent újra lehet kezdeni? (...) Egy hely, amit még nem tettünk tönkre. Egy második Éden, ami a miénk lehet. Az önöké.
partnerek: most jórészt nekik, az ő kettősüknek köszönhető, hogy az önmagukban is hiteles - az emberi méltóságot szemérmesen, de határozottan mindig nagy tiszteletben tartó - szövegek mögött egy-egy pillanatra végtelen mélységek nyílnak meg. Nagykisemberek. Bőröndös megérkezésük a játéktérbe - természetesen az asszony vezényletével - lelkileg, szociológiailag, történelmileg tökéletesen jellemzi a jelenkort meg az elmúlt negyven, bocsánat: már ötven évet. A riadt tekintetű, üvegtörékeny, barna öltönyében is szinte áttetsző Sándor görnyedt poroszkálásában ott van egy teljes élettörténet; Edit tanárnős-egyenes derékkal csörtet előre, merev, mégis cinkosokat kereső mosollyal tekinget ki a közönségre: „De hát mi nyertünk." Aha, lehetőséget a részvételre. (Első csúsztatás, első átverés. De ki figyel az apró részletekre.) Aztán a verseny hevében, mint egy igazán jó diák, Priblik fölszólítására Császárné engedelmesen elfújja a Himnusz újrainstallált, pozitív változatát („...jövőre jó lesz nekünk, jövőre jó lesz nekünk...")
Tesóm nagy sci-fi mániás, mindent elolvas, amit amit csak talál, és jéé, nála is láttam már ezt a nevet. Sőt, emlékeim szerint egy-két könyve nekem is szerzett néhány kellemes, nevetéssel, izgalmakkal teli percet. Létrehozott egy olyan karaktert, (York Ketchikan) aki felettébb szórakoztató, a maga mindenen túljutó, mindent túlélő, flegma stílusában. Amolyan rosszfiú, aki valahogy mégis hős. Persze Ketchikannek kellett egy hely is, ahol „működhet”, így Szélesi, Fonyódi Tiborral együtt létrehozott egy teljes univerzumot, a Mysterious Universe-t. Az MU annyira jól sikerült, hogy azóta 20-22 könyv jelent meg amely itt játszódik, és a „hamarosan...” feliratot olvashatjuk további 5 címe mellett. Ehhez járul még a sok-sok novella amely a szerzők, vagy a rajongók billentyűin született.