Közel egy éve annak, hogy New York témánk kapcsán a hangzatos New Brooklyn Pubba látogattunk el, s bár tapasztalataink a helyről nem voltak egészen pozitívak, úgy gondoltuk, adunk még egy esélyt a helynek, hogy előnyösebb arcát mutassa felénk.
Kritikánkat a tulajdonos kérdőre vonó, ám valós ellenérveket fel nem sorakoztató levele is nyugtázta, a sansz a jobbításra azonban olyannyira elszállt, hogy a pubnak már csak hűlt helyét találtuk. Így helyette a Pesti Broadway forgatagába vetettük bele magunkat és egy igazán hangulatos presszóba, a Mai Manó Kávézóba tértünk be. A választás ez esetben telitalálat volt: legyen szó a belső tér ízléses kialakításáról, a kávézó nevével játszó kínálatról vagy a kellemes légkörről, a hely minden téren rászolgált az elismerésre.
Személyzet: 8 Fogadtatás: 8 Légkör: 9 Kínálat: 8 - a Mai Manó kávét érdemes megkóstolni Mosdó: 7 Összbenyomás: 8 Összesen: 60/48
szerző: Simon Borbála
Hosszú volt azonban az út a célig, nem csak amiatt, hogy egy újabb gyönyörű esős napon kellett keresztül-kasul szelnünk a várost azért, hogy New Yorkban érezhessük magunkat. A New York Café (nem, nem akarunk ezer forint fölött fizetni a kávéért) és a Broadway Bar és Club (ezerhatért meg pláne nem akarunk fogyasztani) is kiesett a pikszisből kávéházi mustránk során. A kezdeti nehézségek után aztán… A Pesti Champs-Élysées-t keresztező Nagymező utcában található Mai Manóba belépve egy németül tudó kutya ugatott meg minket (csakhogy teljes legyen a nemzeti kavalkád). A kávézó tehát kutyabarát – ez nem sok helyről mondható el - ami rögtön pozitív hangulatot kölcsönzött az estének. A hangulatunk aztán exponenciálisan nőtt, mivel a pincérnő kedves, az édes mézes kávé pedig zseniális. Az adagok azért lehetnének nagyobbak.
Személyzet: 9 Fogadtatás: 8 Légkör: 10 Kínálat: 9 Biciklitároló: 7 – van pár oszlop és talán a köztéri szobrokkal is lehet próbálkozni Összbenyomás: 9 Összesen: 60/52
szerző: Tóth Tamara
Méret tekintetében azonban nem lehet panasz a csokis marlenkára, aminek láttán meglepetten pislogtam, de ízéről szóljon majd az illetékes. Nekem hiányérzetet inkább az okozott, hogy jegeskávé nem szerepelt a kínálatban, sőt igen kevés dolog szerepelt. Emellett a hely szinte egyetlen hátránya a tér szűkössége, ha a szomszédos asztalhoz leül valaki, akkor bizony már belelóg az auránkba. Ezt tetézte még a német anyanyelvű kutya gazdája, akinek viselkedésére ötlött fel bennem, hogy hozzuk létre Facebookon a „Miért üvöltözik minden külföldi Magyarországon” csoportot, és csatlakozzunk hozzá. Igazából azért tetszett a hely, még ha az írásomból ez nem is derült ki.
A Thália melletti Mai Manóba járni sikk. Az ember óhatatlanul is körbepislog egy-egy színészt kutatva, a művészi atmoszféra adott. De nem csak emiatt népszerű a hely. A felszolgálás kedves, de nem tolakodó, a marlenka éppen megfelelően omlós és két embernek is elég, ráadásul annyira otthonos a kávézó, hogy valóban azt éreztük, nehéz elindulni. Ritka az ilyen hely, érdemes megbecsülni.
New York nem egy magyar hírességet nyelt el, fogadott be hosszabb-rövidebb időre. Állítólag olyannyira meghódította ez a kicsi ország New York City-t, hogy a 60-as években efféle felirat díszelgett egy hollywoodi filmstúdió bejáratán: "Magyarnak lenni azért önmagában még nem elég." Ha pedig végignézzük az alábbi életutakat, akkor bizony igazat kell adnunk ennek. Bár nem árt még hozzá valamennyi tehetség is, melyet aztán az üzleti világ felkarolhat.
Online újság lévén szívünkhöz a legközelebb állóval kezdem: Joseph Pulitzer, amellett, hogy az amerikai újságírók legnagyobb presztízzsel járó díjának posztumusz alapítója, ő személyesen is felelős a klasszikusan szenzációhajhász zsurnalisztika modelljének kialakulásáért. De ne csak a negatívumot lássuk ebben, ha nincs az a bizonyos versengés William Randolph Hearst sajtómágnással, akkor jelentős korrupciós ügyek, politikai botrányok és gazdasági visszaélések tényei maradnak leleplezetlenül. Pulitzer akkor keveredett a tengerentúlra mikor elszegényedett családja és a katonaéletben látta magának a kiutat, ám beteges alkata és gyenge szeme miatt "csupán" az amerikai sereg vette fel. Innen már minden fokozatosan épült tovább, politikai ambíciók, újságírás, New York...
Folytatásban egy kis zene és Bartók Béla. Azt mindenki tudja, hogy Kodállyal karöltve gyűjtötte a magyar zeneirodalmat, de azt már jóval kevesebben, hogy hazánk bizony nem volt oly büszke rá, így keveredett a zeneszerző, zongorista az Újvilágba. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején – Kodállyal és Dohnányival együtt – a Zenei Direktórium tagja volt. 1920-tól kezdve Bartókot hevesen támadta a jobboldali sajtó, többek között – román és szlovák gyűjtései kapcsán – hazafiatlansággal vádolva őt. Nyugaton hírneve azonban egyre nőtt, különösen az 1922-es és 1923-as angliai, párizsi, illetve hollandiai hangversenyútjainak köszönhetően. Első amerikai vendégszereplésére 1927-ben került sor. Majd a soviniszta megnyilvánulások miatt 1939-től kezdve egyre erősebben foglalkoztatta az emigráció gondolata. Műveit már korábban külföldre menekítette, és 1940 októberében feleségével együtt New Yorkba utazott.
Aztán következzék a színészi és filmes világ. Kérem szépen, itt aztán bővelkedhetünk nevekben, Dracula gróftól kezdve egészen a mai napig hírünk van, és nem rossz! Most egy olyan nevet emelek ki, aki a világot jelentő deszkákon mindig otthon volt és mindig hódított. Útja 1905-ben kezdődött Szabadkán, majd folyamatosan ívelt Nagyvárad, Királyi Színház, Royal Sörkabaré, Kristálypalota, Fővárosi Orfeum. Talán elmondhatjuk, hogy a kor összes pesti színházában föllépett. Kabos Gyula 1939-ben települt az USA-ba, ahol minden derékba tört alkalmi fellépésekkel szórakoztatta a magyarul tudó közönséget. A filmvállalatok teljesen mellőzték, és utolsó évei keserűségben teltek. 1941. október 6-án hunyt el New Yorkban, Kobas néven temették el és sírjára csak jóval később akadtak rá.
Otthon
szerző: Simon Borbála
A hajnal már a JFK-re tartó DL99-es transzatlanti járatán érte. A vészkijárat melletti helyen ült. A tőle jobbra szundikáló barátadagjára nézett. Fiatal lány, virágos nyári ruhában, puha, bababőrrel. Legalábbis ezt feltételezte a lány Hófehérke nyújtott látványa kapcsán.
Úgy bóbiskolt, hogy épp csak ne csússzon ki kezéből az olvasott könyv. Óvatosan közelebb hajolt hozzá, hogy a borítót jobban szemügyre vegye. Carrie Naplója Candace Bushnelltől. Életében nem halott róla. Kibámult az ablakon és a vörösen izzó felhőket számlálta, de tudta, hogy nem fog tudni aludni. Felállt és kézipoggyászát magához véve a mosdóba ment. Kétszer is ellenőrizte, hogy az üres folyosóról senki nem követi a kétszer kettes kis fülkébe. Bezárkózott és mélyet sóhajtva a tükörbe nézett. A GB 247-es számú ügynök hazatér. Legalábbis ügynökké válásának otthonába haza. Azonosítójára gondolt. Mi ez a szám? Ennyi lenne az élet értelme csupán? Egy szám egy poros akta tetején?
- Nonszensz! – fújta ki magának a levegőt. Közben akkurátusan levette szőke parókáját és eredeti barna hajának egy részétől is megszabadult egy olló segítségével. Zöld kontaktlencsét helyezett fel, szájáról letörölte a vörösen izzó rúzst. Miután megszabadult sminkjétől is, a szaténruha alá egy forrónadrágot vett, fölé pedig egy Winie Black mellényt. Megnézte az összhatást újra. - Tipikus hippi stílus, már csak a jézus szandál volna hátra és kész vagyunk. – Ekkor kisebb áramütést érzett a karjában. Megborzongott. Nem is értette, hogy felejthette el, hogy magára vonatkozóan semmit nem mondhat ki hangosan a protokoll szerint, hisz a bőre alá ültetett chip minden szavát rögzítette. A központi gépeket meg egy-egy jobb hackertámadástól nem sok minden védi, hiába dolgozott az államok legjobb kémhálózatának. A figyelmeztető áramütés persze mindig hatásos volt. Bár megőrjítette általában a csend, most próbált olyan dolgokra gondolni, amelyek nem késztették verbális megnyilvánulásra. Így azon morfondírozott, hogy vajon a központban ülő kezelő egy nagy adag vajas pattogatott kukoricával karöltve elképzeli-e, hogy ő épp az óceán felett, hippinek öltözve elképzeli a központos embert. Szerencse, hogy a gondolataikat még nem tudták áramütéssel irányítani. Bár lehet, hogy az ideálisabb lenne. - Elég! Küldetésre fel! – Eltakarította a mosdóhasználat nyomait, majd visszatért vészkijárat melletti üléséhez. Amint leült felvillant az öveket bekapcsolni gomb, majd a steward hangja szólalt meg. - Kedves Utasaink! Megkezdjük a leszállást. New Yorkban a hőmérséklet 22 °C, Észak-nyugati szél fúj 13 km/h-val, a páratartalom 61 %. Pontos idő 6: 31 perc. A légi személyzet nevében köszönöm, hogy a TransAt65 DL99-es járatát vették igénybe utazásukhoz. Remélem elégedettek voltak a szolgáltatásainkkal és hamarosan újra a fedélzetünkön köszönthetjük Önöket. További kellemes utat és időtöltést kívánok mindannyiuknak! - Már meg is érkeztünk volna? – nyújtózkodott egyet mellette útitársa, majd szemét dörzsölve felé fordult, megváltozott külsején cseppet sem csodálkozva. - Igen, Carrie. Már a végállomás következik. - Honnan tudja a nevemet? Elnézést, de ismerjük egymást valahonnan? - Áhh, dehogy, csak a könyv….volt egy tippem. - Ó, értem. Nagy rajongója vagyok az írónőnek, meg a városnak is, ahogy a mama is az volt, ezért is kezdem majd itt az egyetemet ősszel. De persze a papa cégénél is besegítek majd. - Igazán? Csodálatos. – Próbálta leplezni az undort a hangjában, emiatt aztán a landolásig hallgatásba burkolózott. Egy mosollyal váltak el, legalábbis a lány szerint. Etel ugyanis a megfelelő távolságból, napszemüvege mögül szemmel tartotta Carrie-t, az ezerhuszonhármas számmal ellátott, következő feladatát.
A történet folytatás, további folytatása következik...
Szex és New York 2
szerző: Szántó Gyula
"Két év telt el és két év alatt elképesztő dolgok történhetnek. Olyanok, amiről nem gondoltad, hogy valaha is megtörténnek. Mikor már éppen azt hitted, mindent láttál. Akkor döbbensz rá, hogy nem láttál semmit."
... és valóban nem láttam a filmet, de küldöm mindenkinek, aki szereti!
Wall Street, patkány és American Express hitelkártya…
szerző: Tóth Tamara
A sort folytathatnám Madonnával, Phil Collins-szal, a rutinszerű kondizással és kokainozással, munkaebédekkel és még számtalan momentummal, amelyek Patrick Bateman, a manhattani üzletember életét meghatározzák. Bateman még 30 éves sincs, de már kiégett, és életében az egyetlen izgalmat a különböző szexuális perverziók kielégítése adja. De mielőtt az éjszaka véres eseményei elkezdődnek, megismerhetjük New Yorkot nappal is, vagyis azt a részét, amiben nekünk, a pórnépnek valószínűleg sosem lesz részünk. Pláne, hogy a yuppie fogalmát sem ismerjük! Ezért – ha fenntartásokkal is – de el kell hinnünk Bret Easton Ellisnek, amit a new yorki elit mindennapjairól ír. A nappal intelligens, jóképű, gazdag, de ugyanakkor önző, nagyképű és lélektelen Bateman éjszakánként sorozatgyilkos. Fiatal nők – elsősorban prostik – az áldozatai. A kínzások majd kivégzések minden képzeletet felülmúlnak, egészséges értékrenddel felfoghatatlan, amit Bateman művel. A gyilkos orgiák pedig az Upper West Side-on egy luxuslakás ad otthont, a legrészletesebb véres jelenetekkel fűszerezve. Azt gondolhatnánk, a láncfűrésznél és a kannibalizmusnál már nincs szörnyűbb, de kinek a feldarabolás, kinek az agyvelő, nálam a patkányos résznél szakadt el a cérna. Nem részletezem, aki olvasta, valószínűleg sosem felejti el, az érdeklődők pedig csak erős idegzettel lapozzák fel a könyvet. Az Amerikai pszicho megjelenésekor – érthető módon – hatalmas botrányt kavart. A kritikai fogadtatása szinte azóta is példa nélkül áll. Az utopisztikus mű, amiben az amerikai álom rémálommá válik, bármennyire is elrettentő, valahol nagyon hihető és valóságos is egyben.
Kritikánkat a tulajdonos kérdőre vonó, ám valós ellenérveket fel nem sorakoztató levele is nyugtázta, a sansz a jobbításra azonban olyannyira elszállt, hogy a pubnak már csak hűlt helyét találtuk. Így helyette a Pesti Broadway forgatagába vetettük bele magunkat és egy igazán hangulatos presszóba, a Mai Manó Kávézóba tértünk be. A választás ez esetben telitalálat volt: legyen szó a belső tér ízléses kialakításáról, a kávézó nevével játszó kínálatról vagy a kellemes légkörről, a hely minden téren rászolgált az elismerésre.
láttán meglepetten pislogtam, de ízéről szóljon majd az illetékes. Nekem hiányérzetet inkább az okozott, hogy jegeskávé nem szerepelt a kínálatban, sőt igen kevés dolog szerepelt. Emellett a hely szinte egyetlen hátránya a tér szűkössége, ha a szomszédos asztalhoz leül valaki, akkor bizony már belelóg az auránkba. Ezt tetézte még a német anyanyelvű kutya gazdája, akinek viselkedésére ötlött fel bennem, hogy hozzuk létre Facebookon a „Miért üvöltözik minden külföldi Magyarországon” csoportot, és csatlakozzunk hozzá. Igazából azért tetszett a hely, még ha az írásomból ez nem is derült ki.
Online újság lévén szívünkhöz a legközelebb állóval kezdem: 
Folytatásban egy kis zene és
Aztán következzék a színészi és filmes világ. Kérem szépen, itt aztán bővelkedhetünk nevekben,
lvasott könyv. Óvatosan közelebb hajolt hozzá, hogy a borítót jobban szemügyre vegye. Carrie Naplója Candace Bushnelltől. Életében nem halott róla. Kibámult az ablakon és a vörösen izzó felhőket számlálta, de tudta, hogy nem fog tudni aludni. Felállt és kézipoggyászát magához véve a mosdóba ment. 
mondhat ki hangosan a protokoll szerint, hisz a bőre alá ültetett chip minden szavát rögzítette. A központi gépeket meg egy-egy jobb hackertámadástól nem sok minden védi, hiába dolgozott az államok legjobb kémhálózatának. A figyelmeztető áramütés persze mindig hatásos volt. Bár megőrjítette általában a csend, most próbált olyan dolgokra gondolni, amelyek nem késztették verbális megnyilvánulásra. Így azon morfondírozott, hogy vajon a központban ülő kezelő egy nagy adag vajas pattogatott kukoricával karöltve elképzeli-e, hogy ő épp az óceán felett, hippinek öltözve elképzeli a központos embert. Szerencse, hogy a gondolataikat még nem tudták áramütéssel irányítani. Bár lehet, hogy az ideálisabb lenne.
