| | | | | Hurka Gyurka, Skála Kópé, Cascót akarok |  szerző: Tóth Tamara |
Nincs olyan ember, akit ne befolyásolnának a reklámok. A befogadás már akkor elkezdődik, mielőtt az észrevennénk. Ez a küszöb alatti észlelés. Ha becsukott szemmel járnánk a világban, csak akkor nem érne el minket a reklámok áradata.
De mi, potenciális fogyasztók, akár tudat alatt is képesek vagyunk foglalkozni a beérkező ingerrel, és megértjük annak jelentését. És így nem kizárt, hogy a legközelebbi vásárlásnál az adott terméket vesszük le a polcról. Azért nem mindenki birka módjára engedelmeskedik a hirdetések özönének. A - Vidra effektussal- az érzékszervek automatikusan bezáródnak, tudatosan elutasíthatjuk a tartalmat, vagy pedig az egész műfajt is megvethetjük.
Retro reklámok
A tudományos bevezető után a témát könnyedebben vizsgáljuk. A 70-es, 80-as évekből származó reklámok ma már igazi retro csemegék, különlegességnek számítanak. Az Új Filmlexikon 1973-as kiadása alapján a reklámfil m definíciója a következő: - többnyire néhány perc terjedelmű, ötletes, látványos, árucikket, ipari terméket, szolgáltatást ajánló kereskedelmi rövidfilm. Gyakori fajtája a rajz- és bábfilm. - Ma már csak mosolygunk ezen a meghatározáson, pedig 35 évvel ezelőtt még helytálló volt..
Sas István kétségkívül a magyar reklámgyártás nagy öregje. Néhány munkájának Cannes-i díjazása olyan rangos elismerést jelent, amiben magyar reklámok azóta sem részesültek. Visszanézve ezeket a régi munkákat, nemcsak nosztalgiázhatunk, hanem korrajzot is kapunk az akkori világ fogyasztói társadalmáról. Fontos megjegyezni azonban, hogy Sas István a magyar reklámfilmgyártás kezdetekor monopolhelyzetben volt. Sőt anno még egyszemélyesen is lehetett filmet készíteni. Sas István végzett pszichológusként meglehetősen nagy előnyre tett szert, emellett ő volt az ötletgazda, forgatókönyvíró, rendező is. Rekordközeli eredmény, hogy Sas közel 3000 reklámfilm alkotója.
Nem lehet megunni, soha-soha soha nem lehet megunni
 A reklámok mindig elég nézőt vonzottak ahhoz, hogy megérje elkészíteni őket. A rendszerváltás előtt valószínűleg azért (is) voltak olyan sikeresek a magyar reklámok, mert nem volt más, amivel össze lehetett hasonlítani. Később, a nyugati kereskedelmi csatornák kínálatából a jó magyar nép elsősorban a reklámokat értékelte, hiszen a műsorokat a többség nem értette. És azt meg kell hagyni, hogy sehol máshol nem reklámozzák kívánatosabban az édességeket, mint a külföldi csatornákon. Még most is összefut a nyál a számban, ha visszagondolok a hirdetések keltette érzetekre. Az érzékek mellett a leggyakoribb célpontok a szexussal, a veszélyhelyzetekkel kapcsolatosak, és minden esetben az emberiség nyilvános vagy rejtett vágyait akarják becserkészni. Ha a vágyainkra, igényeinkre meggyőző választ kapunk, onnan már csak egy lépés az elfogadás és a kipróbálás. Valószínűleg kevés olyan ember létezik, aki nem csábított már el legalább egyszer valami huncut reklám.
Szűz kéz mindig nyer
 A szocialista gazdaság is hasznosnak tartotta a reklámot, hiszen az állami és tsz tulajdonú vállaltok közötti versenység felerősítését célozták meg. A kor reklámiparát többségében dilettáns propagandisták működtették, akik a visszacsatolással mit sem törődtek. És hogy mi az alapvető különbség a múltbeli és a mai reklámok között? A létező szocializmusban a praktikusság volt a fő szempont, tehát az adott dolog funkcióit mutatták be, nem pedig az érzelmekre való hatásra törekedtek. Tehát a reklámnak a gazdaság és a társadalom hasznára kellett válnia. Azt hiszem, mindenkinek feltűnik az ebben rejlő ellentmondás, na de ez alapvető jellemzője a szocializmusnak. Igazán meglepett az az adat, hogy a Magyar Televízió 1963-tól (!) hetente többször vetített 10-12 filmből álló, hosszú reklámblokkokat. (A francia állami tv-nek ez csak 1968-tól volt lehetséges.)
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
