|
|
| | | | | Magyar meztelenség: Nagy Kriszta |
|
Meztelenség...hmm. Magyarok...hmm. Meztelen magyarok? Híres meztelen magyarok?! Nincs könnyű dolgom, prüd egy népség vagyunk! Különben is, a meztelenség egy sokkal mélyebb kérdés, ha a belekukkantunk, láthatjuk, hogy vallási és csúnyán, de leegyszerűsítve jogi része is van a dolognak, sokkal bonyolultabb, mint látszólag hinnénk, hogy csak ledobjuk a ruháinkat és már kész is.
Szerző: Várnagy Emma
Nem. A meztelenség művészet, kortárs tánc formájában nyilvánul meg, fotókon látható és szobrokat is csinálnak. DE - és itt jön a de, hiszen a magyaroktól a tánc idegen, nem igen járnak kiállításokra és sokkal szívesebben néznek szappanoperákat, mint a művészfilmekben(!) néha látható szőrös puncikat. A meztelenség üzlet, felhasználják a (meztelen) testet mint propaganda, mint megvásárolható tárgy és szemlélhető műtárgy. És az esetek 99%-ában az illető test egy nőé. Hát igen a sovinizmus még a mi kultúránkban is fellelhető! A maradék 1% a férfi alsóneműk és parfümök reklámja, amit nehéz lenne egy törékeny kislánnyal reklámozni...
No, de vissza a művészethez. Nagy Kriszta. Emlékeznek, a kortárs festőművész, 1998? Neeem? Tereskova? Na így már mindjárt más. Született, Szolnok, 1972. január 24., '91-98 Képző, festő szak, '92-94 Intermédia, ingázik a művészet különböző ágai (zene, fotó, film, festészet...) között. Az első űrhajósnőről elnevezett együttesben tűnt föl 1995-ben, az U.F.O. c. videofilmben mint társrendező, főszereplő és énekes. Kinek melyik néven tetszik, ő volna a híres meztelen magyar. És hogy miért?
Elsőnek talán azt a művét említeném, melynek szövege: kortárs festőművész vagyok. A kép pedig a művésznőt ábrázolja, fehérneműben. Feketeneműben. Aztán Rubens Bundás Vénuszát XX. századiasította: hat különböző mellvariációval. Nem is beszélve a hagyományos olaj-vászon technikával készült képeiről, melyeken gyakran látható/sejthető egy-egy cici. Sajnos, a művészet lehet meztelen (valóság) de erre nagyon kevesen nyitottak. Hiába próbálkozik Tereskova óriásplakáton (fehérneműreklámnak álcázva) is, festményekkel és fotókkal felhívni a figyelmet, hiába a sok táncelőadás Frenákéknál, hiába az összes "erőfeszítés" a művészek részéről, ha konzervatív kis országunk álszemérmes népe még a felöltöztetett művészetre sem kíváncsi.
Szóval cikkem kedves olvasói számára kötelezővé teszek egy kis művelődést! Mindegy, hogy beülnek-e egy táncelőadásra a Trafóba, vagy megnézik Igor Lazin kiállítását egy kis férfi meztelenségért és kortárs önarcképekért, vagy tanulmányozzák Nagy Kriszta munkáságát, csak egy érdeklődést, hogy miről is szól a kortárs festőművészet!
|
|
 |
| | | | | Meztelenség. Az legyen. |  szerző: Simon Borbála |
Mikor John már aktívan politizált, de Paul még mindig csak a zenének és a bandának élt. Mikor George-ot és Ringot már nem érdekelte a szerzői huzavona. Na akkor született meg a The Beatles utolsó lemeze a Let it Be.
 A hatvanas éveknek épp a vége kezdődött amikor feloszlott a zenekar, ettől függetlenül összehoztak még egy nagyot. AzAbbey Road-i stúdió tetején adtak koncertet 1969 január 30.-án, bemutatva az igencsak trehánymód készített Let it Be lemezüket. Persze újraírva ezzel is a rock történelmét. Olyan, nem túl nyugodt légkörben zajlottak a felvételek, mint hogy Yoko állandóan a stúdióban ült Lennon mögött közvetlenül, aki szerint szerzőtársa a „Menj vissza, ahonnan jöttél” (Get back) sor alatt mindig a nőre nézett. Hogy Harrison kivonult a próbáról, mikor engedély nélkül vett egy kockát csokoládéjából ugyanő. Olyanban, hogy Paul folyamatosan kritizált mindent és hogy John titokban változtatott a lemezen Phil Spector producerrel, aki wall of sound hangzásával cicomázta fel az amúgy mocskos blues hatású dalokat. (Úgy keverte meg a felvételeket, hogy azokban az összes hangszer egyforma erősségű megszólalással szerepeljen. Rá jellemző volt az egyfajta „hangokból álló fal” módszer.) Aki önkényesen megduplázta az egyébként másfél perces, Harrison által énekelt egymással szembeállított keserű valcert és blues shuffle-t. Aki harminctagú zenekarral titokban készített rájátszást hozzá, pedig az eredeti tervek szerint rájátszás nélkül kívánták elkészíteni a lemezt.
Aki nem csak kontár munkát végzett egyébként, mivel a Let it Be-vel egyazon napon született másik McCartney szerzeményt, a The Long and Winding Road-ot - ami előzőleg csak vázlatban készült el - olyannyira feljavított, hogy sikerült elfednie Lennon basszusjátékának hibáit is.
Ez volt azonban ami megadta a végső lökést a feloszláshoz. 2003-ban mégis új Beatles album jelent meg a piacon. Nem más, mint a Let it Be…Naked, ami  tulajdonképpen McCartney revansa Spector munkássága fölött, mivel nagyrészt a producer „cicomáitól” megszabadított csupasz verzió ez. (A dalok sorrendje, az eltávolított szövegek, a megváltoztatott borító miatt is az, de ez nem annyira lényeges.) A kritikusok szerint ráadásul ez a lemez nem tükröz más, mint McCartney azon akcióját, hogy visszaszerezze azt, ami az övé és egyébként is csak egy levetkőztetett anyag, annak érdekében, hogy bemutassa, mire is vállalkozott a Beatles az eredetileg Get Back-nek tervezett lemezzel. Arra ugyanis, hogy visszatérjen a rock’n’roll gyökereihez, a blueshoz, amit igazán élvezni csak „mocskosan” lehet. Nem pedig megborotválkozva és vasárnapi miséhez öltözve.
vagy
megjegyz. (igazából már ennyire rosszak voltak együtt, csak mégis kihoztak belőle valami jót)
|
|
 |
| | | | | Művészi meztelenség | | szerző: Tóth Tamara |
Az aktfotózás mibenlétéről szinte minden fotósnak más a véleménye. Az elméletek egy része egyszerű, de akad jó néhány mélyre szántó gondolat is. Eifert János könyve ötvözi az elméletet és a gyakorlatot, de ő is tisztában volt vele, hogy a fényképezésnek ezen szegmensében a képek különösen magukért beszélnek.
Átfogó, hiánypótló, rendhagyó kötetről van szó. Az aktfotózás története életre  kel, a 20. század híres hazai és külföldi művészei és művei jelennek meg, mégsem unalmas, lexikonszerű a könyv. Adatok és tények halmaza helyett idézetek és művészi hitvallások szerkezete. Eifert János természetesen maga is híres fotós, igaz a művészet egy másik ágán indult a karrierje. 1943-ban született, táncos lett, fotózni pedig 1968-ban kezdett. A tánc továbbra is meghatározó volt az életében, hiszen hírnevét az aktok mellett ebből a témából merítetve szerezte. A kötet a gyakorlati tudnivalóknak sok oldalt szentel, ami nem is csoda, hiszen Eifert tanárként is tevékenykedik. Az Aktográfia kifejti tehát az analóg és digitális gépek és egyéb eszközök használatát, a világítást, a modellbeállítást, a kompozíciót, a tér és idő szerepét, a színt, a kidolgozást, utómunkálatokat, tehát szinte mindent.
 Egyértelmű, hogy az aktok olyan kifejezési formát jelentenek, ami egyedülálló a fotózásban, legyen szó csendéletről vagy tájképről. Egy igazán jól sikerült aktnál nem a meztelenség a szembetűnő, hanem a harmónia, ami a test és a lélek együtteséből származik. Kifejez valami ősiséget, hiszen a ruhátlan, vagy minimálisan eltakart test évszázadokkal korábban is hasonlóan nézett ki, hiszen nincs semmi, ami a kulturális és időbeli És ehhez nincs feltétlenül szükség fiatal, tökéletes alakra, makulátlan bőrre, hanem ezek felett valami sokkal többre. Ez lehet a tehetség különleges megnyilvánulása, más néven isteni szikra, ami kiegészíti a sok éves tapasztalattal megszerzett szakmai tudást. A könyv oktat is meg nem is, szakembereknek nagyon hasznos, laikusoknak szórakoztató és lenyűgöző egyszerre.
|
|
 |
| | | | | Szentivánéji álom A parkban | | szerző: Plecskó Edina |
„Képzeljünk el egy tisztes társadalmat, amelyik majdnem ugyanannyira eltávolodott a szent dolgoktól, mint az időtlen költészettől, de nem valamilyen mítosznak vagy ideológiának adja meg magát, hanem egy nagy mű géniuszának. Innen nézve, ami ennek az új darabnak az alakjait és cselekményét megszállja, megindítja, fölemeli és megőrjíti, az Shakespeare „Szentivánéji álmának” szelleme.”
 A kortárs német drámairodalom ünnepelt írója Botho Strauss e szavakkal ajánlotta 1983-ban megírt A park című színművét Peter Stein rendező számára, amely alkotás Forgách András remek fordításának köszönhetően, Alföldi Róbert rendezésében idén tavasszal a Nemzeti Színház repertoárjába is bekerült. S hogy miért kellett negyed századot várni erre a bemutatóra, arra több magyarázat is adható, de a darab mondanivalójának a mai ember számára legaktuálisabb volta megkérdőjelezhetetlen tény. Ugyanis nem mást, mint egy kilátástalannak tűnő, gyakran rémisztő társadalomképet vázol fel elénk a Shakespeare-től kölcsönzött karakterek segítségével.
Szentiván éjjelén, a mai kor egyik közparkjában játszódik a történet, melyben Oberon (László Zsolt) és Titánia (Nagy Mari) a pusztán agressziót és brutalitást ismerő földi emberek életébe próbálnak szerelmet és igaz érzelmeket csempészni, miután Oberon varázserőt ad Cypriannak, a homoszexuális művésznek (Rába Roland), hogy az általa készített amulettek segítségével bűbáj kerüljön a szereplőkre. Szerelmi bonyodalmak hosszas sora veszi kezdetét, amely a földi létet legerőteljesebben képviselő két házaspár Georg és Helen (Rátóti Zoltán és Schell Judit), valamint Wolf és Helma (Stohl András és Murányi Tünde) négyesén is megmutatkozik, de Erstling (Hollósi Frigyes) rejtett pedofíliáját vagy Titána ledérségét is említhetnénk annak okán, hogy a szereplők kicsinyes tettei mögött valódi érzelmeket keresnek. Az emberré válás folyamatába azonban mindenki belebukik. A tündérkirály és királynője vállalkozása tehát kudarcba fulladt, az embereket nem tudták a maguk szintjére emelni, sőt ők maguk váltak földi halandókká. A varázserejétől megfosztott Cyprian élete szintén csúfos véget ér, hőn áhított szerelme maga veri agyon és fosztja ki a parkban.
A környezet megkonstruálását Menczel Róbert díszlettervező jegyzi, aki a darabban uralkodó érzelmi sekélyességet egy sivár, kietlen vidék leképezésével erősítette meg. A jelmezeket megálmodó Daróczi Sándor pedig tipizáló ruhákkal látta el a szereplőket, Oberon és Titánia igen gyakran feltáruló meztelenségét azonban csak bőrkabátokkal fedi. A ruhátlanság ily gyakori volta felveti a kérdést, vajon mennyire tudható be ez a darab mondanivalójának szempontjából fontos elemnek, vagy öncélúság esete áll fenn. Annyi bizonyos, hogy a test színpadon való lecsupaszítása akkor képes a kellő hatást elérni, ha a szereplők a lelküket is képesek kitárni a nézőknek, s valóban elhitetni velük mondanivalójuk igazságát. S hogy ez mennyire sikerül, azt mindenki eldöntheti saját nézetében, ha ellátogat a modern drámairodalom e klasszikusává érett darabjára a Nemzeti Színházba.
|
|
 |
| | | | | Szuggesztív erotika | | szerző: Szántó Sz. Erika |
A szecessziós festészet bujaságát, hamar túlszárnyalta a film: olyannyira, hogy már Kertész Mihály 1918-as némafilmjének gyönyörű színésznője is emberi vért iszik, és perverz szexuális fantáziái vannak.
 A szecessziós festészet kedvelt témája volt a testiség és a gyönyör ábrázolása. Gustav Klimt, Egon Schiele, Oskar Kokoschka pornográfiába hajló, erotikus képei annak ellenére jelentős szemléletbeli váltást jelentettek, hogy a képzőművészeteknek évezredek óta kedvelt témájuk volt a meztelen emberi test ábrázolása. Az örömforrásul szolgáló nemi aktus ábrázolásának hatására a 19. század végén a női test az utcán is megjelent: a nagyvárosi hirdetőoszlopokat ellepték a plakátok, amelyeken fiatal szépségek képeivel próbálták a legkülönfélébb termékeket eladni. Ugyanakkor a fényképezés és a még szárnyát igencsak próbálgató film is tobzódott az erotikus élvezetekben. Meztelen női test az 1896-ban készített Le Bain (Fürdés) című francia filmben tűnt fel először, mely után már senki sem vitatta, hogy a pornó nemcsak fogyasztási cikk, de ipari és társadalmi megjelenési forma is egyben.
Nőiség, szexualitás és hatalom
A filmes erotika egyszerre kommunikációs tér és reprezentációs eszköz lett előállítói és fogyasztói számára is. Georg Wilhelm Pabst 1930-ig tartó némafilmes időszakának jellemzője például a szenvedő lélek mélységeinek érzékeny, kidolgozott társadalmi háttéren történő ábrázolása volt, kiemelten a nőiség, a szexualitás és a hatalom viszonyának szerepeltetésével. A pillanat érzékiségében lélegző, sodró, ám mindenfajta erkölcsi reflexiót nélkülöző nőiséget ábrázolja Pabst a Pandora szelencéjében (Die Büchse der Pandora, 1929) is, egy táncosnő tragédiába torkolló útjával. (Wedekind Lulu című drámájának filmes adaptációja). De a korszakban rendezi meg Kertész Mihály osztrák koprodukcióban Alraune (1918) című, a Frankenstein-témához hasonló filmjét is. A történet szerint egy őrült tudós - Ted Brinken - a mesterséges megtermékenyítéssel kísérletezve létrehoz egy mesterséges emberi lényt: egy felakasztott bűnöző és egy prostituált lányát. Alraune emberi vért iszik, és perverz szexuális fantáziái vannak. A mű jelentősége, hogy ekkoriban kezdődött meg a szex demokratizálódása, amely a 20. század elfojtással telt középső évtizedeit követően elvezethetett a szexualitásról folytatott modern diskurzus kialakulásához és az ezredvég szexuális szabadságához is.
Szodoma és Gomorra és a sci-fi
A szintén Kertész Mihály által jegyzett 1922-es Szodoma és Gomorra (Sodom und Gomorrha) tovább tágította a filmes szexualitás körét. Az erőteljesen cenzúrázott film bár eredetileg kétrészes lett volna, a film lázító politikai hatásától és szexuális nyíltságától tartva, csak egyben lehetett levetíteni. Hasonlóan formabontó Fritz Lang Metropolis című filmje is, mely nem csak tökéletes sci-fi, de a főszereplő robotnőjének férfiakat kábulatba ejtő erotikus táncával a legmerészebb alkotások közé is sorolandó.
A cikk eredetileg az nhir.hu-n jelent meg.
|
|
 |
szerző:
Szántó Sz. Erika
|
A szél egy szalmagócot gurít éppen arrébb az álmos, poros Maine állambeli névtelen kis városkában. Tople_s káv_zó- villog az ütött-kopott neon.
 Bent az NBC, CBS, a Fox és a CW operatőrei hol egy rózsaszín, egészen szabályos köralakú mellbimbóra, hol egy kidolgozatlan férfi bicepszre svenkelnek. Zavartan ülünk le, de hamar palástoljuk: amikor odajön hozzánk egy ötvenes, az élet súlyosságától kissé megereszkedett mellű pincérnő, már akkurátusan végigpásztázzuk a testét. "Ha csak egy sima kávézót nyitottam volna, egy héten belül munkanélküli lennék"- halljuk a tulajdonos egy mondatfoszlányát, melyet a mineral water-es üvegek szimfóniává alakuló csörömpölése nyomban feledésbe is merít…
Személyzet: 6
Fogadtatás: 6
Légkör: 7- prüdériának nincs helye
Kínálat: 8
Mosdó: 7
Összbenyomás: 7- nem lesz törzshely
Összesen: 60/41 Ide biztos nem lehet alulöltözni.
|
szerző:
Tóth Tamara
|
 Az ásványvizet most inkább kihagyom, hiszen egy ilyen helyen inni is kell valamit. Rendelek egy screwdrivert, és kérem, hogy a pult melletti, félig már leszakadt plakáton hirdetett nedűből készüljön. A második kört már egy fessebb, gyanúsan indiános külsejű férfi hozza, és örvendezünk, amiért nem csak hölgyeket alkalmaz a hely vezetősége. Aztán nem ússzuk meg, és felcsendül a himnusz is, a női mosdóban pedig a szappantartóra ragasztott lelkesen mosolygó Obama kép hirdeti az ország északi részének politikai hovatartozását.
Személyzet: 7
Fogadtatás: 7
Légkör: 5
Kínálat: 8
Mosdó: 5
Összbenyomás: 7
Összesen: 60/39
|
szerző:
Kinga
|
Az ég megremeg a tikkadt forróságban, s már-már irigylem a félmeztelen pincéreket. Furcsa, nem jellemző ez az időjárás a világítótornyok államára. Lépten-nyomon ezt szajkózza a média is. Globális felmelegedés... Miközben legurítom a finom tequila 1800-at - mondván úgyis olyan Mexikót idéző hőség van - azon töprengek miféle bátorság, önelfogadás kell ahhoz, hogy valaki itt dolgozzon. Vagy elég a lázadás, a deviancia? Alighogy végiggondolom, egy flegma pincérnő mellbimbó pearcingje kúszik a képbe, épp a szőrmók tetovált csapossal cseveg. Már biztos, hogy enni nem rendelek Vajh' a vendégek mikor fogják átvenni a helyi folklórt? A pult fölött "Show your tits for free cocktails!" (Villantsd a mellbimbód ingyen koktélokért!) felirat buzdít erre. Ásványvízzel öblítem megdöbbenésem.
Személyzet: 6
Fogadtatás: 5
Légkör: 7 - feel free
Kínálat: 8
Mosdó: 5
Összbenyomás: 6
Összesen: 60/ 37 - Aki félakt krokit akar rajzolni jöjjön!!!
|
szerző:
Plecskó Edina
|
 "Tudom, mi kell az embereknek. Az emberek szeretik a meztelenséget, a kávé pedig jövedelmező” – nyilatkozott így a topless kávézó tulajdonosa, amely állítás második részével igazi kávérajongóként teljesen egyetértek, ám ugyanilyen lelkesedésről fél pucér és a kiválasztásnál erős kritériumoknak megfelelni nem kényszerülő pincérek esetén már nem beszélhetek. Mint ahogy a nevezett állam önkormányzatához is számos panasz érkezett a pőreség okán, ugyanakkor az első hetek tömeges érdeklődése és a már kialakult törzsvendégkör igazolta a kávézó létjogosultságát. Hasonló hitelesítéssel mi azonban nem szolgálhatunk, ahogyan a fentebb leírt jellemzések fiktív voltát is el kell árulnunk: földrajzi akadályokba ütközvén ugyanis nem állt módunkban a Maine állambéli kávézót felkeresni, ám egy ilyen kaliberű hely esszenciáját a fantáziavilág szárnyán bemutatva mégis megpróbáltunk olvasóink kedvére tenni.
|
|
 |
|
