|
|
| | | | | Álmodozók a színpadon |  szerző: Plecskó Edina |
Bernardo Bertolucci 2003-as nagysikerű filmjét, az Álmodozókat színpadra adaptálni nem mindennapi feladat. A mindössze 22 éves Dicső Dániel első rendezésével mégis arra vállalkozott, hogy az Oscar-díjas rendező szenvedélyes moziját a világon először Budapesten bemutassa a színházi közönségnek.
Párizsban járunk, az 1968-as diáklázadások idején, amikor egy amerikai diák,  Matthew (Szamosi Donáth) a Cinemathéque nevű moziban barátságot köt egy francia testvérpárral, Isabelle-lel (Danis Lídia) és Theoval (Haumann Máté), akik hozzá hasonlóan szenvedélyesen szeretik a filmeket. Ez a végletesség azonban nem csak filmnézési szokásaikban merül ki, hiszen miután a mozi nagy botrányok közepette bezár, Matthew beköltözik a testvérpárhoz és kezdetét veszi hármójuk közt az egész darabot behálózó feszült légkörű érzelmi és szexuális játék. Együttélésük szabályait ők maguk határozzák meg, amiben a filmes játékoknak és fogadásoknak is nagy szerepe van, ezáltal fedezik fel önmagukat, érzelmi és szexuális identitásukat.
 S hogy miért pont ezt a filmet választotta Dicső Dániel első rendezésének? Nem másért, mint hogy a filmben található izgalmas és szenvedélyes hármas kapcsolatot a végletekig kiaknázza. Azt a szerelmi háromszöget, amelynek bemutatása bizonyára nem kis meghökkenést kelthet a nézőkben. A Baráthy György színdarabjából készült előadásban számos filmes elemmel is találkozhatunk, ezek a Kentaur ihlette díszletben, a színpadtérre vetített mozgóképek formájában jelennek meg. A fiatal rendező, Dicső Dániel ajánlását megfogadva nem csak azoknak érdemes ellátogatnia a Thália Színházba megnézni a darabot, akik látták a filmet és tetszett nekik, hanem azoknak is, akik úgy érezték, hogy voltak titkok, amikre nem derült fény.
|
|
 |
| Mindenáron férjhez akarunk menni? | szerző:
Simon Borbála
|
Még több mint egy hétig látható a Knoll Galériában Gőbölyös Luca Férjhez akarok menni –Praktikus tanácsok hajadonoknak projektje, ami egy ötrészes főző-oktató filmből, fotokból és egy 6500 forintért megvásárolható szakácskönyv jellegű kiadványból áll.
 Kicsit arra emlékeztet az egész, mint amikor Hajós András „agglegény ételeket” főzött a TV Paprikán. Itt sem lehet ugyanis túl komolyan venni a főzőtanácsokat. Gőbölyös például azt tanítja, hogy ha meg akarjuk tartani a kiszemelt férfit, akkor köpjünk bele a sörébe vagy tegyük fanszőrzetünkből a kávéjába. Érezni az iróniát, azt a fajta társadalomkritikát (az évszázados szerelmi mágiát a mai individualista társadalomba helyezve próbálja megvilágítani, hogy miért is individualista ez a társadalom manapság), amit a kiállítás a néző számára sugallni akar, kérdés, hogy szükség van-e ilyesfajta kritikára? Erősebb a társszerzési kényszerünk, mit a józan ítélőképességünk a praktikákat illetően? Valószínűleg. A Galéria egyébként a Liszt Ferenc tér 10. szám alatti bérház első emeletén található, ami igencsak érdekes és üres helyszíne ennek az egész polgárpukkasztó szcénának. Inkább töltenék meg azt a három szobát (plusz az irodarészt) arra rászoruló lakókkal.
Személyzet: 5 (művészetről csacsognak folyamatosan, na hiszen)
Fogadtatás: 5
Légkör: 4
Kínálat: 4
Biciklitároló: 6 Liszt Ferenc téren vagy az Oktogonnál
Összbenyomás, közérzet: 4
Összesen: 60/28
|
szerző:
Szántó Sz. Erika
|
 Sokak szerint a posztfeminizmus már az originális feminizmus teljes ellentmondása, olyannyira, hogy a nő mindenhatónak érzi magát, a férfit teljesen birtokába veheti, misztikummal, almára csepegtetett menstruációs vérrel vagy anélkül, mindegy. A műsorban ártatlanul pislogó, szőke Luca bájos kritikája a mai kereskedelmi műsoroknak: amatőr kiállással és teljes magabiztossággal halmozza az ostobaságokat, közben kedvesen mosolyog, szeméből pedig legtöbbnyire a végefőcím eljövetele iránti vágy sugárzik. Az ötlet nagyon jó, a kivitelezés (érzelmileg) szomorú. Főként, hogy a hazai média „szcénában” is újra és újra előkerül ez a téma. (Várom a párom- Rtl Klub régebben, Téged akarlak- Viasat most).
Tipp: „Levágott körmünket pogácsába kell belesütnünk, azt megetetni a kiszemelt férfival és örökké a miénk marad.”
Személyzet: 9
Fogadtatás: 8
Légkör: 7
Kínálat: 6
Biciklitároló: 6
Összbenyomás, közérzet: 6
Összesen: 60/42 A Tv Paprikás párhuzam pedig azért is érdekes, mert Gőbölyös Luca „sorozatát” is ott vették fel, így elnyerve (tőlem) legkísérletezőbb a hazai médium díját piacon.
|
|
 |
| | | | | Szintetizált szerelem | | szerző: Simon Borbála |
Szeretőjére halált gondol, ha-a-a-a-halált gondol. Mindig ez jut eszembe, ha a szerető szót hallom, de mindig el is felejtem, hogy miből és honnan ismerem. Aztán egyszer rávettem magam és kábé egy óráig kerestem, melyik kórusműből van a sor, mert azt azért sikerült beazonosítanom, hogy egy nőikari darabból ismerős.
De nem a Mihály Apokrifekjében (aminek a kottáját nem, nem akarom ezerhétért megvásárolni), de nem is Tóth Péter Szeretlekjében (ami ingyen letölthető a szerző honlapjáról). Gondol, gondol, gondol tovább és akkor a Google félistennő Erika módszerére hagyatkozva, beírtam végre a sort a keresőbe, ami kidobott valami béna oldalt, ahol versek vannak fenn. Köztük pedig Nagy László : Szerelem emlék címűje. Erre írta ugyanis Kocsár Miklós Három Nőikari darabjának első tételét. Kocsár Miklós – Szerelem emléke A zeneszerző 1933-ban született Debrecenben., zeneszerzést Budapesten végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti főiskolán. A hatvanas években a Madách színház zenei vezetője és karmestere volt, a hetvenes években a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában tanított és a Magyar Rádió népzenei rovatát vitte, később pedig a rádió Zenei Főosztályának helyettes vezetője lett. Erkel és Kossuth díjas, Érdemes művész.
A Zeneműkiadónál 1975-ben megjelent Három Nőikari darabjának mindhárom tétele Nagy László versekre íródott. (Kocsár más műveiben is segítségül hívja a kozmikus határtalanságok egyik költőjét, így például a Csodafiú-szarvas kórusművéhez.) Az első a már említett Szerelem emléke, a költő Szerelmem, csonttörő élet ciklusából, a második az Ábránd, ami a pedig a Himnusz minden időben kötetből való. (Mint széttépett fehér madár, vakít a fenyvesben a hó, ragadozóm idesüvíts, te özvegységet oldozó, hóhérkodásnak gyönyörű, vadja te énrám légy mohó, mint széttépett fehér madár, vakít a fenyvesben a hó.) Az utolsó Ó, havas erdő némasága, az 1954-es Havon delelő szivárvány első versszakát dolgozza fel.
És ha épp olyan ismerőssel találkozom, aki szeretőt tart, akkor igazolódik a hitem, hogy szeretőjére halált gondol. (De nem hibáztatom, hisz ki ne gondolna, mikor költő és szeneszerző is előtte ugyanúgy, ugyanezt tette.)
|
|
 |
| | | | | Út a tökéletes boldogsághoz? | | szerző: Tóth Tamara |
Vajon lehet újat mondani a szeretők témáról egy európai embernek? Mindenképpen, ha elolvassuk Junicsi Vanatabe Japán szeretők című regényét. Nem lehet érzelmek nélkül elmenni mellette, így vagy úgy hatással van ránk. Kikerekedhet a szemünk a nyíltan ábrázolt intim részletek és/vagy a japán társadalom képmutató, álszent és hazugsággal telített világának leleplezése miatt egyaránt.
 Maga a regény lassan hömpölyög, szereplői elsőre átlagosnak mondhatók. Kouki élete egyetlen szóval jellemezve sikertelen, házassága és karrierje zátonyra futott, és lassan megcsömörlik az alkalmi szeretőitől is. Rinko egy sikeres ember elhidegült feleségeként éldegél, kalligráfusi munkával üti el az idejét. Amikor ez a férfi és ez a nő találkozik egymással, mondhatni megfordul a világ, olyan szenvedéllyel majd később szerelemmel találkoznak, amiről maguk sem gondolták volna, hogy egyáltalán létezik. Az olvasó pedig a kezdetektől belekerül a történetbe, szinte kutatómunkának is megfelelő alapossággal fedezheti fel a két ember kapcsolatának alakulását, fejlődését, a külső, de leginkább a belső történéseket. Nincs kapaszkodó, mi is sodródunk, feltárul előttünk, hogy mi kötheti össze főhőseinket, miért vannak együtt, és választ kapunk arra is, hogy van-e jövője a kapcsolatuknak. Az olvasó a hálószobában sem csukhatja be a szemét, hiszen az író a pornográfia határán egyensúlyozva részletezi Kouki és Rinko szexuális együttléteit, a szenvedélyük már-már az átlagostól eltérőnek bizonyul, de mégsem billen át, hiszen a regényt a két ember közötti túlfűtött érzelmek és az erotika élteti, aminek minden alá van rendelve.
 Emellett felfedezhetünk egy teljesen más világot is, Japánnak azt az arcát, amit a 20. század végével nehezen tudunk összeegyeztetni. A felhőkarcolókat magunk mögött hagyva a cseresznyevirágzást csodálhatjuk meg, vagy a hóval borított hegycsúcsokat, és kicsit kiszakadhatunk a merev ország szokásai közül. Mert a regényben talán az a legmegdöbbentőbb, ahogy fokozatosan a szemünk elé tárul Japán kultúrája, filozófiája, az ősök iránti tisztelet, a rituálék és a gyűlöletes képmutatás, ami mindenki életét megkeseríti, mégsem képesek lerázni magukról. Ebben a társadalomban a két, egymásban a boldogságot megtaláló embert szajhának és vén kujonnak bélyegzik, kitaszítottsággal, haraggal fordulva feléjük. Talán nincs még egy ilyen hely a földön, ahol a látszat, a kifelé mutatott makulátlanság a legfontosabb, még a saját életüknél is többet ér. Junicsi Vanatabe nagyon bátran kritizál, ismert és ismeretlen bűnök és szégyenfoltok kerülnek napvilágra az országról, mi pedig kicsit feszengünk először, de a kíváncsiság erősebb, és még többet akarunk tudni. A regény főhősei pedig szembeszállnak az erkölcscsősz világukkal, amennyire csak tehetik, nyíltan felvállalják a kapcsolatukat. A külvilág mellett azonban sokkal nagyobb erővel kell szembeszállniuk, a saját lelkükkel, ami a tökéletes boldogság felé űzi őket. Aztán egyszer csak rá kell döbbenniük, hogy ilyen valószínűleg nem létezik, vagy ha mégis, akkor azt csak egyetlen módon érhetik el.
|
|
 |
|
