| | | | | Holt költők társasága |  szerző: Plecskó Edina |
„Ó Kapitány, Kapitányom!” – csendül fel többször e Walt Whitman - idézet a filmdrámában, az alkotás szellemiségét áthatóan kifejezve egy igazi tanár iránt érzett érzelmek súlyát.
 A kezdetben pusztán tananyagként szolgáló sorokat később, maguk a diákok állítják az emberiség szolgálatába romantikus érzelmeiktől túlfűtve. S hogy miként fejlődhet a lélek idáig, azt mutatja be remekül a Peter Weir jóvoltából született film. Az alkotás értékét a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában elért Oscar-díj elnyerésén túl az is mutatja, hogy Észak-Amerika angol szakos gimnáziumaiban kötelező tananyaggá tették. Az 1959-ben játszódó történet a Welton Akadémia elit és konzervatív szellemiségű világába kalauzol el minket. A helyszín jellege és az időpont nagy kontraszttal szolgál az újonnan érkező irodalomtanár, Mr. Keating (Robin Williams) megjelenését illetően, aki csakugyan ezen intézmény falai közt nevelkedett, ám lelkében mégis merészen új és szabad eszméket képvisel. Sajátos oktatási módszerei, humora, ösztönző személyisége és a diákok iránti teljes elkötelezettsége egy pillanat alatt leveszi a gyerekeket a lábukról. Felnyitja szemüket az élet rövidségére, az alkalmak kihasználásának fontosságára és a költészet szeretetére.
A történetben a realizmus és a romantika konfliktusa zajlódik le: ez előbbit a hagyományok szigorú rendszerén alapuló iskola, utóbbit pedig Mr. Keating eddig sosem látott felfogása képviseli Thoreau és Byron költészetének tanításával. Ám pont e két eszme találkozásából fakad a történet drámaisága is, amelynek végkimenetele emberéletet követel.
Mindazonáltal a megszületését tekintve két évtizedre visszanyúló filmdráma  jelen korunkban is örök értékekkel szolgál az erkölcsi példamutatás és az igazi tanár-diák kapcsolatok terén. Megtanít arra, hogy a „carpe diem” életfilozófia megélése a szellemi felszabadulás és a magunk körül lévő dolgok megváltoztatásán túlmenően egyben tragikus sorsok táptalaja is lehet. Mindezt kifejezendő találták meg a kitűnően játszó ifjú színészeket a filmhez, a már érett és színészileg minden elismerést megérdemlő Robin Williams mellé.
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
