címlap    party    magunkról    szellemi támogatóink    kapcsolat     
Heti téma: a mese 
Heti téma: a mese 


 
       A nosztalgia időutazása
szerző: Kinga
Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy a jelenből a múltba révedés koronázatlan királya Valentine Louis Georges Eugene Marcel Proust. Elegendő egyetlen madeleine süteményt a teába mártanunk, s máris az író gyermekkorában járunk,  régi sérelmek és óhajok labirintusában, hogy csak a leghíresebb részletét emeljem ki legfőbb művének, melynek címe Az eltűnt idő nyomában. Rosszindulatúan feltételezhetnénk, hogy ez az ominózus jelenet, ami később Semprun-nél is fölfedezhető más formában, azért vált a legnevesebbé, mert megannyi kritikus elemző csupán eddig jutott míg aztán végleg belefulladt a prousti szóáradatba.

Próbálták már az 1800-as évek fordulóján élő író stílusát utánozni, fölülmúlni, de kétlem, hogy valaha sikerülni fog valakinek túlszárnyalnia a 3200 oldalas regényes társadalomrajzot, mely Dante munkásságához hasonlatosan zár le egy kort fél lábbal az újba lépve, összefoglalva a régit. Pedig nem kisebb nevek kísérleteztek, mint James Joyce (Ulysses) és Robert Musil (Tulajdonságok nélküli ember). Ezzel azonban nem fejezhetjük be a prousti varázs által megihletett alkotók sorát, itt említhető Virginia Wolf, Samuel Beckett, Harold Pinter, Luigi Pirandello, Miguel de Unamuno vagy a két hete boncolt Jack Kerouac.

Proust fő műve nem egy könnyű olvasmány, ha sietve a villamoson, ebédszünetben vagy csak úgy lefekvés előtt akarunk valamit fogyasztani, akkor bizony rossz könyvre leltünk. Az eltűnt idő nyomában megkívánja, hogy minden kis idegszálunkkal figyeljünk a szavak túláradó hömpölygésére, a metaforák tobzódására. Nehéz szöveg, mert nem az elbeszélő drámai izgatottságával mesél a szerző, szelíden csöndesen szól, olykor talán el is altat, ám elvitathatatlan mesélőkedve segít túllendülni a lecsukódó szemhéjak árnyvilágán. Hallatlanul izgalmas, ahogyan a századforduló három évtizedéről, a Dreyfus ügytől egészen a világháborúig beszámol. Ahogyan megörökíti saját életén keresztül, önnön gyengeségének és erősségének küzdelmén át, az arisztokrácia bukását és a középosztály fölemelkedését. Pusztán azzal, hogy szalonélményeit, örökös önvallomásait papírra veti. Nem kevesebb volt ezzel Proust szándéka, hogy kilépjen az "úri műkedvelők" köréből és az oly nehézkesen induló írói útra lépjen. Az első rész (Swann) 1913-as megjelenése meg is hozta lassan a sikert.

Ekkor még terveiben csupán három rész szerepelt, a gyermekkori emlékek combray-i otthonában, a "nagyvilág" így Guemantes-ék kastélya, s végül A megtalált idő. Ez utóbbi egyszerre született meg az első résszel, hogy összefogja az előző köteteket és magyarázkodjon kissé, megalkossa önnön kis esztétikáját, felfedje az alkotás genezisét. Ebből lett később hét nagy fejezet, a már említett Swann, a Bimbózó lányok, a Guemantes-ék (felé- teljes fordításban), a Szodoma és Gomorrha, majd a poszthumusz kiadott, így befejezetlen, vázlatosabb: A fogoly lány, Albertine eltűnése és a záró akkord: A megtalált idő.

Rengeteget lehetne még szólni a Somerset Maugham szerint az időről megírt leghatásosabb könyvről, a gyermeki képtársító erőtől kezdve, az ellentétek feszültségén át, az alkotói életmód megjelenéséig vagy arról, hogy Franciaországban már képregény formájában is megjelent az időregény. S akkor még nem is írtunk az alkotó életéről, és a bergsoni filozófiáról, mely mozgatórugója a műnek, ami Proust szerint: "Egy nagy temető, amelynek zárókövén már a nevek is elmosódtak." Aminek köszönhetően végül beláthatjuk az igazságát annak, hogy: "Énünk nem más, mint állapotaink sorának egymásra rétegződése. A hullámzás folyton a felszínre vet egyes régebbi részeket." -  Ám most megkímélem az Olvasót.


ESZKÖZÖK:   Nyomtatható verzió      




Szerkesztői levél >>
2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >>
Film >>
Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >>
Színház >>
Merj nagyot ébredni!
Ott voltam, ahol ezrek tüntettek a médiatörvény ellen – és még a zene is jó volt! >>
Intézménykritika >>
(Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >>
Könyv >>
Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >>
Zene >>
MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >>
Híres magyarok >>
"Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >>
Fotó >>
Buddhizmus képekben 2.
>>




Bookmark and Share
Pszeudo a facebookonRajongó leszek!

Copyrigth © 2008 pszeudo.hu. Készítette: Szántó Gyula





Szerkesztői levél
Film
Színház
Intézménykritika
Könyv
Zene
Híres magyarok
Fotó