| | | Pszeudo- nem annak látszik, ami valódi formája | szerző: Szántó Sz. Erika |
Bemutatkozás
Szerkesztőségünk tagjai az ELTE Tanító és Óvóképző Főiskolai Karának tavaly végzett kommunikáció és művelődésszervező szakos hallgatói. A Pszeudo első változatának létrejöttét tanárunknak, Mátyás Győzőnek (a 168 óra, Népszabadság, Filmvilág újságírójának és a Kritika szerkesztőjének) köszönhetjük, aki órai feladatként egy általunk ideálisnak vélt kulturális hetilap pontos megtervezését és megvalósítását adta. A feladatból kiindulva, a Pszeudoval célunk egy tematikus lap létrehozása volt, melynek több oka is van: egyrészt a piacról hiányoljuk (és hiányzik is) az ilyesfajta kultúra megközelítést (bár egyes kiadványoknak és lapoknak, mint például a Filmvilágnak vannak tematikus riportjai, cikkei- mégis az általunk kitalált formában egyedülálló az elképzelésünk), másrészt éppen ezért kellően nagy kihívást láttunk a dologban. Újságunk kísérleti számai olyan nagy sikert arattak, hogy úgy döntöttünk, immár diplomás újságírókként internetes formában folytatjuk a Pszeudot. A www.pszeudo.hu 2008. szeptember 22-től már naponta frissül. Lapunk, tematikus hetilap, minden héten egy téma köré szerveződik az újság.
Nem annak látszik, ami valódi formája
Címadásunkkal, a pszeudo szó használatával, célunk az volt, hogy azt a nehezen megragadható jelleget fejezzük ki, amit a kultúra jelent, emellett pedig egyszerre kifejezzük azt is, ami a hetente cserélődő témáink mögött rejlik. Az alcím (nem annak látszik, ami valódi formája), a cím magyarázataként Pauer Gyula képzőművésztől származik. Alapgondolatunk a következő: a kultúra mindenhol ott van, az élet minden szegletét, területét körülöleli és befolyásolja. Ezt bizonyítandó hétről hétre egy-egy "hétköznapi" vagy szokatlan témát járunk körül. Rovatainkban (film, színház, intézménykritika, könyv, kiállítás, zene, híres magyarok) bemutatunk, kritizálunk, ajánlunk a témával kapcsolatban. Például első, indító témánkban a vámpírokat elemeztük: kritikát írtunk a Vámpírok bálja musicalről, interjút készítettünk Andrádi Zsanettal, a darab női főszereplőjével, bemutattuk a denevérmúzeumot és Lugosi Béla munkásságát. A kávét bemutató számunkban pedig véleményeztük a Godot Dumaszínházat, kimentünk a Presszó tíz év múlva forgatására, intézménykritikaként a Centrál kávéházban jártunk, tudósítottunk a Nyugat100 metró kiállításáról és felidéztük a századforduló kávéházi, kávézási szokásait Eddig témáink voltak: a vámpírok, a Hold, az erotika, a sorozatok, a kávé, a retró, a prostitúció, Shakespeare... (Korábbi témáink megtekinthetőek a címlap alatti oldalirányban is mozgó témakörök részben, és az archívumban.)
Különlegességek
Egyedülálló rovataink közé tartozik a kritika négyszemközt és az intézménykritika is. Kritika négyszemközt A két különálló vagy éppen egyező vélemény publikálása honlapunk látogatóját több szempont megismerésére ösztönözheti, emellett a film, színdarab, kiállítás többoldalú szubjektív megvilágítása a bemutatott mű megnézésére is sarkallhatja az olvasót. Intézménykritika Intézménykritikánk alapja a hagyományos étel- és étteremkritikából ered, a különbség annyi, hogy ezt továbbfejlesztve kulturális intézményekre is kibővítettük a pontrendszerrel egybekötött bírálást.
Ezeken kívül, honlapunkon szellemi támogatókat is keresünk és feltüntetünk. A szellemi támogatók "rovatban" a kultúrában mozgó, tevékenykedő szerkesztők, színészek, rendezők, képzőművészek stb. mondják el véleményüket lapunkról és kezdeményezésünkről, mellyel nem titkolt célunk saját lelkesedésünk fenntartása. Eddig szellemi támogatást ígért: Erdős Gábor a Kultúrház főszerkesztője, Balogh Gyula a Népszava kulturális rovatának szerkesztője, Báli Péter festőművész és Juhász Illés színművész is.
Célok
Honlapunk közvetlen, ugyanakkor értékteremtő formájával célunk a magas kulturális értékekre való felhívás és a magas és népszerű kulturális termékek fogyasztására való ösztönzés. Frissen végzett újságírókként legfőképpen bizonyítani szeretnénk: a kultúra lehet egyszerre népszerű és divatos a fiatalabb korosztály számára is. Valljuk az önálló vélemény és az önálló kezdeményezés fontosságát, és reméljük, hogy a Pszeudoval minél többen válnak aktív kultúrafogyasztóvá.
Főszerkesztő: Szántó Sz. Erika. Szerkesztők: Baranyai Richárd, Plecskó Edina, Surányi Kinga, Tóth Tamara.
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
|
|
|
Szerkesztői levél >>
| 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> | Film >>
| Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> | Színház >> Intézménykritika >>
| (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> | Könyv >>
| Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> | Zene >>
| MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> | Híres magyarok >>
| "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> | Fotó >>
|