|
|
| | | | | Callas Zeffirelli szemében |  szerző: Tóth Tamara |
Feldolgozta Hamlet, Rómeó és Júlia, Otelló, Jézus és Assisi Szent Ferenc életét, operarendezései és színházi munkái világhírűek. Most egy olyan alkotást választottunk Franco Zeffirellitől, ami film is, opera is, ez pedig a Mindörökké Callas.
 A 2002-es film nem az első Zeffirelli alkotás, ami a díva életéről szól. A rendező még 1964-ben forgatott egy tv filmet Maria Callas Covent Garden-i fellépéséről, ami gyönyörű és örök életű emléket állít a Tosca előadásnak. Néhány évvel később a rendező még két operafilmet tervezett a dívával, de a nehéz munkát Maria Callas már nem vállalta el. A Mindörökké Callas a világhírű operaénekesnő életének utolsó időszakát dolgozza fel, amikor a művésznő már nem állt az elismerés középpontjában. A drámai helyzetet az adja, hogy Callas képtelen volt megbirkózni azzal, hogy szakmailag leáldozott a karrierje, sőt az öregség miatt már nőként is elvesztette az önbizalmát. A film azért is különleges, mert a valódi életrajzra keveset ad, sokkal inkább fiktív vonalon mozog, ami lehetővé tette a rendezőnek, hogy beleszője véleményét és megfogalmazza saját hitvallását a művészettel kapcsolatban konkrét és elvont formában egyaránt. Emiatt nem szabad teljesen mértékben életrajzi drámaként kezelni a filmet, hiszen azon alaposan felülemelkedik.
A puszta tények szerint Maria Callas több hangválságon is átesett karrierje során, ami testi és lelki panaszok és betegségek egyaránt kiváltottak, nem tett jót viharos magánélete és saját családja ellene való áskálódása sem. Amikor kapott még egy utolsó lehetőséget, hogy régi dicsőségéből visszanyerjen egy kicsit, a közönség lelkesen ünnepelte, de mindez sokkal inkább a személyének szólt, mint a teljesítményének. La Divina 1977. szeptember 16-án hunyt el, a hivatalos orvosi jelentések szerint szívinfarktusban, de sokan úgy vélik, öngyilkosságot követett el gyógyszertúladagolással.
 Jelenleg nem a legkiemelkedőbb Zeffirelli alkotással van dolgunk, de Fanny Ardant remek alakítással kelti életre a dívát, karizmatikus, hiteles és megrázó a szerepben. Jeremy Irons karaktere már sokkal kevésbé hihető, mint homoszexuális férfi, egyszerűen képtelen úgy nézni a saját nemére, mint ahogy azt tőle a „hagyományos” romantikus jeleneteknél megszokhattunk. A valóság és a tények elmosódnak, a lélekábrázolás kerül előtérbe, és az a legszebb az egészben, hogy már nem is foglalkozunk azzal, hogy mi igaz és mi nem a történetben. A soknemzetiségű koprodukció nyomán létrejött filmet azoknak is ajánlhatjuk, akik egyáltalán nem szeretik az operát, mert Maria Callas hangja és jelenléte annyira magával ragadó, hogy szélesebb rétegek számára is közelebb hozhatja ezt a nem könnyű műfajt.
|
|
 |
| | | | | A musicaloperák koronázatlan királya - Az operaház fantomja | | szerző: Plecskó Edina |
Izgalmas történet, lebilincselő zene, és több mint két évtizedes londoni ősbemutatója óta tartó töretlen világsiker jellemzi a musical szerelmeseinek egyik legnagyobb ajándékát, az Andrew Lloyd Webber kottafüzetében megszületett Az operaház fantomja című musicaloperát. Értékét nem csak a minden részletében tökéletes kidolgozása és az ehhez méltó pazar színrevitele, hanem a zenei kiteljesedésben nyújtott szerepe adja.
 Egy-egy zenei műfaj – jelen esetben a musical – kiteljesedésének a történelem eseményei is szerves részét képezik, ahogy a ’80-as évek Amerikája is jó példával szolgál erre: a fiatalok lázadásának befejeztével ugyanis esély volt a tartalmatlan szórakozások elterjedésére, ám az alkotók ambiciózus része mintegy a zene felé való menekülésükkel megvalósították a műfaj zenei-operai kiteljesítését. Ennek az időszaknak az ékes példája az Operaház fantomja című musicalopera születése is, amely 1986-os londoni bemutatója óta a világ egyik legtöbbet játszott zenéje lett.
Gaston Leroux 1911-ben született horrorisztikus regényének színpadra adaptálását elsőként Ken Hill valósította meg, aki a történetet népszerű operák köntösébe bújtatva Verdi és Offenbach zenéivel játszatta el. Ennek hatására gondolt arra Andrew Lloyd Webber, hogy musicalt farag a műből, amelyhez többek között Charles Hart dalszövegíró és Richard Stilgoe librettóíró segítette hozzá. Az előjátékkal induló történet a Párizsi Opera berendezési tárgyainak árverését mutatja be, amelynek során felidéz ődik az operaház históriájának félelmetes időszaka, a mindenkit rettegésben tartó fantom és szerelmének története. A balettkarból vezető szopránénekesnővé avanzsált főszereplő, Christine Daae hangjával és szépségével szerelemre lobbantja a fiatal arisztokrata, Raoul de Chagny szívét, ám az ifjúnak félelmetes ellenfele akad az operaház föld alatti birodalmában élő, betegségtől elcsúfított arcát álarccal rejtő és a társulatot hatalmában tartó fantom személyében. A lányt ugyanis megbabonázza a halott apjával egykorú férfi szenvedélyes vonzódása, aki elrabolja és magával viszi rejtekhelyére. A bátor Raoul azonban sikeresen megmenti szerelmét, s bár a fantomot elfogniuk nem sikerül, emléke örökké a lánnyal marad.
Az izgalmas és érzelmekkel túlfűtött cselekmény garancia az önfeledt szórakozásra, Webber zenéjét pedig a legnagyobb elismerés illeti. Hovatovább ezzel a művével megközelítette a példaképeinek tekintett klasszikus operaszerzőket is, a musicalben olyan nagy ívű és csodálatos szólók, valamint duett dallamok váltakoznak, mint A zene angyala, Az éj zenéje vagy a Szeress, csak ennyit kérek én című számok, ahogyan a rock ritmusában dübörgő címadó dal is kiváló felvezetése a darabnak. A West End-en és a Brodwayen a mai napig is hatalmas slágernek örvendő musical Magyarországon 2003. óta látható a Madách Színházban, a közönség körében kivívott töretlen és óriási sikerrel.
|
|
 |
| | | | | A nagyoperák görbe tükre | | szerző: Jakab Judit |
Amikor 1928-ban Bertolt Brecht és Kurt Weill zenés komédiája, a Koldusopera sikert és botrányt aratott, egyik oldalról kommunistának, a másik oldalról burzsoá anarchistának ítélték. Bár mindkét oldal ítéletében volt valami igazság, végül azoknak lett igazuk, akik remekműnek gondolták.
 Bertolt Brecht az 1920-as években figyelt fel John Gay Koldusoperájára, és Csőcselék címmel hozzálátott az átdolgozásához. Az eredeti darab egy klasszikus angol szatirikus játék volt. A mű a korai kapitalizmus üzleti módszereinek komikumba fordított tükre. Hőse az élelmes polgár, aki üzleti társulattá szervezi a koldusokat és a bűnözőket. Ezt az alapötletet felhasználva alkotta meg Brecht a maga vádló erejű színművét, melyben az irónia és a groteszk humor eszközeivel tartott görbe tükröt a fennálló rendszernek.
Ebben a darabban már szerepeltek a Brecht nevéhez köthető epikus színházra jellemző elidegenítő effektusok, a didaktikus feliratok, a vetített képek, a nézőket megszólító színészek, a cselekményt megszakító songok. A cél a közönség elidegenítése volt a látottaktól. Erre azért volt szükség, hogy megszüntessék a beleélés, a katarzis lehetőségét, amely az epikus színház felfogása szerint megakadályozza a nézőt abban, hogy eljusson a tudatáig a darab üzenete.
A darab zenéjének megírására Brecht Kurt Weill-t kérte fel. Weill zenéje, mely a kabarék és a jazz dallamvilágát, ritmikáját ötvözte, nagyon jól illeszkedett Brecht ironikus, groteszk humorú szövegeihez. A színpadi beszédet megszakító ironikus dalbetétek és songok minduntalan emlékeztették a nézőket arra, hogy ezúttal nem a megszokott operai csodavilág elevenedik meg előttük. Brecht és Weill leginkább a romantikus nagyopera elé tartott görbe tükröt. Nem véletlen, hogy a Koldusoperában sokan a Wagner-kultusszal való leszámolást látják.
 A darab ősbemutatójára a berlini Theater am Schiffbauerdamm megnyitásakor, 1928-ban került sor. Az eredetileg Csőcselék címet viselő Brecht-művet végül Háromgarasos era néven tűzte műsorra a színház. (Nálunk leginkább Koldusoperaként ismert, de játszották Háromgarasos operaként is, a legújabb fordításban pedig Filléres opera lett a címe.) Az előadás egy hónapig tartó próbái 1928 augusztus elején kezdődtek meg. A szereposztásnál a magánéleti vonatkozások is szerepet játszottak. Weill felesége, Lotte Lenya kapta Kocsma Jenny szerepét, Brecht leendő felesége, Helene Weigel pedig a bordélyház madámját alakította – volna, ha nem betegszik meg a bemutató előtt.
A darab viharos siker lett, s hamarosan mind Brecht, mind Weill számára meghozta a nemzetközi elismerést is. Azóta a világ minden színpadán játsszák, a magyarországi színházak műsorán is gyakran szerepel. Sikerét talán annak köszönheti a furcsa véget érő történet, hogy ma is éppoly aktuális, mint születésekor. A hazugság és csalás természetessé válása, a hatalom és a pénz mindenek feletti volta, az emberek egymást iránti közönye talán sosem volt annyira igaz, mint napjainkban.
|
|
 |
| | | | | A szabadulóművész apológiája | | szerző: Szántó Sz. Erika |
Feljegyzések a Krétakör interaktív felvonásokra tagolt operajellegű játékáról.
-Míg a RÉS, egy életéből valamilyen módon kiutat kereső ember menekülését mutatta be, (mert a házasság, családalapítás bár kontextusa válogatja, de sokszor menekülés és nem valódi, átgondolt szándék. A házasság értelmét logikusan nem is lehet ábrázolni, csak képekben, hasonlatokban, mint a költészet tárgyát), addig a Laborhotel a valóságot, a kapcsolatok valóságát járta körül. Mi a valóság? Hangzott el többször a kérdés. Viszonyítási alap? Pillanatfelvétel?
-Az alternatív színházról: mell, pina, fasz. Nem mindegy a sorrend.
-„A szexualitás inkább a hatalmi viszonyok rendkívül telített kereszteződési pontja, férfiak és nők, fiatalok és öregek, szülők és gyerekek, nevelők és tanítványok, papok és hívõk, a közigazgatás és a lakosság között.”
-A francia lány, mikor egyedül marad, felhívja a barátját. A lány támogatást és védelmet vár, nem érdekli az igazság.
-Biztos eltúlzod, miért beszéltek volna ki?
Nincs kedve még a barátja előtt is megvédeni magát, de már belekerült, egyre görcsösebben ragaszkodik a véleményéhez. Összevesznek. Hogy tud ennyire elsikkadni a kommunikáció a kapcsolatokban? Jönnek a halottkémek.
-Fürdő. Lehet a koleszban, egy kempingben, bárhol. Zuhanyoznak. Követünk egy lányt, levetkőzik, behúzza a függönyt. Tisztálkodás közben franciául beszélget a másikkal. Bejön két magyar lány fürdőköpenyben, neszesszerüket szorongatva. Ők is tusolnak. Közben vidáman csevegnek. Nevetnek. Saját nyelvükön, saját kódrendszerükkel beszélnek egymással. Kimennek.
-Hallottad miket mondtak, és hogyan? -hangzik franciául. Biztos rólunk beszéltek.
-A férfi vajon rájön valaha miért ölte meg magát a lányt? Minden igyekezete ellenére, nem hiszem.
-Bámulunk. Punc, hozz egy liter tejet. A színházi fikciót szét lehet választani a valóságtól?
-Schilling Árpád magával kezdi a kitárulkozást: látjuk felnőni, látjuk az életét, szerelmét és házasságát, gyermeke születését. Látjuk, hogyan találja meg a Rést a valóságba és az életbe, hogyan születik meg lányával együtt, vagy újjá.
-Egy szoba. Az anya terrorizálja a lányát.
-Megmutatod mit csináltál? ("you're not my mom"-hangzik a dalban)
-Ügyes vagy, de te tudsz ennél jobbat is, tudsz ennél jobbat is.
A szabadulóművész apológiájáról bővebben: www.szabadulomuvesz.kretakor.hu
kretakor.blog.hu
|
|
 |
| | | | | Béla –Bartók – avagy kicsiny hazánk nagyhatású zene-(gyűjtő, szerző, tanár, lehet válogatni)-je | | szerző: Baranyai Richárd |
Ha azt mondom, Szuhafői, vajon ki az, akinek egy kopaszodó, ősz hajú zenész jut eszébe? Nem sokan, ugye? Pedig kellene, ugyanis ez Bartók: Szuhafői Bartók Béla.
 Született 1881. március 25-én Nagyszentmiklóson és meghalt 1945. szeptember 26-án New Yorkban. Eddig tartott a tankönyvszag. Aki a dátumokra és hasonló adatokra kíváncsi, nézzen körül google-ben. Mondhatjuk, hogy már az anyaméhben zenélt, ugyanis anyja kiváló zongorista, apja hasonlóan jó zeneszerző, csellista, zongorista volt. Ez már mutatja az irányt, amerre a kis Béla indul majd. A történetek szerint egy évesen, bár beszélni még nem tudott, már jelezte, melyek azok a zenék amiket szeret. Négy évesen pedig lejátszotta őket a zongorán (na jó, egy ujjal lepötyögte, de egy négy évestől ez akkor is nagy szám). Hét évesen már komponált, és a zenei esteken a tömeget szidta, mert azok enni merészeltek, mikor olyan szép zene szólt (Semiramis ouvertür). Közben persze tanult mást is, bár azt csak otthon, pedagógus szüleitől, mivel gyakran betegeskedett. Mindenesetre nyolc évesen már levizsgázott a 4. osztályos anyagból is.
Apja halálával felborultak a dolok, nem volt igazán pénzük sem és lehetőségük  sem arra, hogy Bartók megfelelő oktatást kapjon zenei téren. Ez nagyjából az 1980-as évek közepére csendesedett le, amikor Pozsonyba költöztek, ahol anyja jó állást szerzett. It Erkel Lászlótól tanult, és még Dohnányi Ernő emléke is inspirálhatta. Nagyjából ekkoriban kezdődött zeneszerzői pályafutása is. Innen egyenes volt az út a Zeneakadémiára, majd Európa koncerttermeibe. Zongorista karrierje ezzel föllendült, de a zeneszerzői munkák hanyagolását is hozta. El is utazott hát pihenni kicsit Gerlicepusztára, hátha ott megjön az ihlet (és tényleg jött is). Itt meghallhatta a paraszti zene szépségeit, és új irányokba indulhatott a zenei hullámok hátán. Elkezdődött a népzene-gyűjtés időszaka. Ekkoriban kezdett el tanítani a Zeneakadémián is, és vette el első feleségét. Mondhatni minden szép és jó, mint a mesében, csak a mesében ez így is maradna, Bartók életében kevésbé. Első operáját, a Kékszakállú herceg várát nem mutatták be, mert túl (hmm, hogy is fogalmazzak) parasztos.
 Aztán jött a magánéleti krízis, és a háború. Mondjuk ez a személyes válság elindította a zenei kísérletezés felé, ami, gondolom, mint művészt, ki kellett, hogy elégítse. ’18 és ’23 között gyakran nyúlt az expresszionizmus és a dodekafónia kifejezőeszközeihez munkájában. A ’10-es évek végén jöttek a sikerek, bemutatták a Fából faragott királyfit és kellett már a Kékszakállú herceg vára is. Később (’20-as évek eleje)megint szerzői csendbe burkolózott, majd mint főnixmadár kikelt saját hamvaiból, és ontani kezdte az új darabokat (1926) ezt a korszakát vonósnégyesek és zongoraversenyek írása jellemezte, amelyekben gyakran feltűnt a híd forma, mint rendező elv. A lendület egészen a 30-as évek elejéig vitte. Amikor inkább a gyűjtés felé fordult megint, rendezte gyűjteményét és előadásokat tartott. MTA taggá vált, és gyakran publikált szaklapokban. Az Anshluss elérkeztével nem volt maradása és Amerikába utazott, ahol már javarészt tudósként munkálkodott, majd leukémiája előrehaladtával ettől is kénytelen volt visszavonulni. Jelenleg is sok helyen idézik, játsszák, kutatják darabjait, életét. Két kezem nem lenne elég hozzá, hogy megszámoljam hány Bartók gimi, általános és zenei iskola van ma Magyarországon. De lehet, hogy ahhoz sem, hogy a környező országokban lévő, Bartók nevét viselő, intézményeket összegezzem.
|
|
 |
szerző:
Tóth Tamara
|
 Szerencsémre kiskoromban nem cipeltek erőszakkal operába, így később szabad akaratból fedezhettem fel a művészetnek ezt a sokoldalú, néha érthetetlen, de végtelenül lenyűgöző világát, és az annak hazai szentélyét. Így legutóbb Mozart Don Giovanni-jához volt szerencsém. Mivel az olcsó jegyek a kakasülőre szólnak, ezért a főbejárat helyett, az oldallépcsőn juthatunk be az Operába. Aztán gyalog fel a harmadikra, csodálkozás a vegyes emberáradaton. Nagyestélyis dámákból, és farmeres-pólós fiatal külföldiekből is bőven akad, ajánlatos inkább valahol középtávon eltalálni a dress code-ot. Az Opera alkalmazottai valószínűleg még a 19. századból maradtak az intézményben, ahogy a kényelmetlen székek és a szűkös helyek is. De ha jól választunk előadást, akkor az minden negatív részletért kárpótolni tud.
Személyzet: 5
Fogadtatás: 6
Légkör: 9 - patinás
Kínálat: 8 – az elmaradhatatlan pereccel
Mosdó: 6
Összbenyomás: 8
Összesen: 60/42
|
szerző:
Plecskó Edina
|
„A dal és zene díszes csarnoka” – így jellemezte a sajtó a Magyar Állami  Operaházat az 1884-es megnyitóján, amely megfogalmazás mai szemmel is igen találónak bizonyul. A főként Ybl Miklós munkáját dicsérő építmény ugyanis a legszínvonalasabb építészeti és képzőművészeti alkotásokat foglalja magába, elég csak a carrarai márványból készült szobrokra, vagy a Than Mór és Lotz Károly alkotta és kitűnő módon a zene dicsőítését kihangsúlyozó belső falfestésekre gondolnunk. A körülmények tehát adottak ahhoz, hogy az Operaház a főváros egyik legreprezentatívabb szórakozóhelye lehessen, amely titulust a kiváló művészek tolmácsolásában felsorakoztatott zenei és táncos művek csak tovább erősítenek. S ahogyan az operák és balettelőadások is mindig világszínvonalon jelennek meg a színpadon, úgy kell azt a tényt is elismernünk, hogy a magyar közönség nem elég befogadó e művészeti ágat illetően: a háromemeletes patkó alakú nézőtér és a páholyok zöme ugyanis általában külföldi zeneszeretőkkel van tele.
Személyzet: 6
Fogadtatás: 7
Légkör: 9 – igazán megkapó
Kínálat: 7
Mosdó: 8
Összbenyomás: 7 – méltán veheti fel a versenyt a világ többi operaházával is
Összesen: 60/44
|
|
 |
|
