|
|
 szerző:
Szántó Sz. Erika
|
Besüvít a szél az elhagyatott Parlament Caféba. Sörös korsók és kávécsészék még félig telten, árván száradnak az asztalokon. A pult mögött senki, csak a rádió szól.
 Beljebb lépve két megtermett idősebb nő sustorog üres poharaik fölött. Arrébb egy sötétruhás nő tarotlapokat húz elő, a vele szemben ülő izgatottan fészkelődik a helyén. Míg a helyünket keressük csupán egy gondolat motoszkál a fejemben: erről a kávézóról vagy jót vagy semmit. A Parlament Café bármennyire is a Parlament szomszédságában van, inkább félelmet kelt, mint hogy épp hatalmat sugározna. A berendezéssel igazán semmi gond, (bár a nemdohányzó szekció annyira jellegtelen és unalmas volt, hogy inkább a füstös részt választottuk) és ha az ezoterika béklyóiból szabadulva előkerül a felszolgáló, még kedves kiszolgálásban is részesülhet a betérő vendég. A gond a többi résszel van. Mert tegyük fel, hogy egy turista lép be ugyanerre a helyre, na ugye? És hiába tartja a mondás, hogy jobb a rossz idő, mint semmiféle idő, mégiscsak…
Személyzet: 6
Fogadtatás: 1- nem volt
Légkör: 4
Kínálat: 6
Mosdó: 2 – koszos, büdös
Összbenyomás: 4 – Magyar vagyok, nem turista
Összesen: 60/24
|
szerző:
Kinga
|
Szó mi szó izgalmasabb lett volna a Parlamentet megtekinteni, még ha bonyolultabb is bejutni, és utána könnyen lehet, hogy ügyesen kell lavírozni a hírneves politikai korrektség labirintusában. Ehelyett valami egészen másfajta útvesztőt választottunk... Fogalmam sincs kik lehetnek a Parlament Café  vendégei. Az elegáns öltönyös figurák elmaradtak, s csak a sok mosatlan az asztalokon utalt arra, hogy itt járt valaki előttünk. Viszont, ami igazán szokatlan egy kávézótól, itt konferenciaterembe botolhatunk, ráadásul első blikkre nem is akármilyen módon felszereltbe. Ezen túl még egy határozottan nagy előnye van a Parlament Café-nak; sem narancsvésszel (copyright to Index.hu), sem szegfűvel, sem egyéb politikainak tulajdonítható utalással nem találkoztunk. Bizonyára így a válság küszöbén vagy közepén (az olvasó döntésére bízom) tartottak attól, hogy akármilyen irányban elmaradnának a vendégek. Szóval a Kossuth téri aluljáró könyvesboltjában több szó esett hatalomról, mint úticélunk kávézójában.
Személyzet:: 5 - mesebeli: Hol volt hol nem volt...
Fogadtatás: 1 - ami nincs, azt hogyan lehet pontozni?
Légkör: 6
Kínálat: 6
Mosdó: 3 - kibírjuk... (hazáig)
Összbenyomás: 5
Összesen: 60/26
|
|
 |
Botránydarab? Kortárs Shakespeare-dráma? Spiró György eddig be nem mutatott műve a magyar történelem tényeiből kiindulva meghökkentő, felkavaró és néha brutális képet fest a hatalom természetéről, a paranoiáról, a szeretethiány miatt meghasonlott személyiségekről.
 Groteszk és lírai, szórakoztató és filozofikus tabló arról, mennyire lehet szabad az ember döntéseiben és cselekedeteiben, egy olyan világban, melyet átláthatatlan kuszasággal irányít a politika; és arról, hogy valójában lát-e a szemével az ember, vagy az igazi látáshoz meg kell-e vakulnunk, időlegesen vagy véglegesen. Karneváli mulatság, obszcén brutalitás és történelemfilozófia patikamérlegen adagolt zseniális kevercse, mely lehengerlő költészetével és frivol játékosságával nyűgözi le a nézőt.
„Illúziótlanul kegyetlen ez a középkori hatalmi világ. A vak végzet, a körülmények masszív szövevénye uralkodik a királyok felett, akiknek vajmi kevés mozgástér adatik az árulások, kémkedések, összeesküvések, politikai cselszövések hálózatában. Spiró mélyről fakadó szkepszissel, realizmussal, történelmi iróniával ábrázolja pompás alakjait. A véres leszámolások, a brutalitások, kegyetlenkedések ellenére a drámai cselekményen valamiféle vidor derű vonul végig: a szükségszerűségek felismeréséből fakadó irónia, az alakok benső természetének megismeréséből táplálkozó életöröm.” (Kovács Dezső, Kritika)
Forrás:www.dramafestival.hu
A Budapesti Kamaraszínház előadása
Szereplők: Dolmány Attila, Lengyel Tamás, Törköly Levente, Kaszás Mihály, Orosz Ákos m.v., Sipos Eszter Anna, Tímár Éva, Varga Klári, Jánosi Dávid, Mesterházy Gyula, Kovács Ferenc
Író: Spiró György
Díszlet: Iványi Árpád
Jelmez: Földi Andrea
Koreográfus: Barta Dóra
Dramaturg: Töreki Attila
Rendező: Almási-Tóth András
|
|
 |
| | | | | Hatalmi harc egy kis karikáért | | szerző: Tóth Tamara |
A kör motívum, a kör alakú tárgyak talán az emberiség legősibb szimbólumai, számos dolgot jelképeznek: az élet körforgását, az égitesteket, az eget, az időt, rejlik bennük valami ősi egyszerűség és tökéletesség. Tolkien regényfolyamában és a belőle készült filmváltozatban néhány gyűrű, de különösen az Egy Gyűrű felborítja Középfölde egész életét. Ez nem is csoda, hiszen a gyűrű nem más, mint maga a hatalom.
 Három gyűrű ragyogjon a tünde-királyok kezén Hét a nemes törpök jussa, kinek háza cifra kő, Kilencet halandó ember ujján csillantson a fény, Egyet hordjon a Sötét úr, szolganyájat terelő, Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején. Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen, Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen, Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején.
De miért olyan különleges az a bizonyos Egy Gyűrű? Összesen tehát 20 gyűrű készült tünde kovácsok munkájaként, és Középfölde urainak a hatalmát biztosította. A hatalmi jelképek aztán a következő arányban oszlottak szét: 3 a tündéké lett, 7 a törpöké és 9 az embereké. Eredendően nem a rossz eszközeként jöttek létre, hanem a rend és az egyensúly fenntartására, ám minden ott dőlt, hogyan az ember/tündér/törpe a rábízott hatalmat. A huszadikat, a leghatalmasabbat maga Szauron készítette, hogy uralja az összes többi gyűrűt. Ez az egyszerű, ismeretlen anyagból készült ékszer hatalmas erővel bír, és szinte lehetetlen elpusztítani. Egyetlen módja, ha a létrejöttének helyén, a Végzet Helyén elégetik. De mint tudjuk, ez nem olyan egyszerű, hiszen a gyűrű hatalmába keríti hordozóját, szinte megfosztja saját akaratától, és az alkatához illő tulajdonságokkal ruházza fel.
Tolkien mitikus világában az egy Gyűrű különleges szimbólumrendszerrel bír. Létrehozásának célja a hatalom halhatatlanná tétele volt, biztosítva hordozójának a feltétlen fölényt. A Sötét úr aztán évezredekkel később elvesztette gyűrűjét, ezzel hatalma megtört, de nem bukott el. Az Egy Gyűrű sokak életét keserítette meg, amíg végül Zsákos Frodóhoz került. A csillogó, ártatlannak tűnő ékszer ezután is számtalan esetben lett gyűlölet, gyilkosság, féltékenység és veszekedés forrása, miközben Szauron mindent megtett, hogy visszaszerezze a gyűrűt, ezzel övé legyen a végső győzelem, és a hatalom mindenek felett. Egy egyszerű, tiszta és ártatlan léleknek kellett a gyűrűhordozónak lennie, akinek talán van esélye, hogy nem válik szörnyeteggé a hatalom ékszerének birtoklása közben, és végül sikerül elpusztítania, igaz, az élete azután már nem térhet vissza a megszokott keretek közé. Elpusztította a gyűrűt, és a hatalmas feladat elvégzése után már nem lehet önmaga.
A trilógiából készült monstre filmalkotás hűen követi a gyűrű történetét, és átmenti a regényből azt az örökérvényű üzenetet, hogy az emberi értékek és kapcsolatok bármilyen hatalomnál fontosabbak.
|
|
 |
| | | | | Melyik az ember, és melyik a disznó? | | szerző: Szántó Sz. Erika |
Orwell szatirikus társadalomkritikája mindenkibe beleülteti az alapvető skandalumot, miszerint "minden állat egyenlő, de vannak állatok, melyek egyenlőbbek."
„Az Ember az egyetlen igazi ellenségünk. Tüntessük el az Embert a színpadról, és  az éhség és az agyondolgoztatás legfőbb okát egyszer s mindenkorra megszüntettük." Jövendöli meg álmában a forradalom eljöttét az Őrnagy, aki a könyv által megjelenített sztálinista kritikában az elméleti lenin-marx vonalat képviseli. Az eredetileg szocialista beállítottságú Orwell könyve már itt kikezdhetetlen értékű, hiszen nemcsak, hogy rávilágít a korabeli Szovjetunió teljes egészére, a hazugságokra, a gyilkosságokra, az embertelen bánásmódra, de vissza is kérdez: jó ez vajon nekünk, és jó ez vajon nekik?
1. Aki két lábon jár, az ellenség.
2. Aki négy lábon jár, vagy szárnyai vannak, az barát.
3. Állat nem visel ruhát.
4. Állat nem alszik ágyban.
5. Állat nem iszik alkoholt.
6. Állat nem öl meg más állatot.
7. Minden állat egyenlő. |
Az állatok, és gondolatot felvillantó öreg disznó eszméje alapvetően jó, a gond a gyakorlattal és megvalósításával van. Az Őrnagy halála után a konfliktusokat agresszívabban kezelő Napóleon (a regény francia nyelvű kiadásában César...) veszi át az irányítást. Sztálinhoz hasonlóan a hadsereg (jelen esetben kilenc kutya) segítségével biztosítja hatalmát, mellyel nemcsak félre állítja vetélytársát, Hógolyót, de a többi állatba is beleneveli a félelmet. (Igaz a juhok a rendszert támogató buta manipulált tömeg megfelelői csak újra, és újra az architektúra lebutított jelszavát skandálják:"Négy láb jó, két láb rossz.") Napóleon igazi diktátorrá válik és megváltoztatja az állati társadalom eredeti célját: akárcsak bárhol a világban a tézis, antitézissé, majd szintézissé válik, olyannyira, hogy a disznó a regény végére már teljesen emberi életet él. „Tizenkét hang üvöltözött dühösen, és a hangok mind teljesen egyformák voltak. Most már nem volt kérdéses, hogy mi történt a disznók arcával. Az állatok a disznókról az Emberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint az Emberekre néztek, és már nem tudták megmondani, melyik az Ember, és melyik a disznó”.
|
|
 |
| | | | | Teller Ede - "a hidrogénbomba atyja" | | szerző: Plecskó Edina |
A nukleáris fegyverek megteremtői az egyik legnagyobb hatalommal, az emberek élete feletti ítélkezés szerepkörével ruházták fel e harceszközök felhasználóit. Mindennek etikai vonzata természetesen nem hanyagolható el, de jelen cikk fókuszpontját most az e témakörben világhírnevet szerző Teller Ede gyakorlati intézkedései képzik.
Az 1908-ban született Teller már ötéves korában a számok szerelmese volt, a  Mintagimnáziumban eltöltött középiskolai évek osztálytársainál való sokkal nagyobb matematikusi tehetségét is bebizonyították. A Műegyetemen eltöltött évek alatt Neumann Jánossal, Wigner Jenővel és Szilárd Leóval is megismerkedett, majd ezek után – a Numerus clausus törvény miatt – Karlsruhe, München és Lipcse egyetemein képezte magát tovább. Ez utóbbi helyen a rá nagyon mély hatást gyakorló Heisenberg előadásait hallgatta. Az iskolai évek befejeztével és 1930-as fizikusi ledoktorálása után egy Bohr és Einstein vezette kutatócsoporthoz csatlakozhatott. 1935-ben Gamow meghívására az Egyesült Államokba érkezett, szoros együttműködésük eredményeként a Gamow-Teller tétel, illetve egy atommagfúzióról szóló közös dolgozat született meg.
Az 1939-ben erősödő német nukleáris program veszélyeit felfedezve Wignerrel és Szilárd Leóval egyetemben rávették Einsteint egy Rooseveltnek írandó figyelmeztető levél írására, 1941-ben Teller már az atombomba előállítására létrejött amerikai Manhattan-tervbe kapcsolódott be. A Los Alamos-i laboratóriumban Oppenheimer vezetésével megalkották az első atombombát,  1952-ben pedig az első sikeres hidrogénbomba kísérletet is elvégezték. Teller nagy energiával küzdött egy új termonukleáris kutatólaboratórium létrehozásáért, aminek eredményeképpen az amerikai Atomenergia Bizottság Észak-Kaliforniában megalapította a Lawrence Livermore Laboratóriumot, ennek tanácsadója, igazgatóhelyettese, majd igazgatója is lett. 1962-ben Kennedy elnöktől a kémia és fizika területén elért eredményei okán Fermi-díjat vehetett át. A nyolcvanas években ő kezdeményezte a csillagháború néven ismertté vált rakétaelhárító-rendszer kifejlesztését – a tudomány egyik „leginkább gondolattelibb államférfiának” nevezte őt Wigner Jenő. 1990-ben Magyarországra történt látogatásával egy évben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választották, 1994-ben pedig Göncz Árpádtól kapta meg a Magyar Köztársasági Érdemrendjét. Mindezek mellett a Magyarság Hírnevéért kitüntetéssel és 2001-ben, két évvel halála előtt Corvin lánccal is gazdagodhatott.
|
|
 |
| | | | | Zenébe oltott hatalom | | szerző: Plecskó Edina |
Egy adott ország állampolgáraiként, a nemzetünkhöz való emocionális kötődésünk és identitástudatunk kifejezésére az anyanyelvünkön felcsengő himnikus énekek szolgálnak a legékesebb példával. A himnuszok hazafias szövegeit felölelő dallamvilág olyan érzelmi többletnyújtásra képes, melynek hatásait egy-egy nemzeti ünnep, világ-vagy sportesemény okán mindenki igazolni tud.
A nemzeti himnuszok egy adott állam alkotmányának hivatalos állami jelképeként szolgálnak, de mellettük az egyes népcsoportok közös  identitásának zenei kifejezését is hagyományosan elfogadják. Ez utóbbira talán legismertebb példa hazánkban a Csanády György tollából 1921-ben született székely himnusz, amely bár évtizedeken keresztül tiltott dalnak számított, mégis hatalmas népszerűségre tett szert Erdélyben és Magyarországon egyaránt – tömegrendezvényeken gyakran éneklik együtt a Himnusszal és a Szózattal a Mihalik Kálmán által megzenésített művet. A himnuszok fajtáit gyarapítandó különféle egyházi – Mária himnuszok és verses zsolozsmák –, valamint történelmi dalokkal is bővült e zenék tárháza. Így említhetjük a mai német himnuszra hajazó Haydn komponálta osztrák császári himnuszt, a dallamában ezzel megegyező náci himnuszt; vagy az 1904-ben magyar nyelvre is átültetett, a kommunizmus egyik megmaradt jelképének számító Internacionálét, ahogyan az 1944-ben az ennek helyére került Mihalkov és Alekszandrov kettőse által megszületett szovjet induló is történelmünk részét képezte. Mindezen autentikus dallamok megírására az egyes országok, nemzetek különféle hagyományai és ideológiái predesztinálták őket, s ezek örök, olykor elrettentő szimbólumként állhatnak majd a későbbi nemzedékek előtt.
Nem úgy a magyar himnusz, a szívünkhöz oly kedves és elfogultság nélkül az országok dalai közül az egyik legszebbnek kikiáltható nemzeti dal, amely mind gondolatiságában, mind dallamvilágában nagyszerűt nyújt. Természetesen, az  1823-ban Kölcsey által született mai himnuszunk előtt is léteztek az embereket közösséggé kovácsoló néphimnuszok: a katolikus magyarság számára a Boldogasszony Anyánk és az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga kezdetű ének, a reformátusoknak pedig a 90. zsoltár. A Berlioz és Liszt Ferenc komponálta és a hatóságok által többször betiltott Rákóczi-nóta is nagyon népszerű volt. Az 1844-ben Erkel megzenésítette Kölcsey mű végül 1903-tól válhatott országunk törvényes himnuszává, amely egyfajta imát és fohászt involváló dal méltán képviseli nemzetünket történelmi értelemben és földrajzi határokat átlépve egyaránt. E büszkeséget kifejezendő, 2006-ban Budakeszin felavatták a Himnusz szobrát is V. Majzik Mária jóvoltából, aki egy kilenc méter hosszú, négy és fél méter magas alkotást hozott lére – ebben egy kör sugarai mentén jelennek meg a vers sorai, közepén pedig egy kétméteres, többmázsás, bronzból készült Isten-alak látható. A szobor hét ívből álló szerkezetében hétszer három bronzharang szólaltatja meg az ünnepeken Erkel Ferenc művét.
|
|
 |
|
