|
|
| | | | | Hurka Gyurka, Skála Kópé, Cascót akarok |  szerző: Tóth Tamara |
Nincs olyan ember, akit ne befolyásolnának a reklámok. A befogadás már akkor elkezdődik, mielőtt az észrevennénk. Ez a küszöb alatti észlelés. Ha becsukott szemmel járnánk a világban, csak akkor nem érne el minket a reklámok áradata.
De mi, potenciális fogyasztók, akár tudat alatt is képesek vagyunk foglalkozni a beérkező ingerrel, és megértjük annak jelentését. És így nem kizárt, hogy a legközelebbi vásárlásnál az adott terméket vesszük le a polcról. Azért nem mindenki birka módjára engedelmeskedik a hirdetések özönének. A - Vidra effektussal- az érzékszervek automatikusan bezáródnak, tudatosan elutasíthatjuk a tartalmat, vagy pedig az egész műfajt is megvethetjük.
Retro reklámok
A tudományos bevezető után a témát könnyedebben vizsgáljuk. A 70-es, 80-as évekből származó reklámok ma már igazi retro csemegék, különlegességnek számítanak. Az Új Filmlexikon 1973-as kiadása alapján a reklámfil m definíciója a következő: - többnyire néhány perc terjedelmű, ötletes, látványos, árucikket, ipari terméket, szolgáltatást ajánló kereskedelmi rövidfilm. Gyakori fajtája a rajz- és bábfilm. - Ma már csak mosolygunk ezen a meghatározáson, pedig 35 évvel ezelőtt még helytálló volt..
Sas István kétségkívül a magyar reklámgyártás nagy öregje. Néhány munkájának Cannes-i díjazása olyan rangos elismerést jelent, amiben magyar reklámok azóta sem részesültek. Visszanézve ezeket a régi munkákat, nemcsak nosztalgiázhatunk, hanem korrajzot is kapunk az akkori világ fogyasztói társadalmáról. Fontos megjegyezni azonban, hogy Sas István a magyar reklámfilmgyártás kezdetekor monopolhelyzetben volt. Sőt anno még egyszemélyesen is lehetett filmet készíteni. Sas István végzett pszichológusként meglehetősen nagy előnyre tett szert, emellett ő volt az ötletgazda, forgatókönyvíró, rendező is. Rekordközeli eredmény, hogy Sas közel 3000 reklámfilm alkotója.
Nem lehet megunni, soha-soha soha nem lehet megunni
 A reklámok mindig elég nézőt vonzottak ahhoz, hogy megérje elkészíteni őket. A rendszerváltás előtt valószínűleg azért (is) voltak olyan sikeresek a magyar reklámok, mert nem volt más, amivel össze lehetett hasonlítani. Később, a nyugati kereskedelmi csatornák kínálatából a jó magyar nép elsősorban a reklámokat értékelte, hiszen a műsorokat a többség nem értette. És azt meg kell hagyni, hogy sehol máshol nem reklámozzák kívánatosabban az édességeket, mint a külföldi csatornákon. Még most is összefut a nyál a számban, ha visszagondolok a hirdetések keltette érzetekre. Az érzékek mellett a leggyakoribb célpontok a szexussal, a veszélyhelyzetekkel kapcsolatosak, és minden esetben az emberiség nyilvános vagy rejtett vágyait akarják becserkészni. Ha a vágyainkra, igényeinkre meggyőző választ kapunk, onnan már csak egy lépés az elfogadás és a kipróbálás. Valószínűleg kevés olyan ember létezik, aki nem csábított már el legalább egyszer valami huncut reklám.
Szűz kéz mindig nyer
 A szocialista gazdaság is hasznosnak tartotta a reklámot, hiszen az állami és tsz tulajdonú vállaltok közötti versenység felerősítését célozták meg. A kor reklámiparát többségében dilettáns propagandisták működtették, akik a visszacsatolással mit sem törődtek. És hogy mi az alapvető különbség a múltbeli és a mai reklámok között? A létező szocializmusban a praktikusság volt a fő szempont, tehát az adott dolog funkcióit mutatták be, nem pedig az érzelmekre való hatásra törekedtek. Tehát a reklámnak a gazdaság és a társadalom hasznára kellett válnia. Azt hiszem, mindenkinek feltűnik az ebben rejlő ellentmondás, na de ez alapvető jellemzője a szocializmusnak. Igazán meglepett az az adat, hogy a Magyar Televízió 1963-tól (!) hetente többször vetített 10-12 filmből álló, hosszú reklámblokkokat. (A francia állami tv-nek ez csak 1968-tól volt lehetséges.)
|
|
 |
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Pesti Központi Kerületi Bíróság Budapesten az 1998. március 20. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő ítéletet. A bíróság a vádlottat az ellene önkényuralmi jelképek használata vétsége miatt emelt vád alól f e l m e n t i.
INDOKLÁS A vádlott 1991. október 1-jén a Bp., II. ker. Kisrókus u. 23. szám alatt megnyitotta a "MARXIM" Vendéglőt. A vendéglő bejárata felett kb. 90 cm nagyságú ötágú, elnyújtott szárú vörös csillag világító test található. Ugyanakkor az üzlet cégtáblájaként az utcai homlokzat síkjára merőleges tartórudakra egy, hasonló módon alsó ágaiban megnyújtott alakú vörös ötágú csillag van felfüggesztve. A vendéglő előtt a homlokzati falrészen a vendéglő ablakait két oldalról a fent megjelölt formátumú csillagok díszítik, mintegy 35 cm-es nagyságban.
A bal oldali első boksz előtt egy kb. 150 cm nagyságú, kartonból levő vörös ötágú csillag található, rajta Lenin arcképe. Felette különböző szocialista versenymozgalmak emlékzászlói láthatók, mintegy 26 db. A bokszokat drótháló, valamint szögesdrót választja el egymástól, melyekben öt darab kitömött fehér galamb helyezkedik el. A bal oldalon az első boksznál mintegy 90 cm nagyságú vörös csillagot ábrázoló világítótest helyezkedik el, a többi bokszban a falon festett képek, illetve plakátok találhatók. A jobb oldali első boksz mögötti mell-alak régi határőr egyenruhát visel, előtte szöges drótháló található. A belsőben megtalálhatók még a szocialista időkből származó jelvények, kitüntetések és zászlók. Az étterem étlapját az előzőekben megjelölt fűrészfog rajzolatú sarló-kalapács díszíti. A ételek szocializmusra utaló, azt gúnyos formában megjelenítő fantázianeveket tartalmaznak. Az egyik ablakkeret rácsot tartalmaz belülről, amelybe kezek kapaszkodnak. A szórakozóhely jelenleg is a fent megjelölt formában működik, a belsőben annyi változtatást eszközöltek, hogy a falakra "Grafity" jellegű rajzok kerültek. A rendszerváltás előtti időből származó jelvényeken, kitüntetéseken, zászlókon feltüntetett vörös csillagon és sarló-kalapácson kívül valamennyi más jelzés torzított formában, azaz az ötágú vörös csillag oldalain hosszirányba elnyújtva, míg a sarló-kalapács fűrészfog rajzolatban látható.(...)
 A Fővárosi Főügyészség NF-4499/1994. számú vádindítványában C. Z.-t a Ptk. 269/B.§-ának /1/ bekezdés c/ pontjában felvett önkényuralmi jelképek használata vétségével vádolta.(...)
C. Z. vádlott bűnösségét mind a nyomozás, mind a tárgyalás során tagadta. Egybehangzó vallomásában elmondta, hogy az étterem nagy népszerűségre tett szert, azt zömében egyetemisták, fiatal értelmiségiek, valamint turisták látogatták. A nyomozás során kitért arra, hogy miféle tv-társaságok, forgatócsoportok, illetve a külföldi média képviselői jártak a vendéglátóipari helyiségben, illetve hogy milyen külföldi utazási könyvekben ajánlják a Marximot. Vallomásában arra is kitért, hogy a hely predesztinálta az éttermet erre a jellegre.(...)
A bíróság álláspontja szerint az elbírált történeti tényállás vonatkozásában az általános absztrakt társadalomra veszélyesség hiányzik. A történeti tényállás vonatkozásában utalni kell arra, hogy egyrészt az önkényuralmi jelképként törvényben leírt ötágú vörös csillag elsődlegesen torzított formában, elnyújtott alsó szárakkal jelenik meg a Marxim Étteremben.(...)
Amennyiben a vádlott hasonló módon a rendszerváltást megelőző korszakban nyitotta volna meg éttermét, úgy vele szemben izgatás miatt indult volna büntetőeljárás, mivel az akkor dicsért jelképeket gúnyossá tette. Nem lehet a jelképek által képviselt fogalom- vagy eszmerendszer terjesztéseként felfogni a rácsok mögé zárt kezeket, az étlap gúnyos megfogalmazásait, valamint az utóbb a falakra került "Grafity" jellegű rajzokat. A rendelkezésre álló fényképekből nyilvánvaló az, hogy senki számára nem lehet a parancsuralmi rendszer eszméinek terjesztéseként felfogni az étterem berendezését.
Az pedig nem is igényel külön indoklást, hogy a plakátok önmagukban művészi értéket képviselnek annak ellenére, hogy a vörös csillagot torzítatlan formájukban viselik.
Kétségtelen tény, hogy a büntetőeljárás megindulására egy társadalmi szervezet elnökének, valamint egy országgyűlési képviselőnek a bejelentése alapján került sor. (...)
Bp., 1998. március hó 20. napján Dr. Csák Zsolt sk. bíró (A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság az ítéletet 1999. április 22-én meghozott 26. Bf. 6289/1998/3. sz. végzésével helybenhagyta.)
|
|
 |
| | | | | Képzelt riport - múltidéző | | szerző: Plecskó Edina | |
A képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című rock-musical, a '70-es évek szellemi mészárlásának közepette jelentett kitörési pontot abból az ideológiai válságból, amely oly sok alkotó életét nehezítette meg a művészvilágban. A 3T gyűrűjében - amikor is a tiltás egyre nagyobb szerepet kapott - tudott magának létjogosultságot szerezni a tabudöntögető darab, mi több, hónapok alatt kultikus jelentőségű művé vált. 
Az 1970-es évek elejénuralkodó zűrzavaros politikai viszonyok a kulturális életre is nagy hatássalvoltak. A hatalom hirdette "munkáspolitika", mintegy az ideológiai rendcsinálás úttörőjeként lépett fel az élet megannyi szférájában, így aszellemi-kulturális téren is. A cenzúra elől nem bújhatott el senki, a rebellisrock megfékezésére pedig a kultúrpolitika ekkor már nyíltan törekedett.Felismerték ugyanis, hogyez a zene olyan társadalmi-szociológiai tartalmakathordoz, melyek jelentősége a fiatalok életében egyre nagyobb, így számos zenekarés darab ellen indítottak hajszát, több intézményt is bezártak. E válságos időszakban született meg a Képzelt riport kisregény, az ekkor 77 éves Déry Tibor tollából. Annak apropóját az 1969 augusztusában lezajló woodstocki és a decemberben gyilkossággal végződő altamonti fesztivál szolgáltatta. Az ötlet, hogy ezt színpadra adaptálják, Pós Sándor dramaturg fejéből pattant ki, aki a kurrensnek ítélt téma miatt látott a szövegben fantáziát. Igaz, a fennálló társadalmi fesztültségek okán ezt sokan - Déry és a kulturális élet más szereplői -képtelenségnek tartották. Várkonyi Zoltán, a Vígszínház igazgatója azonban vállalta a feladatot, hogy helyszínt biztosít a darabnak, ám szakmai és politikai vonalon is nagy ellenállással kellett megküzdenie. Az LGT tagjai tettek eleget a Képzelt riport megzenésítését célzó felkérésnek, amely munkafolyamat során a szereplők sorsa felől értelmezték a darabot. Végül a bemutatót az MSZMP agitprop Bizottsága is jóváhagyta - akik meggyőzésére a nyugati hippi-kultúrakritikájaként illeték a művet -, ám a próbákon végig rajta tartották a szemüketés többször is csiszoltak a darabon. E szigorú odafigyelés a téma okán nem volt meglepő: a darab a szex, kábítószer és a rock and roll mellett adisszidens-kérdéssel és a zsidó-témával is foglalkozott.  A képzelt riport egy amerikai popfesztiválról 1973. március 2-án a Vígszínházban kerülhetett színpadra olyan színészek tolmácsolásában, mint Tahi Tóth László, Balázs Péter, Kern András, Almási Éva, Hegedűs D. Géza, és Kútvölgyi Erzsébet. Az első előadás még döcögősen indult annak rendkívüli szokatlan és új hangvétele, játékstílusa miatt. A rockot színházi közegben való mgjelenítése miatt pedig az LGT ellen fogalmaztak meg vádpontokat a zenésztársak, szerintük ez egyet jelentett a műfaj elárulásával. A fenntartásokat azonban hamar elsöpörte a siker. A színházi világba és a rockba hozott új lehetőségekkel később már senki sem vitatkozott, mindenki elismerte a darab igazi értékét. Általa megszülethetett Magyarországon a modern zenés színház, és a rock ezután már nem csak a színházzal, de a filmmel, képzőművészettel, vagy az irodalommal is szövetségre léphetett A darab kiállta az idők próbáját. Ezt bizonyítja az is, hogy a premier óta számos változat látott napvilágot, és 36 év elteltével a közönség még mindig magáénak érzi.
|
|
 |
szerző:
Szántó Sz. Erika
|
Itt csak a külsőségek idézik a szocreált, minden más velejéig romlott kapitalizmus -állapította meg keserűen Marxim Gorkij több gyomorkeserű után.
Sztálin él és üzenetet hagy
 Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel- akár ez is lehetne a szlogen a Kisrókus utca 23. vörös csillagokkal és szöges térelválasztóval díszített pincehelységének. A kocsma ékei nem túl barokkosak: bordó vászonok hívják fel a figyelmet a munka fontosságára és dicsőségére, beljebb haladva pedig Lenin alsónadrágos “falfestménye” invitál a régen bizonyára szebb napokat látott, orromat már messziről irányába terelő mosdó (?!) felé.
Asztalunk mellett falfirkák, melyekből megtudom, hogy Sztálin nemcsak, hogy élt, él és élni fog, de itt is járt tavaly szeptemberben. Gondolom a felszolgáló is beépített ember lehet, szúrós tekintettel fürkészi arcunkat, kívánságainkat. Minden szava mögött többletjelentést érzek: lassan, az A-t megnyomva ejti a szavakat, félrevezetésünkre pedig ő maga sem tudja mit is rejt az étlap. A „szibériai álom” és a „választási ígéretek” között vacillálva, végül a biztos tea mellett teszem le a voksom.
Összegezve: tomboló kommunizmus, halk country és Gordi- Gorbi  (az előbbiek a hely szellemét kívánták nyomatékosítani, az utóbbi egy pizza)
Személyzet: 1- amit kapott, abból nem telik borra
Fogadtatás: 2- volt felszolgálás
Légkör: 2- mintha figyeltek volna…
Kínálat: 8- Gulag Pizza, Lajka kedvence, Vidám úttörő
Mosdó: 1- durva, de imádkozom értük
Közérzet, összbenyomás: 3
Összesen: 60/17. Döntsd a tőkét, ne siránkozz.
|
szerző:
Plecskó Edina
|
 Bár választottam volna én is a teát, ám inkább tejes kávét kortyolgatva akartam az időt múlatni. E választásomban azonban nem volt köszönet – ahogyan tej sem… Ellenállva a „Munkás sörök” és „Tá-Borok” vagy akár a „Marxim limonádé” kísértésének, italkritikusi attitűdömet tovább már nem teszteltem. Mindemellett azért a hely megalkotóinak javára válik, hogy azt egy nagy adag iróniával felvértezve alkották meg: az étlapon csak „cenzúrázott” étkek vannak, a falrajzon Lenin félig meztelen, és amerikai zene szól. Viszont több dicséret nem képezi ítéletemet, kivált, ha felidézem a pincér villámokat szóró tekintetét, vagy a mosdót, ahol a higiénia nyomaira még csak nagyítóval sem bukkantam. Ámbár ezen eszköz a számomra „kijelölt” illemhelyiség felkutatásában hasznos lett volna, hiszen nem más, mint egy kiragasztott levél tájékoztatott arról, hogy a férfiak számára előirányzott mosdót egy ajtóra rajzolt apacsavar különbözteti meg majd a nőitől.
Személyzet: 1 - dacos elvtárshoz sem méltó
Fogadtatás: 3 - köszönés megvolt
Légkör: 2 - kellemetlen és rendkívül fullasztó (cigi füst)
Kínálat: 6 - szellemes elnevezések, ámbár hiányos megvalósítás
Mosdó: 1 - talán május 1-jére kitakarítják
Közérzet, összbenyomás: 2,5
Összesen: 60/15, 5
|
szerző:
Tóth Tamara
|
Igazán kíváncsi voltam arra, kik is látogatják a város eme gyöngyszemét, és meglepetésemre a korosztály igen vegyesnek mutatkozott. Voltak lepényt majszoló gimnazistakorú fiúk, kétes külsejű középkorú pár, már gyanúsan csillogó szemű és kipirult arcú fiatalok. Azt hiszem hármunknak nem sikerült elvegyülni a díszes társaságban, folyamatosan magunkon éreztem vagy a pincér, vagy a mosdó felé igyekvők figyelő tekintetét. Lehet, hogy feltűnő volt, ahogy három leányzó fejét összedugva jegyzetel? Meglehet. De muszáj volt megörökíteni a szögesdrót térelválasztók, és a vörös csillagos mennyezet keltette hangulatot. Az étlapot nézegetve, rögtön megláttam a nekünk szóló ajánlatot: sajtós pizza, de végül mégis valami valami folyékony mellett döntöttem. A forralt bor stílusosan vörös borból készült fehér helyett, és igencsak sokat segített abban, hogy átérezzem a hely szellemiségét. Mert bizony sokszor túllőttek a célon, és a humorosság helyett keserűen az jutott eszembe, hogy nagyszüleink bizonyára nem értékelnék ezt a vendéglátóipari egységet. Na de most 2008-at írunk, és ebbe belefér, hogy a kopottas, lepattogzott festékű asztalon a koktélos itallap pihen. Kifelé menet fizettünk, borravalónk kifejezte a helyen eltöltött élményt, és csak reménykedtünk benne, hogy nem vár majd minket a nagy fekete autó.
 Személyzet: 1-bár ne lett volna
Fogadtatás: 1-harmadikként léptem be, nekem már nem jutott köszönés
Légkör: 5-valószínűleg a forralt bor pezsdítette fel a hangulatot
Kínálat: 5-átlagos, viszont drága. Kedvenc a CCPP izza
Mosdó: 2-méltó a helyhez, bár a WC papírhoz nem mertem nyúlni
Közérzet, összbenyomás: 4-a pincér és a szomszéd asztaltól átbámuló férfi jelentősen csökkentette.
Összesen: 60/18
|
|
 |
|
