Tagadhatatlanul a wifi hajtott minket az Apacukába. Ugyanis kellett egy hely, ahol hangulatunk tetőfokán is csak egy kattintás választ el a nettől.

Nézzük mi a szándék, és mit kapunk.

„Az Apacuka találkozóhely szeretne lenni, befogadva mindazokat, akik kellemes környezetben, barátságos társaságban, tartalmasan akarják eltölteni délelőttjeiket, délutánjaikat és estéiket.”
A kellemes környezet még áll úgy ahogy, igaz, kitehetnék a belépés „csak dohányzóknak” táblát. A berendezés is ötletes: gipszkarton figurák, művészi festmények, hangulat világítás, a kerthelységben pedig csak egy üvegmennyezet választ el a csillagos égbolttól….(csak az a fránya füst ne lenne, de hát semmi sem lehet tökéletes.) 

„A dicséretre ugyanúgy mint az építő kritikára nagy szükségünk van, hiszen az Apacuka folyamatosan fejlődik az igények tükrében. Végy részt e műhelymunkában.” Mindenképpen. 

„A helyszín sokrétű, kényelmes, inspiráló, ugyanakkor feszélyezettségre semmi ok.”
Ez igaz, bár lehet, hogy csak a rajtunk felejtett láthatatlanná tevő csodaköpönyeg miatt nem akartak kiszolgálni. Ugyanakkor ez a tény egyáltalán nem feszélyezett, hiszen jó társaságban kiszáradt torokkal és korgó gyomorral is telik az idő…

Személyzet: 6 – miután már észrevettek minket, korrekt volt a kiszolgálás
Fogadtatás: 2 – máskor a köpeny nélkül érkezünk
Légkör: 5 – füstös, de ezt leszámítva jó
Kínálat: 10 – minden ami szem, szájnak ingere
Mosdó: 8
Közérzet, összbenyomás: 6
Összesen: 60/37

Az Apacuka alter zug. Sokszor már-már nevezhetnénk klubnak is, törzsvendég-gárdájának köszönhetően, akik a nap bármely időpontjában képesek felbukkanni kedvenc helyükön. Ott, ahol délelőtt kisebb a füst, ahol csodálatos narancsos-csokis sütiköltemény van helyi specialitásként, ahol könnyű külföldi diákokba botlani, ahol előfordulhat, hogy a tulajdonosok szolgálnak föl (ha nem akkor bizony tényleg kell várni), ahol a hetedik kerület kezd már kissé bizarr arcot ölteni, de még közel a körút. Leginkább azoknak tudom ajánlani, akik szeretnek nem teljesen elbújva dolgozni laptopjukon. A pincérek nem fogják őket túl gyakran zaklatni, viszont ha kitartó vendég, már belépésekor előkészítik "a szokásosat"

Személyzet: 8 - állítólag jókat lehet velük beszélgetni a pultnál, és szólni sem kell a következő sörért.
Fogadtatás: 5 - semmi fölhajtás, kivéve törzsvendégeknek (?)
Légkör: 7
Kínálat: 10 - Az a narancsmámor.... mmm kihagyhatatlan
Mosdó. 7
Összbenyomás: 5 - bizalmas beszélgetésre/pletykálkodásra csakis délelőtt alkalmas.
Összesen: 60/42

Ahogyan egy új hely feltérképezésénél az egyik legfontosabb elem a fogadtatás mikéntje, így ez jelen esetben is fontos momentum volt: ám nem pozitív értelemben, ezt támasztja alá kiszolgálásunk – meglehetősen kései – módja és a ránk való odafigyelés hiánya. Mindemellett a kávézó tagadhatatlanul impozáns és gazdag színvilággal rendelkező belső terekkel bír, s gazdag étlapján eklektikus ételkülönlegességek várják az éhes vendéget. Ám ahogyan a hely nevének kimondása számomra az „Apacuka, fundaluka” kezdetű magyar mondókát idézi fel, ez az asszociáció nem tart tovább a kávét tartalmazó soroknál, miként az Apacuka itallapja e téren meglehetősen alulmarad. Mindösszesen négy féle fekete ital közül választhatunk, ami valljuk be, egy magát kávézónak is aposztrofáló intézményre nézve eléggé szegényes kínálat.

Személyzet: 6 – a vendégekre való odafigyelés módján van mit csiszolni
Fogadtatás: 6 – talán kevesebb vendég esetén jobb lett volna
Légkör: 7 – dohányzók előnyben
Kínálat: 8 – ételek terén kitűnő, nem úgy a kávék szintjén
Mosdó: 7
Összbenyomás: 7
Összesen: 60/41

Étterem, kávézó, mulató, grill, színház, zene, wifi. Az Apacuka állítólag mindezen szolgáltatásokkal rendelkezik, igaz, mi ebből csak töredéket tapasztaltunk. Étterem és kávézó az biztos, na és a wifi is működött. Valószínűleg a kora esti órák nem alkalmasak arra, hogy megtapasztaljuk a hely mulató és színház jellegét. Ma már egy magára valamit is adó „beülős helyen” van vezeték nélküli internet, hogy a laptoppal rohangáló boldog-boldogtalanok élvezhessék a világháló előnyeit. A wifit tehát lassan alapszolgáltatásnak vehetjük, és ezzel párhuzamosan leáldozóban van a netkávézók sorsa. De térjünk vissza az Apacukára, ahol a kezdeti nehézségek után helyet találtunk. A füst elől ugyanis a fedett kerthelyiség felé kacsintgattunk, ám közölték (vagy mi jöttünk rá?), hogy az bizony már nem tartozik az egységhez. Így tehát maradt az ajtóhoz közeli rattan ülőalkalmatosság, amit bizony nem a kényelméről jegyezhettünk meg. Az előttem szólók már részletesen taglalták a személyzet és a kínálat előnyeit és hátrányait, én pedig magáért beszélő következtetésként arra jutottam, hogy bizony arra sem emlékszem mit rendeltem. Végül megfontolandó tanács minden hasonló, magát wifivel promotáló étterem-kávézó-stb.-nek üzenem, hogy nem elég a vezeték nélküliség szabadsága, ha messze van a konnektor az asztaloktól.

Személyzet: 5 – személytelen
Fogadtatás: 5 – közepesen gyenge
Légkör: 6 – vonzónak mondanám
Kínálat: 8 – nem emlékeztem, de visszanézve különleges
Mosdó: 6 – semmi extra
Összbenyomás: 7 – szívesen visszatérnék egy élőzenés estén
Összesen: 60/37