| | | | | Japán rock |  szerző: Szántó Sz. Erika |
Az amerikai megszállás idején a rock a jazzel, a countryval és a poppal együtt szivárgott be Japánba. Az ötvenes évek mindent elsöprő rockabilly őrülete (vagy ahogy ott hívták: 'rokabiri') hamar lelkes rajongótábort gyűjtött: feltűntek Bill Haley és Elvis Presley apróbb és vékonyabb, de annál kitartóbb imitátorai, de ami ennél is fontosabb megjelentek az első igazi japán rock csemegék.
A hatvanas évek az amerikai Ventures zenekar és az elektromos gitár imádata körül forgott. Az eleki mániának köszönhetően (eleki = electric = electric guitar... igazi japán szófacsarás) minden fiatal azonnal gitárt akart ragadni. Csak '65-ben közel nyolcszázezer elekromos gitárt adtak el és százával alakultak a zenekarok. A korszak legnépszerűbb zenakarai közt volt a Bluejeans és a Bunnys (melyek között az összekötő kapocs, a különleges játékstílusáról és kisérletező kedvéről ismert Takeshi Terauchi volt, aki olyan különlegességekért is felelős, mint a rockot és tradicionális japán zenét ötvöző 'eleki bushi' című nagylemez), valamint a színészként indult, de a Ventures hatására a zenélésbe is belekóstoló Yuzo Kayama vezette Launchers. Az alábbi klipben Kayama és zenekara már a későbbi beat korszakra gyakorol.
A hetvenes évekre egyre több japán rockegyüttes jelent meg saját egyedi hangzásvilággal. Közéjük tartozott a '66-ban még eleki csapatként induló, később vad és furcsa koncertejeiről ismert, pszichedelikus csapattá alakuló The Mops is, akik számtalan új stúdiótechnikai fogást és zenei hatást honosítottak meg Japánban.
A hardrock, szintén amerikai hatásra, a '80-as évek elején kezdte meg körútját. Az X-Japan volt az első csapat, mely a zenén kívül idétlen arcfestékekkel és ruhákkal is rátett már a hatásra.
A nyugat Quentin Tarantino Kill Bill című 2003-as filmjének első részében szembesült a fantasztikus garázs-pop-punkot játszó, a The 5.6.7.8's japán hölgyek alkotta trió létezésével. A két nővér, a dobos Fudzsijama Szacsiko és az énekes-gitáros Fudzsijama „Ronnie” Josiko, zenekaruk nevéhez illően az ötvenestől a nyolcvanas évtizedig számos korszak zenéjéből merítenek.
Végül nézzük a fiatal japán rock generációt is, amely már plüssállatokkal sem rest zenélni.
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
