A Fővárosi Nagycirkusz épülete, mely Közép-Kelet Európa egyetlen kőcirkusza, 1891-ben nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. Akkor még egész más volt minden, a Városliget jelentősége csúcsán állt, a cirkuszt az állatkert részeként látogathatta a mulatni vágyó nagyérdemű. Az intézmény azóta töretlenül működik, a második világháború idején is csupán egyetlen évre szakította meg műsorát, a bombázások fokozódása miatt. Mai épülete 1971-ben nyitotta meg kapuit. Hogy kicsit bepillanthassunk a cirkusz működésébe kérdéseimmel Pósfai Zoltánt kerestem föl a cirkusz művésztelepén, aki egy mérnöki diploma után 30 évesen vágott neki az artista létnek.

Hogyan működik az intézmény?
Akkor most tisztáznám, hogy a cég neve: Magyar Cirkusz és Varieté KHT., amelynek vannak különböző üzemegységei és ebből az egyik a Fővárosi Nagycirkusz, ezen kívül van egy művésztelepe. Továbbá egy műszaki telepe, ahol a sátrak és cirkuszi felszerelések vannak, és a központi irodái az Andrássy úton. Magyarán négy üzemegységből az egyik a Fővárosi Nagycirkusz, nem mint önálló intézmény dolgozik.

Versenyképes a magyar cirkusz?
A magyar artistákról beszélhetünk elsősorban, nem pedig a magyar cirkuszokról. Mert ugye a cirkusz az többnyire mindig egy nagyobbfajta működő egységet feltételez, adott esetben mindegy, hogy kőcirkusz vagy stabil cirkusz, mint a Fővárosi Nagycirkusz. A volt Szovjetunióban van vagy száz is talán, senki nem tudja a pontos számát, ezen kívül csak ún. utazó cirkuszok vannak. Ilyen értelemben nehéz meghatározni, hogy a magyar cirkusz versenyképes-e. A Fővárosi Nagycirkusz természetesen az, mert szívesen jönnek ide a külföldi artisták dolgozni. Tekintettel arra, hogy egy ilyen stabil cirkuszban sokkal kényelmesebb a munka, ott laknak, nem kell annyit utazni. Ilyen értelemben versenyképes. De említhetném azt is, hogy a Budapesti Cirkuszfesztivál az egyik legszínvonalasabb rendezvény a világon ebben a témakörben. A szakma úgy tartja, hogy a három legjobb cirkuszfesztivál közé tartozik a budapesti.

Melyik a másik kettő?
A másik kettő talán tradicionális okokból is legismertebb, legnépszerűbb, bár nem biztos, hogy mindig a legjobb a Monte Carlo-i cirkuszfesztivál. Aztán lehet vitatkozni, hogy a párizsi vagy a pekingi a legjobb utána. Mert mára divat lett, miként színházi fesztiválok is vannak a világon, úgy minden magára valamit adó nagyváros szervez magának egy évben vagy két évben egyszer egy cirkuszfesztivált. De ebben nagyon jó helyen állunk. 

Keresettek a magyar artisták?
Maguk a magyar artistaművészek igazából egy nagyon szűk létszámot jelentenek. Ha összeszedjük azokat az embereket, akik állandó vagy ideiglenes munkát vállalnak cirkuszban, néhány száz emberre tehető a létszám, 4-500 főnél nincsen több. Akik állandóan dolgoznak, az talán ennek a fele nagyjából, ebből is látható, egy szűk szakmáról van szó. A többiek alkalmi munkavállalók, hol dolgoznak cirkuszban hol nem, általában van is mellette valamilyen más munkájuk. De pontos kimutatás nincsen ezekről az adatokról. A szakma pedig pontosan úgy működik, mint bármelyik másik, tehát ennek a 400 embernek a 10-20%-a az, akik bárhol, bármely cirkuszban megállják a helyüket. A többiek ún. tisztességes szakemberek, akik korrekt módon megcsinálják a munkájukat, de ahhoz, hogy kiemelkedjenek hiányzik az a bizonyos művészi plusz. Ugyanez az arány más országokban is, Koreában, a volt Szovjetunióban vagy Kínában, csak mi a legjobbakat látjuk. Ott több tízezer artista közül.

Magyarországon megfelelő az artista utánpótlás? Élnek még a nagy cirkusz-dinasztiák?
A cirkusz-dinasztiák úgy tűnik, hogy szépen eltünedeznek. Az artista szakmának a vonzása sokkal kisebb, mint régen. Annak idején főként gazdasági és egyfajta szabadságot adó oka volt ennek, mégpedig azért, mert a 70-es- 80-as évekig nem nagyon lehetett külföldre kijutni. Igazából csak a művészek és a sportolók mehettek ki. Minden artista állandóan külföldön dolgozott, valutában kereste a pénzét, diplomata boltban vásárolt, ez rangot adott az emberek között. A szürkeségből ki tudtak emelkedni még a középszerű artisták is. Mióta ez megváltozott, szabad lett az utazás, a civil szakmákban is lehet nagy pénzeket keresni, azóta lényegesen kisebb a vonzó ereje a szakmának, csökkent is az utánpótlás. Jönnek azért emberek, de nagy részük nem marad itt a pályán. Vannak, akik úgy gondolkoznak: „Szívesen lennék artista, de nem akarok utazni.” Pedig ez egy állandó utazással járó életformát is jelent. Nem lehet az, hogy egy budapesti artista folyton csak a Fővárosi Nagycirkuszban dolgozik januártól decemberig és évekig egy helyben. Ez nem olyan szerep, mint amilyet a színészek vállalnak, hogy akár minden héten mást játszanak, itt egy produkció van, hogy évekig készül el. Nem lehet olyan gyorsan váltani műfajt, mint esetleg egy színházban.

Hogyan állnak össze a műsorok?
A cirkusz műsorát, mindig a vezetője állítja össze. Szempont az, hogy minél szebb és változatosabb legyen. Ez azt jelenti, hogy a cirkuszi alapműfajok közül lehetőleg mindegyik kerüljön be a műsorba és hogyha lehet, akkor azon belül is valami érdekes, különleges. Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül a legjobb abban a műfajban, hanem valamitől egyedi, másként csinálja, újat talált ki, szokatlan újat tesz hozzá. Igyekeznek a cirkusz igazgatók újdonságokat megjeleníteni a műsoron.

Most egy kicsit újjászületőben van. Néhány évvel ezelőtt nagyon mélyponton volt, amiatt is, mert a szakma nem tudott megújulni. Ugyanazok mentek hosszú évtizedeken keresztül és a tömegszórakoztatás egyrészt elvonta a figyelmet az emberektől másrészt megmutatta, hogy mennyiféle dolog van, hogy más művészeti ágak is egymás tárházából, eszközeiből merítenek. Így a cirkusz is kénytelen volt ezt folytatni. Mára ezért a kosztüm, a zene, a fények a rekvizitum mind összhangban vannak egymással, igyekeznek valami kis történetet bemutatni, valamilyen koreográfiát kitalálni, tehát egy komplex műfajjá alakult át a cirkusz is, mára már nem csak mutatványok gyűjteménye.

Korosztály szerint van szelektálódás a látogatók között?
Igen, és ez logikus is, hiszen az ember életében háromszor biztos elmegy a cirkuszba. Először, mint kisgyerek és elviszik, aztán, mikor szülőként viszi a gyerekét, harmadszorra pedig nyugdíjas korban vagy nosztalgiából vagy az unokával megint megjelenik. Végeztettünk is felmérést a látogatottsággal kapcsolatban, és ezek a demográfiai csúcsok elég szépen kimutathatóak benne.