Giuseppe Verdi egyike volt azon nagyszerű zeneszerzőknek, akik életük során több sikeres stílusváltást is végrehajtottak. Az ő esetében pontosan háromszor változott nagymértékben kifejezésmódja: mint fiatal újonc, mint érett komponista, és mint idős zseni aratott sikereket a kor szelleméhez igazodó stílusban. A bűn és bűnhődés motívuma fiatal korának egy kurrens témája volt.

Egészen pontosan három operájában volt meghatározó elem a bűn ábrázolása. Így a Nabucco-ban (1842), amely történet bibliai ihletésű: Nabukodonozornak, Babilon királyának megpróbáltatásait ábrázolja Verdi a négy felvonásos darabban. A főhős nemcsak népeket igáz le a cselekményben, hanem mintegy Istene fölé is helyezi magát, ám e tette nem maradhat büntetés nélkül. Uralkodóként és apaként is nagy elégtételt kell fizetnie, míg az utolsó felvonásban büntetése katarzishoz vezet és megtér a zsidók Istenéhez, aki kegyelmet és bocsánatot tanúsít iránta.

A „bűn – bűnhődés – megbocsátás” szekvenciájának motívuma tér vissza A lombardok (1843) című operájában is, amelynek témája szintén istenbizonyosságot sejtet a háttérben. Paganó, aki kétszer is testvérgyilkosságot követett el remeteként vezekelte le bűneit, később pedig a keresztes hadat győzelemre segítve nyerte el a szeretet angyalának, Giseldának a bocsánatát.

Még egy darab során eleveníti fel Verdi a fentebb már említett hármas egységet, ez pedig a Stiffelio (1850). Szintén megmutatkozik a vallásosság fontossága, hiszen a címszereplő egy pap, aki férfiként és lelkészként is egyaránt szembe kell, hogy szálljon a bosszúvágy és megbocsátás keltette harccal, miközben az opera nőalakjának, Linának karakterében fedezhetjük fel újfent a bűn és bűnhődés ábrázolását. Meglehet, hogy Verdit nem éppen e három operája miatt tartják a legnagyobb becsben – a Rigoletto, Don Carlos, Aida, vagy a Falstaff darabok szerzőjeként kétségtelenül nagyobb hírnevet szerzett – ám tény, hogy általuk felmutatott egy irányt, melyben az addig főként prózát jelesül képező tartalmak hitelesen megjelenhettek.