| | | | | Párizsi deszkák avagy mit ér a magyar a franciáknál? |  szerző: Baranyai Richárd |
Párizs, Párizs.... Óhh, de szép az a város.... És milyen ott a kulturális élet!!!!
Néhányakat megbabonáz Párizs nyüzsgése, hangulata, olyannyira, hogy haza  sem jönnek, ellenben írnak, zenélnek, Párizs a múzsájuk, a szerelem, mely kibontja művészi tehetségüket. És persze van, aki kimegy és megbabonázza Párizst. Ha nyitott szemmel és füllel járunk, találhatunk, bár csak maréknyi, olyan előadót, társulatot, akik mentek, láttak, győztek. Már ha a győzelem mércéje a színpadi siker.
Nem szeretnék túlzón a múlt ködébe veszni, mert ki emlékszik már arra, és a közelmúltban is találhatunk olyan előadásokat, amik vastapsot váltottak ki a franca közönségből. Kezdjük mindjárt a Katona József Színház Ivanov előadásával, amit tavaly május 22-31. között láthatott a párizsi közönség. Ha a kritikusokra hallgatunk, akkor a siker kétes. A Libération kritikusa ugyanis kissé elmarasztalóan méltatta a darab rendezőjét, Ascher Tamást, mivel szerinte az előadás túl egyértelmű, túlzottan gunyoros, és nagyon rájátszik a karikírozásra. Ellenben a társulatot, főleg a Lebegyevet játszó Bezerédi Zoltánt, és Ivanov tüdőbajos feleségét játszó Tóth Ildikót külön kiemelte, és dicshimnusszal árasztotta el írásában. Közben a Le Monde kritikusa így írt az Odéon kamaraszínházában bemutatott darabról: „...így történik ebben az Ivanovban is, amelyet a kelet-európai színház egyik nagy mestere, a magyar Ascher Tamás vitt színre...”
A vélemény tehát megosztott, a taps azonban folyamatos, mi kellhet még?
 A következő nagyobb sikert a Temps d'Images fesztiválon zsebelhete be magyar társulat. A hetedszer megrendezett színház és filmművészeti fesztiválon a Bárka Színház aratott sikert Frankeinstein-terv című darabjával. A fesztivál elsősorban a színművészetben megjelenő, azt kiegészítő vizualitást helyezi előtérbe. A darab folyamatosan összhangban van, épít a filmre, amely a színpadon lévő képernyőkön megjelenik. A társulat „párizsiassá” tette a bejátszott videóanyagokat, mélyebb kapcsolatot teremtve ezzel a közönség és a darab között. Kissé átalakult a történet is: a darabbeli rendező kénytelen volt a magyarok „castingolhatatlansága” miatt máshol szereplőket keresni, a konténer lakói emigráns magyarok, a gyilkosokra francia rendőrök rontanak rá.
A visszajelzések alapján a darab teljesen másként működött Párizsban, mint itthon. A közönség másra volt fogékonyabb, viszont a siker megerősítette a társulatot abban, hogy érdemes Belgiumban és Kanadában is folytatni a körutat az előadással.
Hogy ne távolodjunk el nagyon a színpadtól, de a deszkákra valami más is  kerüljön, mindenképpen érdemes megemlíten Frenák Pál társulatát, akik a testükkel játszanak, szebbnél szebb, illetve megrendítőnél megrendítőbb táncművészeti előadásokat bemutatva. Frenák Párizsban alapította társulatát 1989-ben, amely 10 év elteltével több magyarral is bővült, és lassan áttette székhelyét Magyarországba. Mára már elsődlegesen itthon tevékenykedik, ám nem szakadt el teljesen szülőhazájától sem. Idén februárban indult útjára a Café de la danse címet viselő program a Párizsi Magyar Intézet szervezésében, amely az igen színes magyar táncművészet párizsi bemutatását tűzte ki célul. Ennek nyitóakkordja volt Frenák két darabja, a TRACE és Mennono. Mindkét darabban Várnagy Kristóf szóló szereplése volt látható.
|
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:
Grease: musical néhány sör után
Urbi et orbi avagy mondjuk el mindenkinek
Deus tardat-Ágens és az idő
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
