Alacsony, kopasz, markáns arcú férfi, aki általában festékszagot árasztott. Érthetetlen számomra, hogy mi vonzotta a – sokkal fiatalabb – nőket a zsenihez. A hírneve, a művészete iránti rajongás, a kapcsolatrendszer, vagy az a bizonyos misztikus kisugárzás? Valószínűleg mindez együtt, és még rengeteg apró titok, amiről ki mesélhetne hitelesebben, mint azoknak a nőknek az egyike, aki évekig élettársa volt Picassónak.
A művészetben és szerelemben egyaránt egoista festő még életében legendává vált, és az is megadatott neki, hogy mindezt élvezze és kihasználja. A képzőművészet Don Juanjaként számon tartott Picasso számtalan hölgyet „elfogyasztott” pályafutása során. Előszeretettel választott a művészek közül, Olga Koklova balett-táncos volt, Dora Maar fotográfus, Francoise Gilot pedig festő, aki két könyvet is írt halhatatlan kedveséről. Francoise mindössze 21 éves volt, amikor megismerkedett a 63 éves Picassóval, de a lány a nagy korkülönbség ellenére is határozottan viselkedett már a kapcsolat elejétől kezdve. Csak nagy nehezen engedett a festő csábításának, majd a románc közel tíz évig tartott, két gyerek is született – Claude és Paloma – amikor is Francoise sem kerülhette el a sorsát: a nagy szoknyavadász megcsalta. A kapcsolat végérvényesen megromlott, és 1964-ben az asszony elmesélte sorsát, napvilágot látott az Életem Picassóval című regény. Az írás nagy port kavart, a festő mindent megtett, hogy ellehetetlenítse szerzőjével együtt, az mégis továbbélt, és film is készült belőle Anthony Hopkins főszereplésével.
A regény több szempontból is különleges, hiszen olyan intim nézőpontból ismerhetjük meg a festőt, amiről – a számtalan kaland ellenére is – csak kevesen mesélhetnek hitelesen. A magánélet szférája mellett a művészeti megközelítés is egyedi, hiszen Francoise maga is festő lévén különlegesen közelről tanulmányozhatta Picassót, és lehettek egymás múzsái. A kapcsolat történései mellett olyan közelről láthatjuk a festő műveit, mintha mi is ott lettünk volna azok születésénél, megismerhetjük a keletkezés körülményeit, a hatást és az utóéletet egyaránt. Merem állítani, hogy sokkal többet megtudunk Pablo Picasso művészetéről, mintha egy művészettörténet könyvet fogatnánk. Emellett túlzás nélkül a 21. századi nők példaképévé is emelhetem Francoise Gilot-t, az egyetlent Picasso élettársai közül, aki büszkeségét megőrizve képes volt arra, hogy elhagyja a férfit a szakítás után. „…Pablónak valamilyen kékszakáll-komplexusa van, szeretné levágni valamennyi nő fejét, és megőrizni kis magánmúzeumában. De nem vágja le a fejüket teljesen. Hagyja, hadd éljenek tovább, jobban szereti, ha mindazok a nők, akik részt vettek élete egyik vagy másik szakaszában, időnként meg-megnyikkannak, hangot adnak örömüknek vagy fájdalmuknak, és néhány mozdulatot is tesznek, mint az ízekre tagolt bábuk, hogy bebizonyítsák, van még bennük élet, ha csak egy cérnaszálon lóg is az, és a cérnaszál másik végét ő tartja a kezében. Időről időre gondoskodnak a dolgok humoros vagy dramatikus vagy néha tragikus fordulatáról, ez mind csemege az ő számára."
|