| Artkatakomba- óvóhely csak bátraknak |  szerző:
Szántó Sz. Erika
|
Szirénázás. KÖTELEZŐ a Jászai Mari téri Meki melletti óvóhelyre lemenni. Bár ne lenne. Bent sötét, gyereksírás és rehabos alkoholisták amatőr színjátszó csoportja fogad minket.
Más nem is: ugyan tétován álldogálunk a pult mellett, ügyet sem vetnek ránk. Egyedül fedezzük fel hát a kocsmát, ahol a legkellemesebb helynek a felrobbant szív című kép melletti asztal tűnik (?!). „Hadd meséljem el történetemet a gombáról”- hörgi az egyik whiskyben és borban ázott májú „színjátszó”. Kezdődik a próba. Nagy az Isten állatkertje…csak alacsony a kerítése.
Személyzet: 1- volt?
Fogadtatás: 1
Légkör: 1 –felrobbant szív, kék madár és bűz
Kínálat: 2
Mosdó: 0- soha többé. Legyen inkább Hugyos Jóska a nevem.
Közérzet, összbenyomás: 2- messziről elkerülni
Összesen: 60/7
|
szerző:
Kinga
|
 A hely adta fantáziakalandok és a megvalósítás között valóban nagy szakadék tátong. De izgalmas volt látni egy óvóhelyet, szűk lépcső vezet le, vaskos ajtó fogad (nyitva), mely vashevederekkel zárható (piktogram mutatja a nyit-zár irányokat), majd tovább 3 lépés, újabb ajtókeret, még 2 lépés és megint, annak idején mindegyikben állt egy ugyanolyan falnyi vastag nyílászáró, mely védett a robbanásoktól. Elképesztő, ha nem lenne citromsárgára festve a fal nyomasztó lenne. Így más miatt az. A hely elősegíti, hogy beleéljük magunkat a légiriadók lármás, véletlenszerű tömegének összejövetelébe. Itt ugyanis egymás "szájában" ülhetünk csak, nem lehet oly halkan beszélni, hogy ne halld a kéretlen szomszédod, viseld rajtad mélázó tekintetét. Voltak pillanatok mikor egészen elevenen felderengett, milyen lehetett itt lenni "élesben". Klausztrofóbiásoknak tilos! Történelmi kalandoroknak kötelező.
Személyzet: 2 (fő volt)
Fogadtatás: 3 ("Ezek a lányok mit keresnek itt?")
Légkör: 4
Kínálat: 5 - átlagosan szegényes
Mosdó: 1 -kicsit bizarr
Összbenyomás: 4 - Van akit vonz a hely történelmisége...
Összesen: 60/19
|
szerző:
Tóth Tamara
|
Nekünk, akiknek a második világháborúról már csak a déd- és nagyszüleink  meséltek, furcsa élmény önkéntesen egy óvóhelyre lemenni. Viszont sokkal többre számítottam az alapján, amit a honlap előrevetített. A múlt árnyéka nem illant el teljesen, de a hely kialakítása mintha arra törekedne, hogy ne nagyon gondolkodjunk, inkább adjuk át magunkat a szerintük bohém, szerintem inkább mesterkélten művészieskedő légkörnek. Adott ez a történelmi emlék, ahol néhány évtizeddel ezelőtt emberek sokasága menekült meg, és élte túl, ahogy sok esetben romba dőlt a felszín feletti lakóhelye. Ezt elfelejteni nem szabad, ahogy fele sem igaz tulajdonságokkal felruházni a jelenlegi funkcióját.
Személyzet: 3 szót sem érdemel
Fogadtatás: 2 még annyit se
Légkör: 3
Kínálat: 5 - unalmas
Mosdó: 1 – ennél még egy vödör is jobb
Összbenyomás: 4 – félelmetes, de az emberek miatt
Összesen: 60/18
|
szerző:
Plecskó Edina
|
 Önmagát a kortárs kultúra „óvóhelyeként” aposztrofáló Artkatakomba funkcionalitását tekintve erős kérdőjeleket hagyhat egy oda betérő vendégben. A kortárs művészeti galéria és egyben kávézó vendéglátó célzatú egysége ugyanis a tapasztalatok alapján pusztán járulékos tevékenységnek tűnik, míg a falakon függő képek és a jelenlévő képzőművészeti alkotások a kiállítótér prezentálásnak megfelelő kellékei. S ha italfogyasztásunk dugába dől is, a hely kulturális fogyasztásra gyakorta csábít: koncertekkel, filmklubokkal, tudományos hétvégékkel, irodalmi és színházi estekkel várják az embereket a föld alá. Teszik mindezt a város szívében, félhomályban, egy szürrealitást kölcsönző világban.
Személyzet: 3 – nem sokat tapasztaltunk belőle
Fogadtatás: 2 – meglehetősen kevés figyelmet kaptunk
Légkör: 3 – bizarr
Kínálat: 4 - szerény
Mosdó: 1
Összbenyomás: 4 – a negatívumokat legalább Yonderboi zenéje oldotta
Összesen: 60/17
|
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:
Marxim
Sziklakórház – avagy a szigorúan titkos atombunker esete
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
