| | | | | Frenák Pál – avagy tánc másképp |  szerző: Baranyai Richárd |
Frenák Pál 1957-ben született Budapesten egy siket-néma házaspár nyolcadik gyermekeként. Már gyerekkorában -rákényszerülve a testbeszéd és arcjáték használatára- ügyesen használta testét kifejezőeszközként.
 Apja halála után intézetbe került, ahol elkezdte megfigyelni a hallás és látás károsultak kommunikációját. Ez a megfigyelés lett az alapja későbbi művészi felfogásának: létezik valami amiről nem tudunk. Ekkoriban kezdett a tükör előtt állva mozdulatokat gyakorolni, és tíz évesen gyerekszínészeknek rendezni. Először filmeken keresztül ismerhette meg a művészvilágot és csak később kezdett kifejezetten táncot tanulni. Franciaországba, Párizsba költözött, ahol tovább tanult, már táncosként, először a Moulin Rouge-ban. Felesége, Catherine megismertette az építészettel, aminek hatása Frenák Pál kitűnő térhasználatában látszik meg. Koreográfusi munkája közben tanított és táncrehabilitációs programot fejlesztett ki az Amiens-i Egyetem kórházában.
Saját társulatát 1989-ben alapította meg. A Compagnie Pal Frenak 1993-95 között turnézott Franciaországban de ősbemutatóit mindig itthon tartotta. 1999-re a társulat párizsi és budapesti székhellyel működött és francia-magyar társulat lett belőle és egyedülálló tánctechnika jellemezte a munkájukat. Karakteres jegyei közé tartoznak az arcjáték és a te st- jelbeszédszerű mozdulatok, a kortárs zene beemelése a darabba. A társulat első kifejlett darabja a Tricks&Tracks ami több díjat is nyert. 2004-ben elkezdi a Fiúk majd a Csajok c. darabját majd az Apokalipszis-Frisson-t. A Fiúkkal fél éves turnéra indul. 2006-ban megszületik az ikrekről szóló darabja a Milan (később Mill et An majd Ikrek). 2006-os még a TRA-CE és a TRA-CE2, majd 2007-ben egy német zeneszerzővel, Helmut Oheringgel, együttműködve bemutatja az INSTINCT-et. Frenák Pál egyik fő támogatója és művei elsődleges bemutatótere a Trafó, de az elmúlt évek során többször kísérleteztek a Ludwig Múzeumban tartott előadásokkal is. Nos ennyit a honlapokról megszerezhető információkból, térjünk át a szubjektívebb dolgokra.
Sokan gondolják úgy, gyakran még táncosok is, hogy Pali darabjaiban túl sok a meztelenség, és ezt összekötik valami furcsa képzettel a homoszexualitásról.  Pedig a kettőnek semmi köze egymáshoz. Az, hogy meztelen testek mozgását, játékát látjuk a színpadon, egy eszköz, amivel kibontja történeteit. Azt írom, történeteit, és ebből úgy tűnhet, hosszú regényszerű történetekre gondolok, de a kortárs művészet, köztük a tánc, nem olyan, hogy valóban hosszú sztorikat lehetne benne kifejteni. Frenák darabjai inkább csak betekintések egy-egy élethelyzetbe, egy érzelmi állapotba, nem annyira teljes, kifejtett mesék. Bár, aki nyitott szemmel nézi a darabjait, az látni fogja az előzményt és a következményt is. A már említett szexualitás természetesen erőteljesen hat a darabjaiban, és nagyon sok pletykát is generál a társulat környékén. Sokan hiszik azt, hogy a társulat vad orgiákban tobzódik, mindenki-mindenkivel jelleggel. Pedig ez sem igaz. Valóban jellemző rájuk egyfajta szabadabb értelmezése a testiségnek, de lássuk be, a testükkel kommunikálnak, hogyan fejezhetnének ki érzelmeket, szenvedélyeket, ha nincsenek teljesen tisztában velük?
A kommunikáció sikerét jelentősen segíti a koreográfiákban fellelhető jelbeszéd, ami, mint már említettem sokat köszönhet a gyermekkorában tanultaknak. Az is félreértésekre ad okot, hogy nagyon jó a viszony közte és táncosai között. A darabok így harmonikusabbak, a bennük megjelenő jelképek, kifejezések tisztábbak és érthetőbbek. Persze gondok ennél a társulatnál is vannak, és mint máshol itt is elsősorban a pénz köré csoportosulnak. No meg néha a józan belátás hiánya köré, de ez a ritkább eset. Valamint az is baj, hogy a társulat nem állandó, folyamatos változásban van, és a táncosok sok egyéb projektben is részt vesznek. Palit sokan szakmai zseninek tartják, bár művészete nehezen emészthető a konzervatívabb felfogású nézők számára. Úttörő és jövőbe mutató munkássága kettős megítélése ez, de azt hiszem kevés olyan kortárs művészt találhatunk akivel kapcsolatban nem merül föl ugyanez a polarizáltság.
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
