Café Alibi - Gengsztereknek kötelező | szerző: Kinga
|
Ha gengszterekről értekezünk, nem árt, ha van alibink. Ki tudja mi fog történni? Így hát utunkat, nem messze Bonnie-tól és Clyde-tól vagyis az ő füstös-emeletes éttermüktől a Café Alibi felé vettük.
Az utcai asztalok nem voltak olyan vonzóak, a helyi feldúlt állapotok miatt - nem, nem történt semmiféle lövöldözés, csupán útburkolati javítások a járdán - így a szecessziós hangulatú belső kis kuckóban telepedtünk le. Ami elsőként a szemembe ötlött az a hely logója, mely egy 1934-es plakát átköltéséből született. Modiano cigaretta helyett egy pohár ital, lehunyt szemek helyett pedig csábos tekintet. Rendkívül ötletes, a kép sokaknak ismerős lehet, anno egy bizonyos, rejtélyes Lenhart P. tervezte. Manapság is ezt mutogatják, mikor a szakmabeliek fejébe akarják verni a bölcsességet, miszerint:"...egy plakátnak tisztábbnak kell lennie, mint a kristálynak. Olyan legyen, hogy ahhoz sem hozzátenni, de elvenni se lehessen..." (Many Strauss, New York legnagyobb hirdetési vállalatának tulajdonosa.) Személyzet: 7 Fogadtatás: 7 Légkör: 8 Kínálat: 8 - bár francia citromtorta éppen nem volt Mosdó: 6 - szűkös Összbenyomás: 8 Összesen: 60/44
|
szerző: Tóth Tamara
|
Észrevétlenül sikerült beosonnunk a kávézóba, elfoglaltunk egy csendes sarkot, ahonnan a nagy tükröknek köszönhetően az egész helyiséget szemmel tarthattuk. A pincér csak illedemesen zavarta meg fontos megbeszélésünket, és utána nagyon diszkréten tudta, hol a helye. A Café Alibi első benyomásra kicsit bronxi mesés, de megfelel annak is, hogy a nagy tudományegyetem árnyékában menedéket nyújtson az előadásokon kitikkadt, szomjas diákoknak. Mi csak félig feleltünk meg ennek a kategóriának, de alibi mindenkinek jár. Személyzet: 8 Fogadtatás: 8 Légkör: 8 Kínálat: 6 – az óriás jegeskávé inkább normál méretű Mosdó: 7 – szerintem nem szűkös Összbenyomás: 8 Összesen: 60/45
|
szerző: Szántó Sz. Erika
|
A Café Alibi külsőségekben tökéletes dizájnnal bír. Sőt, talán a belső dolgokban is, ugyanis a Bruschetta, melyet rendeltem kifogástalan volt. Egyedül a mosogató fiúval volt bajom, mert hát Babits óta tudjuk, hogy“az élet piszkos, csak a semmi tiszta”, mégis a kosztól átláthatatlan pohár nem épp a kedvenceim közé sorolható. A mosdó pedig korrekt, mégis számomra nagyon eltért a belső berendezéstől. “Ó ezek az emésztő pincelángok”. Személyzet: 7 Fogadtatás: 8 Légkör: 8 Kínálat: 9 Mosdó: 5 – nem szűkös, fura Összbenyomás: 8 Összesen: 60/44 Hiába mosol kezet, ha piszkos a víz
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
|
|
|
Szerkesztői levél >>
| 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> | Film >>
| Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> | Színház >> Intézménykritika >>
| (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> | Könyv >>
| Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> | Zene >>
| MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> | Híres magyarok >>
| "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> | Fotó >>
|