| | | | | Levelek a táncról |  szerző: Balogh Eszter |
Jean-Georges Noverrenek elege lett. Elege lett abból, hogy a balett táncosok csilicsálé maszkokba, mesterséges és giccses díszletek közé vannak zárva, és az érzelmek halovány jelét sem mutatva teszik a szépet az udvar előkelő embereinek.
 Elege lett, és a Levelek a táncról c. művében hangot is adott ennek. Manapság már nem is érezzük, mi volt annyira forradalmi ebben az írásban, annyira beleivódott a táncművészetbe az ő látásmódja. Pedig rengeteg begyöpösödött nézeten és rozsdás eszmén kellett átverekednie magát, hogy az udvari táncból kifejező, drámai balettet csináljon. Akadt is ellensége bőven, mint mindenkinek, aki szembeszegül a régi renddel.
Noverre meglátta mozgásművészet eme ágában azt az lehetőséget, ami oly evidensnek tűnik, mégsem használta ki addig senki: a drámát. Az üres csillogást - ami talán könnyen befogadható a szórakozni vágyó előkelőknek, de tartalmatlan fecsegés a művészeknek – megtöltötte érzelmekkel, előtérbe helyezte a balett egyáltalán nem elhanyagolható szereplőjét, a táncost. A merev maszkok és jelmezek helyett a művész személyének varázsával akarta lenyűgözni a közönséget, a merev testtartást finom mozdulatokká alakította. Ahogy a táncos szerepe nem merül ki abban, hogy ér zéketlen bábuként viselkedik, úgy a koreográfusnak is finom, költői léleknek kell lenni, aki érzelmekkel telíti meg az előadást. Dolgozzon szigorú harmóniában a táncos, a zenész, és a koreográfus, a történetnek pedig legyen eleje, közepe és vége, legyen benne dráma és szenvedély, egyszóval… mindenki adjon bele apait-anyait. Ezzel függ össze, hogy lassan a mitológiai balettet felváltották az emberek életét feldolgozó előadások, amelyek árnyaltabb lélekábrázolásra adnak lehetőséget. Végre nem csak a puszta technikán van a hangsúly, ami elég ugyan a történet elmesélésére, de kevés az apró nüanszok, a belső vívódások megjelenítésére. A táncosoknak menthetelenül meg kell nyílniuk, és a saját személyiségüket adni a darabhoz. Aminek a csíráját Noverre a 17. században elültette, annak a gyümölcsét a mai kortárs táncosoknál láthatjuk beérni: egy-két extrém kivételtől eltekintve a táncosok a lehető legegyszerűbb ruhadarabokat használják, minimális díszletet (vagy egyáltalán semmit), és nem szégyellik az érzelmeiket tálcán tenni a közönség elé – olykor csomagolva, olykor a maga nyers valójában.
Noverre nagyjából 150 darabot koreografált, mégis csak a teóriái maradtak nekünk, és még azt is csak kevesen tudják, hogy a Tánc Világnapja nem véletlenül esik az ő születésnapjára. Aki New Yorkban jár, a Lincol Centerben lévő Előadóművészetek Központi Könyvtárában megtekintheti a könyv egyetlen fellelhető példányát.
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
