Catherine Millet 1948. április elsején született. Ez nem a legfontosabb információk egyike a szerzőről, ám emiatt lehet olyan "képzete" az embernek, ez az egész nő, könyvével együtt, nem több egy áprilisi tréfánál. Még inkább elfoghat minket a csodálkozás, hogy könyvét (Catherine M.szexuális élete) először 2001-ben adták ki Párizsban. Így még csak azt sem mondhatjuk: fiatal bohóság fogta el, mikor publikálta történeteit. Mondanom sem kell talán, a meglehetősen szabad szájú, kendőzetlenül elbeszélő könyvnek hamar híre ment. Magyarországra 2002-ben érkezett meg először, és már több kiadást is megélt.

Miről is van szó egyáltalán? Catherine Millet, egy amúgy köztiszteletnek örvendő hölgy, a nyilvánosság elé tárta szexuális életének pikáns részleteit. Még senki nem beszélt irodalmi műben ennyire részletesen -bocsánat idézem - "farok" -méretekről, -fajtákról. Vagy vallotta be, hogy már több száz férfival létesített szexuális kapcsolatot. A legbizarrabb dolgok egyike talán az mindebben, hogy akikről szó van, számára zömmel vadidegen emberek, kikkel csupán orgiákon került bármiféle kontaktusba.

A könyv olyannyira megdöbbentő, hogy aki csak Catherine Millet-et nem ismerve olvassa, kételkedni kezd létezésében, ilyen nő csupán egy élénk fantáziájú férfi agyszüleménye, esetleg vágyálma lehet. Pedig nem. Catherine Millet kritikus, kurátor, a kortárs művészetekkel foglalkozó Art Press magazin elindítója és főszerkesztője, művészettörténész. Akik csak civilben ismerik könnyen lehet, hogy semmit sem tudnak kórós "dugáskényszeréről", ahogyan azt Forgács Zsuzsa is fogalmazta a Magyar Narancsban. Igaza van, csak udvarias hazugság lenne másnak nevezni. De nem ő volt az egyetlen, aki teljesen kikelve ragadott tollat.

Nagy port kavart, sok fölháborodást szült, s egy-két irodalmi elemzés kísérlet is útjára indult a könyv kapcsán. Nem is igazán szándékozom szaporítani sem egyik sem másik oldalt. Inkább csak egy-két észrevételt fűznék hozzá. Mindegy hol nyitod ki, mindenütt ugyanazt találod, orgiák, aktusok. Egyhuzamban olvashatatlan, legfeljebb a megdöbbenés lendülete visz minket sokáig a műben, de kétlem, hogy a 227. oldal végéig. Ami nem derül ki sehol, de kíváncsi lennék rá, hogy Catherine Millet miként gondol magára, vannak-e pillanatok, mikor szégyenkezik akár csak egy kicsit is, hogyan emlékezik ezekre a szexuális kalandokra. Mindig csak olyan tárgyilagos és tömör megjegyzéseket olvasunk, hogy minden nyíltság ellenére a háttérbe húzódik a szerző valódi értékítélete.
A Catherine M. szexuális élete című könyvben valóban nem kell várnunk, míg a szereplők egymáséi lesznek. Volt, aki annyira nem tudta ezt emészteni, hogy föltette az „eladomakonyvem.hu”-ra saját példányát.