| | | | | Meztelenség. Az legyen. |  szerző: Simon Borbála |
Mikor John már aktívan politizált, de Paul még mindig csak a zenének és a bandának élt. Mikor George-ot és Ringot már nem érdekelte a szerzői huzavona. Na akkor született meg a The Beatles utolsó lemeze a Let it Be.
 A hatvanas éveknek épp a vége kezdődött amikor feloszlott a zenekar, ettől függetlenül összehoztak még egy nagyot. AzAbbey Road-i stúdió tetején adtak koncertet 1969 január 30.-án, bemutatva az igencsak trehánymód készített Let it Be lemezüket. Persze újraírva ezzel is a rock történelmét. Olyan, nem túl nyugodt légkörben zajlottak a felvételek, mint hogy Yoko állandóan a stúdióban ült Lennon mögött közvetlenül, aki szerint szerzőtársa a „Menj vissza, ahonnan jöttél” (Get back) sor alatt mindig a nőre nézett. Hogy Harrison kivonult a próbáról, mikor engedély nélkül vett egy kockát csokoládéjából ugyanő. Olyanban, hogy Paul folyamatosan kritizált mindent és hogy John titokban változtatott a lemezen Phil Spector producerrel, aki wall of sound hangzásával cicomázta fel az amúgy mocskos blues hatású dalokat. (Úgy keverte meg a felvételeket, hogy azokban az összes hangszer egyforma erősségű megszólalással szerepeljen. Rá jellemző volt az egyfajta „hangokból álló fal” módszer.) Aki önkényesen megduplázta az egyébként másfél perces, Harrison által énekelt egymással szembeállított keserű valcert és blues shuffle-t. Aki harminctagú zenekarral titokban készített rájátszást hozzá, pedig az eredeti tervek szerint rájátszás nélkül kívánták elkészíteni a lemezt.
Aki nem csak kontár munkát végzett egyébként, mivel a Let it Be-vel egyazon napon született másik McCartney szerzeményt, a The Long and Winding Road-ot - ami előzőleg csak vázlatban készült el - olyannyira feljavított, hogy sikerült elfednie Lennon basszusjátékának hibáit is.
Ez volt azonban ami megadta a végső lökést a feloszláshoz. 2003-ban mégis új Beatles album jelent meg a piacon. Nem más, mint a Let it Be…Naked, ami  tulajdonképpen McCartney revansa Spector munkássága fölött, mivel nagyrészt a producer „cicomáitól” megszabadított csupasz verzió ez. (A dalok sorrendje, az eltávolított szövegek, a megváltoztatott borító miatt is az, de ez nem annyira lényeges.) A kritikusok szerint ráadásul ez a lemez nem tükröz más, mint McCartney azon akcióját, hogy visszaszerezze azt, ami az övé és egyébként is csak egy levetkőztetett anyag, annak érdekében, hogy bemutassa, mire is vállalkozott a Beatles az eredetileg Get Back-nek tervezett lemezzel. Arra ugyanis, hogy visszatérjen a rock’n’roll gyökereihez, a blueshoz, amit igazán élvezni csak „mocskosan” lehet. Nem pedig megborotválkozva és vasárnapi miséhez öltözve.
vagy
megjegyz. (igazából már ennyire rosszak voltak együtt, csak mégis kihoztak belőle valami jót)
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
