| | | | | Egy önfeláldozó moszkvai srác | Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik
 szerző: Tóth Tamara |
Napjaink felkapott kortárs orosz írónője Ulickaja, aki méltán érdemelte ki hírnevét. Mielőtt bárki leemelné egy kötetét a könyvesboltban, érdemes megjegyezni, hogy elsősorban nőknek ír. De talán pont ezért ajánlom mindenkinek. Az Odaadó hívetek, Surik cselekményének nagy része Moszkvában játszódik, és ennek nem kis jelentősége van.
 A kommunista Moszkvában járunk, és klasszikus, fejlődésregény alapokra építve kapunk képet az 50-es, 60-as és 70-es évekről. Surikot nagymamája és édesanyja neveli fel, előbbi erős személyiség, utóbbi akaratgyenge. Apai minta híján a felcseperedő fiú ugyan tiszteli a nőket, de valahol szánalmat érez minden útjába kerülő hölgy iránt. A tehetséges, jóképű fiatal férni aztán ahelyett, hogy megtalálná a hozzáillő lányt, folyamatosan defektesekkel hozza össze a sors. Bűntudatból, szánalomból pedig minden útjába kerülőt a világ legegyszerűbb módján „megvigasztal”, de szerelemnek és igazi érzelmek szinte nyoma sincs.
A történet lassú hömpölygésével aztán kibontakozik Moszkva képe,  megismerjük az egyetemisták életét, olyan apró részleteket, mint például mit lehetett akkoriban kapni a piacon és a boltokban, a külföldre jutás esélytelenségét. Észrevétlenül kialakulhat bennünk egy kíváncsiság, hogy testközelből láthassuk a várost, és ebből a szempontból szinte minden eddig könyv- és filmélményt felülmúl. A várost nem nyíltan mutatja be az írónő, hanem mélyen a történetbe ágyazva, több szemszögből. Megismerhetjük például a kazah kémikus lány szinte beteges vonzódását Moszkvához, a számára nagybetűs városhoz, akinek óriási traumát okoz, ha néha haza kell utaznia szülővárosába. Surikkal és kamaszkori szerelmével barangolunk a város eldugott részeiben, felfedezzük romantikus arcát. Évekkel később pedig Surik ugyanott sétálgat ugyanazzal a lánnyal, csak közben mindketten felnőttek. Egymásra találás helyett kiábrándulás, és Ulickaja egyedül hagy minket Moszkvában.
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
