A gyerekrajzokon még tisztán tettenérhető minden, nincsenek tudatosan felvett álcázó mintázatok, és külső alkotói hatás sem érte még a "művészkéket". Persze ez is korhatáros, csak éppen fordítva ún. 12 éven felülieknek nem ajánlott.  Ha például arra kérünk ovisokat, rajzoljanak egy barlangot, akkor születésükről tudhatunk meg információkat. A császármetszéssel világra jött gyerekek a kincses barlangba biztosan csempésznek egy kést vagy kardot is. De említhetném még a családrajzokat, melyek szintén sokat mesélnek. Hogyan érzi magát a gyerek élete első közösségében? Kiegyensúlyozott? Vannak családi problémák? A belső érzelmi viharokat, akármennyire próbáljuk rejteni a gyerekek megérzik, és rajzaikban árulkodnak az otthoniakról."Vannak általánosan pozitív szempontok, például ha az ábrázolt családtagok egy-két sorban helyezkednek el, ha az alakok egészek, minden testrészük megvan, a rajzoló színes ceruzát használ és a rajzoló helye az utolsó a sorban." Egyértelműen negatív a kusza elrendezés; az átfirkált, csonka, torzított méretű alakok; a kevés szín, a fenyegető mozdulat a rajzon.

 

Az ösztönös őszinteség világából evezzünk egy későbbi stádiumba, feltételezzük, hogy ifjú alkotónk nem dobta el a színeseket és tekintsük meg, ezúttal mit rajzolt nekünk. Elborult elméjű művészekben bővelkednek a lexikonok, ám rövid áttekintésünkben csupán három nevet említünk meg, a vizionáriust, a skizofrént (?) és a mágust.

 

Vincent Van Gogh A legklasszikusabb, hangulati széteséseit vászonra vivő alkotó, olyannyira, hogy Van Gogh Patográfiája címmel már könyvet is adtak ki róla. Művészettörténészek és pszihológusok egyaránt kutakodó kíváncsisággal fogják körül. Ez utóbbi tábor igyekszik megállapítani miféle elmekórsága volt, epilepszia, skizofrénia (Figyelem, tudathasadás és nem többszörös tudat!!!)? Rejtély. Az viszont tény, hogy 1888 és 1890 között festett bizonyos műveinek jellegzetes stíluselemei, a körök, félkörök, csillagszerű képződmények, cakkok stb. szembetűnő hasonlóságot mutatnak a migrénesek optikai benyomásaival, és az epilepsziások rohamai idején észlelt magatartászavarokkal.  Cédrus ábrázolásain a göcsörtös képződmények Van Gogh mentális sérüléseit, frusztrációit jelölhetik. A kusza ágak a  belső ellentmondásosság okozta feszültség vizuális lenyomatai. A színek intenzív, kultusszá fejlesztett használata, a fényforrásokat körülfonó aura, a szaggatott ecsetkezelés mind-mind elmeállapotára utal vissza. Tátrai Vilmos szerint: "Van Gogh utolsó éveinek alkotásaiban a heroikus küzdelem, az életet jelentő művészi kifejezésért folytatott harc jelenik meg."

 

Csontváry Kosztka Tivadar. „Bal szemem, ez a művészi szem olyan páratlan, hogy a Napot ellenőrzöm működésében, erre nem képes senki sem, megvakítaná az embert, és én csinálom – írja a napútfestő. Elég későn, 40 éves korában fogott művészi pályájába, melyben rengeteg tudatosság lapult. Így képeinek értelmezése egészen más talajon indul. A tudatosság ilyen foka, és Csontváry naplójegyzetei segítenek lavírozni a szimbólumok világában. Hagymás István nagyon izgalmas, az összeesküvés elmélettel határos elemzésében egyenesen sámán-mágus festő, ki születési évének azonosságán túl sok fűz még össze Van Gogh-gal. Az író a pszihés aspektusok helyett a tudat másfajta tudatossággal való ezoterikus-tudományos elegyét szolgáltatja számunkra. Csontváry Kosztka Tivadarnak a fentebb említett Hagymás különös, nagy jelentőséget tulajdonít, miként írja:  "... az az érzésem, hogy festőnk ilyen eredendően szerves magos-magas-magvas-mágus házból valónak tudta magát. Pap Gábor hívta fel a figyelmet a festő nevének sámánsághoz kötődő aspektusára, tudniillik arra, hogy minden „valamirevaló” sámánnak van úgynevezett fölös csontja (például foggal születik vagy hatujjú). Csontvárynál a fölös csont a nevében rejtezik, ugyanis végső formájában az kétszer tartalmazza a csontot, egyszer tótul (Kosztka), egyszer magyarul (Csontváry)." Ehhez persze mélységes hit kell, bár tény Csontváry szintén az elmebaj határán alkotott.