Az Alice Csodaországban-t a nagyvilág úgy ismeri, mint Lewis Carroll szürreális meseregényét. Mert tulajdonképpen az is. Ugyanakkor, ha egy kicsit más szemüvegen át - egyesek inkább úgy mondanák "nyitott szemmel" - olvassuk, akkor valami egészen mást kapunk. Fogalmazhattam volna úgy is: ébresztő emberek, ez a mese nem arról szól, amit gyermekkorotokban hittetek!
Tudjuk, hogy az álmok nonszensz világokat tudnak szülni, azt is tudjuk, hogy Lewis Carroll (1832 – 1898) egy matematikus volt - valószínűségszámítással foglalkozott behatóbban -, de arra már kevesen mernék tenni a fejüket, hogy az Alice’s Adventures In Wonderland nem más, mint egy trip. Úgy értem, hogy az angolszász humor e sajátos alkotása, mely a Viktória királynő korabeli Anglia torzképe tulajdonképpen tudatmódosított fantáziautazás. Bizarrul hangzik? Akkor Kedves Olvasóm, kérem fussa át megint e művet most velem, ebből a szemszögből.
Elsőként vegyük a mesét bevezető kis verset, könnyed, játékos etűd, melyben " Három kőszivü kisleány Ily álomszép időben nem átall kérni egy mesét, mely "száll, mint füst a légben". Mit ér egy árva nyelv, ahol három szól ellenében?
Az első kislány szigorú, azt parancsolja: "Rajta!" Reménykedik a második: "Milyen lesz? Csudafajta?" A harmadik belekotyog, sose pihen az ajka.
De aztán csend lesz hirtelen, s már a tündér nyomában barangolnak az új csodák ismeretlen honában, hol vad s madár beszél. Kicsit hisznek is a csodában."
Aztán folytassuk ott, hol a kalandok igazán indulnak. Mikoron Alice követi a fehér nyulat (Follow the white rabbit! Nem ismerős? Mátrix kopp...). Megbutult fáradtsággal csúszik át az álomvilágba főhősnőnk, ahol koncentráció zavarral, relatív időmúlással, természetesnek ható furcsaságokkal, paranoiával, zuhanó-repülő érzettel, hangulathullámzással, izgalmas képzettársításokkal és afféle ötletekkel találkozik, hogy majd szépen összecsukódik, akár egy távcső. Közben néha kortyol valamit, vagy eszik egy érdekes süteményt, találkozik egy-két bölcs mindent megmondó figurával, és az univerzum összefüggéseit megvilágító nagy felismerésekkel. Mit szólna ehhez egy addiktológus? Ezen felül a hirtelen átformálódó tulajdonképpen folyamatosan relatív terek is termékeny talaját adják ennek a szemszögnek.
Nem tetszik? Az 1951-es nagy amerikai filmautomata (na jó, nevezzük filmgyártásnak) által piacra dobott rajzfilm mesei értelmezése elfogadhatóbb? Akkor maradjunk annál a verziónál, hogy aki ismeri az angol történelmet, az a Szív Királynőben ráismerhet Viktóriára, a hirtelen haragúra, s férjében a pipogya Albert hercegre lel? Vagy a végletekig vitt torzképeknél maradjunk, melyek az angol igazságszolgáltatás, iskolarendszer és sportszenvedély karikatúrái? Esetleg úgy gondolják, csúnya dolog drogok használatát feltételezni egy anglikán lelkészről? Lehet, hogy eztán én is azt mondom, mit Alice valamelyik bátor kóstolgatása után: "Bár ne tettem volna, de azért érdekes..."?
Az Alice csodaországban Tim Burton rendezésében 2010-ben a mozikban is:
2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >>
Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >>
(Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >>
Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >>
MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >>
"Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >>
" Három kőszivü kisleány
Aztán folytassuk ott, hol a kalandok igazán indulnak. Mikoron Alice követi a fehér nyulat (Follow the white rabbit! Nem ismerős? Mátrix kopp...). Megbutult fáradtsággal csúszik át az álomvilágba főhősnőnk, ahol koncentráció zavarral, relatív időmúlással, természetesnek ható furcsaságokkal, paranoiával, zuhanó-repülő érzettel, hangulathullámzással, izgalmas képzettársításokkal és afféle ötletekkel találkozik, hogy majd szépen összecsukódik, akár egy távcső. Közben néha kortyol valamit, vagy eszik egy érdekes süteményt, találkozik egy-két bölcs mindent megmondó figurával, és az univerzum összefüggéseit megvilágító nagy felismerésekkel. Mit szólna ehhez egy addiktológus? Ezen felül a hirtelen átformálódó tulajdonképpen folyamatosan relatív terek is termékeny talaját adják ennek a szemszögnek.
Nem tetszik? Az 1951-es nagy amerikai filmautomata (na jó, nevezzük filmgyártásnak) által piacra dobott rajzfilm mesei értelmezése elfogadhatóbb? Akkor maradjunk annál a verziónál, hogy aki ismeri az angol történelmet, az a Szív Királynőben ráismerhet Viktóriára, a hirtelen haragúra, s férjében a pipogya Albert hercegre lel? Vagy a végletekig vitt torzképeknél maradjunk, melyek az angol igazságszolgáltatás, iskolarendszer és sportszenvedély karikatúrái? Esetleg úgy gondolják, csúnya dolog drogok használatát feltételezni egy anglikán lelkészről? Lehet, hogy eztán én is azt mondom, mit Alice valamelyik bátor kóstolgatása után: "Bár ne tettem volna, de azért érdekes..."?
