| | | | | Kígyóvarázs |  szerző: Simon Borbála |
Két és fél évtizeddel ezelőtt még hitték, hogy boszorkányok aztán nincsenek. Egy évtizede már az egész világon tudtak a létezésükről, mégsem sikerült valódi mesterségüket rájuk bizonyítani. Manapság már lépten-nyomon találunk olyan eszközöket, amivel könnyen rásüthetjük valakire, hogy ő minden bizonnyal boszorkány.
Első körben legyen magas és szőke. Hívják Zsuzsinak, Marinak vagy Johannának. Származzon Európa északi féltekéről. (Finnország kiemelten ajánlott.) Vegye körül magát olyan férfiakkal, mint Hannu Rantanen, Lassi Logren, Toni Porthen, akik dolga elsősorban az, hogy hangszeres játékukkal megbűvöljék az ártatlan járókelőket is. Ha a boszorkányság eme stílusjegyeit sikerült felismernünk, akkor az olyan apróságok, mint a hosszú fehér (mint ha még ártatlan lenne, na hiszen) vagy a piros ruha (nem piros, vérvörös), illetve a vad, tébolyult tekintet, nem okozhat gondot ahhoz, hogy csapdájukat elkerüljük. Már ha szándékunkban áll csapdájukat elkerülni.
A boszorkánymesterségben jártasak meg sem lepődnek már akkor, ha tradicionális etno muzsikát észlelnek; a szóló énekhang dominanciájára pedig a szemük sem kerekedik el. Akit átkoztak már meg karéliai szavakat használva, az csak legyint, és inkább beáll egy újabb körre a söntéspulthoz.
Teszteljük akkor a megszerzett ismereteket!
Három nyurga szőke. Pipa. Izgalmasnak ható ismeretlen kalevala nyelv. Pipa. A háttérben zenész-varázslók. Pipa. Pipa. Brávót kiáltó férfi a nézők között. Hm. Csak annyit jelent, hogy a boszorkányok működése sikeres volt. Világzenének álcázott táncukkal már bűvkörükbe ragadták az illetőt. Teszteljünk megint, hisz a gyakorlás sohasem árt!
A szöveg, anélkül is hat, hogy értenénk, hisz nem az értelmet célozza meg, hanem a vizuális és audió érzeteket. Nem számít, hogy épp Äijö-ről, a magányos öregről énekelnek, aki kígyóharapásnak esett áldozatul. Mielőtt azonban elragadta volna az öreget a halál, átkot szórt a kígyóra, hogy pusztuljon az is vele. De mindhiába az értelem, ha szabad akaratunktól pusztulunk mi is ezzel a zenével.
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
