| | | | | Boszorkányok márpedig vannak | Magyarországi boszorkányperek
 szerző: Szántó Sz. Erika |
Bár Könyves Kálmán már a 12. században kijelentette, hogy strigák márpedig nincsenek („Strigákról pedig, akik nincsenek, semmiféle említés ne essék”), a boszorkányság, mint "az embert ért csapásokat magyarázó ideológia" vagy a "közösségi konfliktusokat szabályozó intézmény” mégis leginkább a kora újkori európai falusi társadalmakban a rontó-sértett-boszorkányazonosító és gyógyító kapcsolathálózatában működött igazán.
Az 1279. évi budai zsinat még csak exkommunikációval sújtotta a varázsló jövendőmondókat és mindazokat, akik egyházi szentségekből maleficiumot csinálnak. A dalmáciai városok 13-14. századi statútumai azonban már szigorúan büntették a boszorkányságot. A mai ismeretek szerint Mohács előtt mintegy 12 boszorkánypert tárgyaltak. Nádori törvényszék ítélkezett boszorkányok felett Zala megyében 1408-ban és 1512-ben, Vas megyében 1409-ben, Bereg és Szabolcs vármegyékben 1435 körül. Pozsony vármegye ítélőszéke előtt zajlott Hideghethy Lőrinc özvegye Margit megrágalmazásának esete 1414-ben. Városi bíróságok hoztak törvényt Sopronban 1429-ben és 1502-ben, Zágrábban 1475-ben, 1486-ban és 1496-ban, Magasfalu tanácsa pedig 1520-ban boszorkányok ellen. Cillei Hermann gróf szlavón bán 1432-ben levelében felhatalmazott minden nemest, hogy a boszorkányokat saját birtokán üldözheti.
 A magyarországi boszorkányüldözés legnagyobb hulláma a 16-18. századi viharos eseményekhez kapcsolható. A három részre szakadt Magyarországon a vallásháborúk, illetve a Habsburg elnyomás évszázadaiban volt a legerősebb a bűnbakkeresés, hiszen az "elhúzódó boszorkányüldözések minden barométernél pontosabban mérik az állam gyengeségét" (Alfred Soman). 1565 és 1768 közötti időszakból több mint ezer boszorkánysággal kapcsolatos peres eljárásról maradt hiteles feljegyzés, melyeknek mintegy ötöde végződött halálos ítélettel. A legrégebbi írásos emlék Botzi Klára bábaasszony esete, akinek perében több szemtanú is megerősítette, hogy látta, ahogy az asszony kígyóból főz italt. Bizonyították, hogy „az ő bűnös szavaira elpusztul a gyom”. A bábáskodást varázslásnak tüntették fel, mivel volt egy gyógyításhoz szükséges és szerinte a füveket megszólaltató „bűvös könyve”. Meddő nők pedig azt bizonyították, hogy a bábaasszony a meddőséget gyógyítani próbálta. Az asszonyt végül bűnösnek találták és „Kolozsvárott a szokott helyen megégették.” Egy másik esetben Lakatosnéról folyt a per, akiről az egyik tanú azt vallotta, hogy Szent György estéjén lepedővel hajtotta el a harmatot a szomszédék kertjéből. Ugyanez a tanú azt is állította, hogy két macska szállt le az istállójuk tetejéről, akik megfogták egymás kezét és táncoltak. Másnap a lovak megdöglöttek, a tanú állítása szerint Lakatosné varázslása miatt. Más tanúk azt bizonyították, hogy ahova a bábaasszony betért, ott a gyermek meghalt, a tehén nem tejelt és a vádlott megfenyegette az egyik gazdát, hogy csodákat fog művelni. Eltüntette a méheket a levegőből, meggyógyította a legrútabb fekélyeket. Végül a vádlott bevallotta, hogy a boszorkányok segítségével másfél óra alatt Makóra ért Kolozsvárról. Ez lett a döntő bizonyíték és Lakatosné is máglya áldozata lett.
Az utolsó „hivatalos” boszorkányégetés 1756-ban volt Magyarországon. (1768-ban Mária Terézia királynő tiltotta be ezeket az eljárásokat.) Azonban a 17-18. század történetének boszorkányüldöző hagyománya nem ért véget a boszorkányperek betiltásával. A hagyomány tovább élt Nyugat-, Közép- és Kelet-Európában egyaránt. Az 1800-as években, leginkább az aszályos időszakokban, számos tudósítás számol be önkényes megégetésekről, és boszorkányfürösztésekről. 1872 májusában a Holicsi tartomány Dzhurkovo falu elöljárói például minden asszonyt csoportosan a közeli folyóhoz vezettek, ahol nemcsak, hogy levetkőztették őket, de kezüket és lábukat a hagyományos módon meg is kötözték, majd a gúzsba kötött nőket a folyóba dobták. A dzhurkovoi úsztatás következményeként egy asszony megsüketült, mások pedig súlyosan megbetegedtek. Az eset Magyarországon sem számított kuriózumnak, ugyanebben az időszakban számos magyarországi példa akad arra, hogy a boszorkányság még nem tűnt el a nyilvánosság színteréről.
Leginkább pedig azért, mert a boszorkányüldözés mechanizmusa szervesen illeszkedett abba a fájdalomokozó intézményrendszerbe, ami nem csak a kora újkor társadalmát jellemezte. A boszorkányüldözés nem volt más, mint a közösség által gyakorolt kollektív büntetés, a fájdalomokozás kollektívan működtetett intézménye, hiszen „az ember képzelőereje révén érzi át a másik fájdalmát, [...] és annak örül, hogy őt nem érte hasonló sorscsapás. Ezért van az, hogy mint valami színjátékra, úgy tódul a nép és nézi kielégíthetetlen kíváncsisággal a bűnöző vesztőhelyre kísérését és kivégzését. Mert a bűnöző arcán és magatartásában megnyilvánuló lelki rezdülések és érzések együttérzésre késztetik a nézőt és a képzelőerő révén átérzett rémület után (aminek erejét csak növeli az ünnepélyesség) a megkönnyebbülés édes és mégis komoly érzése tölti el, ami a rákövetkező életörömöt annál érezhetőbbé teszi." (Immanuel Kant)
“A gyakorlott boszorkány mindig vénasszony, mert az ördöggel való tanulási ideje háromszor hét évig tart. Ez idő letelte után avatja be az ördög a boszorkányt a szövetségbe, amennyiben a háta közepén egy fekete bakkörmöt besüt, mint bélyeget. A boszorkány ismertető jelei: összeérő szemöldek, vörös szemek, továbba az, hogy senkinek nem mer a szemébe nézni és a seprüt át nem lépi világért se. Ha reggel otthonról elmenve, asszony szólít meg bennünket, az biztosan boszorkány.”
(Vasárnapi Újság, 1870)
Fennmaradt egy kínzás-sorozat jegyzőkönyvi leírása, amely egy élve szabadon bocsátott asszony visszaemlékezéséből vált ismertté:
1. A hóhér először összekötözte a vádlott nő kezét és azt felhúzta az éles fogú létrára, kötelet csavart rá, majd azzal csavarni kezdte a kezét, de olyan erősen, hogy a megvádolt azt hitte, megreped a szíve a testében, és nem volt irgalom!
2. Mivel az asszony ilyen kínzás mellett sem vallott, újra ismételték vele a kínzást. A fogoly azonban áldott állapotban volt. A hóhér ekkor levágta a haját, fejére pálinkát öntött és azt meg is gyújtotta.
3. Ezután kénbe mártott tollakat égetett a nő hóna alatt és a nyakán.
4. Hátrakötözött karjainál felhúzta őt a mennyezetre, majd hirtelen leeresztette.
5. Ezt a műveletet négy teljes órán át megismételte, mialatt az inkvizíció szent bírái elvonultak reggelizni.
6. Mikor a bírák visszajöttek, a hóhér hátrakötötte a legszorosabbra.
7. Ezután pálinkát öntött a hátára és azt meggyújtotta.
8. A vádlott háta alá kiálló szögekkel telt deszkát fektettek és őt kezeinél fogva felhúzták a magasba.
9. Ez sem volt elég, tehát teste minden részén körülkötözték és csavarták.
10.Bőrszíjból font korbáccsal kegyetlenül verni kezdték az ágyékát.
|
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
