| | | | | Richard Marcinko könyvei |  szerző: Baranyai Richárd |
Kémtörténet? Abban szoktak a fickók mindenhova beépülni, aztán szétlőni a fél világot? Hmm, nem rossz. Vajon mi van, ha ezt valaki valóban megcsinálja? Oké-oké, nem biztos, hogy kémnek nevezik, legyen mondjuk, kommandós. Nem nagy a különbség.
Bemegy az idegen ország területére, ott katonai akciót hajt végre (öl,  információt lop, nyomoz) majd jó esetben kijön onnan. Esetleg kémeket kapcsol le. Nos, Richard Marcinko ilyen figura. És egy kicsit több is ennél. A fickó már Vietnámban is szolgált, majd létrehozta az Amerikai Haditengerészet Seal Team Six nevű alakulatát, ami a közel keleti problémákkal foglalkozik. Valamint a Vörös Sejtet, aminek az volt a feladata, hogy bejusson különböző bázisokra, és föltérképezze azok gyenge pontjait. Miután ezekkel végzett, elkezdte unni magát, és megírta első könyvét, ami önéletrajzi tényregény volt. Tényregény, tehát leírta benne, mit csináltak, hogyan, mikor, és kik. Így sikerült is néhány államtitoknak minősülő dolgot kiadnia, úgyhogy gyorsan be is vágták a katonai börtönbe, ahol megfogadta: tényregényt soha többet. Azóta csak regényeket ír.
Persze a téma maradt, a szereplők nevét megváltoztatta, a helyszíneken torzított kicsit, de az alapja, mint minden jó történetnek, igaz. Magyarországon csak fiktív regényei jelentek meg, és ezek közül sem mind. (Ami megjelent: Tűzvonal, Kommandó tízparancsolat, Kék osztag, A Seal nem felejt, Alfa kommandó). Könyvei hangvétele olyan, hmm, hogy is mondjam, olyan, mintha egy mocskos szájú kiképzőtiszt írt volna egy memót arról, hogy kinek az arcát miért kellett lezúznia. Úgy is mondhatjuk, hogy könnyű beleélni magunkat a harctér, az ellenséges vonalak mögött való tevékenykedés megterhelő hétköznapjaiba. Kicsit más szemszögből láthatjuk a kémtörténeteket. Itt nem Porcheval járnak a srácok, na jó, néha lopnak maguknak egyet, és nincsen lézerkütyü, ami átlyukasztja a falat. Van irtózatos testi erő, ami végighúzza a pacákot, föl az ereszcsatornán, és van Mr. Murphy, aki kitépi a csatornát pont az utolsó méteren, és lehet kezdeni elölről az egészet.
 Ami hasonlít, a besorolás: licence to kill, csak hát ez nem azt jelenti, hogy bárkit, bármikor. Marcinko a sors furcsa fintoraként nem hordhat fegyvert az USA területén, míg munkájából adódóan gyakran ott kell tevékenykednie. Ilyenkor megy a gyors könyörgés, engedélyezés, és egy-két órára mégis megkapja az engedélyt, hogy rosszfiúkat irtson. A rosszfiúk sem annyira egyértelműek, nincs gyémánt a fejükben, meg szép acélfogsor. Van öltöny, nyakkendő, behízelgő modor, hatalmas politikai befolyás, és fegyvermánia. Vagy egyszerű kicsinyes gőg tábornoki csillagokkal párosítva. Egyszóval a történetek jók, a stílus olyan amilyen elvárható: „goromba pokróc“, és sokkal kevésbé lányregényes, mint a filmek kémhistóriái.
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
