| | | | | Bill Mason - A nyolcadik parancsolat: Ne lopj! |  szerző: Baranyai Richárd |
Nos úgy látszik megint enyém a könyv. És persze megint nem arról írok, amiről kéne, de remélem megbocsájtják nekem.
 Akkor hát: adott a kapzsiság. Sétáljunk oda a polchoz, vegyünk le egy könyvet ami beleillik ebbe a témakörbe. Depadieu: Ezerrel –nem rossz, de inkább lélektani, Lawrence Block betörő sztorijai - alakul, de szerencsétlen Bernie Rhodenbarr (a főszereplő, betörő karakter) nem kifejezetten kapzsi alak. Bár a lopáshoz azért kell kapzsiság is. Akkor ez lesz az: Bill Mason: A nyolcadik parancsolat: Ne lopj!
A címből arra következtetnénk, hogy:
a. valami kissé kiforgatott vallási mű
b. krimi
Pedig a válasz a c. Ez egy életrajzi regény, nem is akármilyen. Amerika egyik legnagyobb ékszertolvajának története.
Nos, ebben már van kapzsiság, bár ésszel kordában tartva. De valahányszor Mason megbukik, az kapzsiság miatt van, vagy a sajátja miatt, vagy esetleg a társa miatt. Mason az első balhéjától kezdve leírja a törénteket, kielemezve azt is, mit hol rontott el. Az első hibája az volt, hogy hallgatott egy másik srácra, és elment vele kirabolni egy benzinkutat. Meg is buktak, amiből Mason megtanult egy fontos dolgot: Egyedül kell dolgozni, mert akkor nem buksz le más miatt. Valamint rájött arra is, hogy nem neki való, hogy benzinkutakat pakoljon ki, az túl keveset hoz. Szakosodott hát az ékszerekre. Olyan jól ment neki, hogy 70 millió dollárnyi ékszertől szabadított meg néhány hírességet (pl.: Johnny Weismuller, Bob Hope, Phyllis Diller). Ebből (mivel az ékszereket szét kellett szedni, hogy ne ismerjé föl, meg itt-ott néhány százalék eltűnt a közvetítőknél) maradt is neki 35 millió. Aminek egy jó része el is ment ügyvédekre.
Mason nappal a rendes emberek rendes életét élte, házakat vett, amiket rendben tartott, a lakásokat kiadta, volt rendes, és nem is alacsony keresete. Viszont volt benne vágy arra, hogy több legyen, és volt benne némi adrenalin függés, amit úgy vezetett le, hogy házak tetejéről csüngött alá. Aztán leereszkedett a balkonra, ahol szépen arrébb tolta az erkélyajtót (azt minek is csuknák be, ha egyszer a tizediken van, oda úgysem másik föl senki), besétált, és kivette a széfből (a nyitott széfből) az estére előkészített ékszereket. Ilyen történetet sokat találhatunk a könyvében. Mindegyik egy fontos dolgot hangoztat, ha már betörésre adja az ember a fejét, tervezze meg alaposan, számítson a legrosszabbra, és ha ez megvan, akkor valószínűleg sokkal könnyebben fog menni az egész. Mason bejutott abba a körbe, ahonnan lopni akart, megfigyelte az áldozat szokásait, utánajárt mikor hivatalos estélyre, fodrászhoz, akárhová, és ez alapján tervezte meg a betörés időpontját. Türelemmel, ha kellett éveket várva. További jó tanácsok: ne kötekedjünk a zsarukkal, mert ők többen vannak és erősebbek. Ha már részeges és drogos ügyvédeink vannak, akik egyébként nagyon jók, ne menjünk velük inni, mert csak telik az idő, és fogy a pénzünk.
Mason itt is elrontotta. Vádalkut kötött egy kis betörésre, miszerint amit akkor elmond más bűnügyekről (a rendőrség által föl nem derített legnagyobb betörésekről), azt soha nem használhatják föl ellene a bíróságon. Erre Mason elmondta az összes olyan bűntény részleteit, aminek a felderítésén a rendőrök már évek óta fáradoztak. De nem tehettek vele semmit. Persze évekkel később még azt is ráhúzták, amihez köze sem volt...Nem lehet kifejezetten kapzsinak nevezni, nem kellett neki minden, és nem azonnal, de lássuk be, olyanból nem lesz Amerika egyik legsikeresebb ékszertolvaja, akiben nincs benne a (mások tulajdona fölötti) tulajdonlási vágy.
És olyan nem is fog életrajzi regényt írni, amiből nem csak meggazdagszik újra, hanem még celebként is tündökölhet. Így kell csinálni kérem, kipakolni a gazdagokat, sittre kerülni, ahol nyugodtan tud írni az ember, majd a szabadulás után kiadni egy könyvet, és élvezni a hírnév, és a „közmegbecsülés” áldásait.
Vagy venni kell egy könyvet és élvezni a hihetetlen történeteket egy ékszertolvajról, akinek az már is elég arra, hogy kockáztassa az életét, ha tudja, gyémántok vannak a közelében.
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
