címlap    party    magunkról    szellemi támogatóink    kapcsolat     
Heti téma: a mese 
Heti téma: a mese 


 
       Guy Ritchie filmek
szerző: Várnagy Emma

Guy Ritchie és az ő tipikus filmjeiben látható tipikus London. De tényleg ez tipikus London.

Minden filmjében az alvilági real-estate-agentek és marijuana termesztők és a-hullákat-disznókkal-eltüntetők tűnnek fel a londoni pubokban és mocskos utcákon és kertvárosi autósüldözésekben. Tipikus. Minden filmjében kreatív módon teszik el a rosszfiúkat láb alól. Tipikus. Minden filmjében annyira megkavarja a szálakat, hogy ezek csak tipikusan Guy Ritchie filmek lehetnek. És persze annyira, hogy a végén ember legyen a talpán, aki még érti, mi is a helyzet. Talán föl kéne keresni egy tipikus londoni dealert...
Nos, a három moziélményem: 

1.) Blöff
Miután megnézették velem a Ponyvaregényt, a Trainspottingot és még pár, történetét tekintve elég dúúúrva filmet, kissé félve ültem le a monitor elé egy újabb "kötelező kultfilmet" megnézni. Azt mondták Brad Pitt zseniális, a Blöffben kiderül, hogy nem csak jó testet tud alakítani, hanem tényleg vannak rejtett tartalékai. Elismerem, félelmem az ócska uncsi gegsztersztoriktól az első pár perc után elszállt. Akkor jött az, hogy basszus nem értem a filmet! Aztán jött Brad Pitt, mindenkit jól elkalapált, jófiúk, rosszfiúk satöbbi, satöbbi, minden ami csak kell... A Blöff tehát nagyon nagy ötöst kap, plusz azt, hogy hetekig ismételgettük a "jú lájk dö deeeeg? - dö vat? - dö deeeeeg! - oooooh jú mín the dooog?!" apró párbeszédrészletet... 


2.) Spíler
-Menjünk el moziba. 
-Jó mit nézzünk. 
-Nézzük a Spílert, mindenki azt mondja, hogy nagyon jó! - hát így kezdődött.
A Blöff után elég pozitívan álltam a legújabb Guy Ritchie filmhez, igaz nincs benne Brad Pitt, de az orosz verőlegények és a kreatív öldöklés, valamint a maffia vonal, tehát a lehető legtöbb tipikus "összetevő" megtalálható.
A történet viszont teljességgel érthetetlen (legalábbis számomra még a kis magyarázó kommentárok után is az volt) - bár ha valakinek az amerikai (vagy a briten kívűl bármely más) akcentusra állt rá a füle, az is sokat ront az esélyeken, hogy bármit is felfogon a történésekből.
Hááát, gyenge hármas... 

3.) A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső.
NA NE! A Spíler után még egy Guy Ritchie?! Nagy nehezen két ülésből végignéztem, de csak azért, mert azt mondták, hogy a Blöfföt így még jobban fogom szeretni. Nem jött be. Kicsit uncsi, és vontatott. Mondhatni Guy Ritchie erősen keresgéli a hangot, ami a Blöffre talán meglett... 


Nos azóta nem emlegetjük a kis beszélgetésrészletet és bár a Blöff tényleg nagyon jó, ... Guy Ritchire és filmjeire nem is tudom mit mondjak. Lehet más sorrendben kellett volna néznem őket. Monjuk időrendben (Ravasz az Agy...1987, Blöff 2000, Spíler 2008)? De beérném csak a Blöffel is. Sőt lehet nem úgy kellett volna hozzáállnom, hogy majd viszontlátom a londoni élményeimet? Lehet túl naív vagyok az ilyen férfias filmekhez... Ajánlom tehát a Blöfföt mindenkinek, a hölgyek meg a másik kettő helyett inkább nézzenek valami Londonban játszódó kedves sorozatot... 



ESZKÖZÖK:   Nyomtatható verzió      




Szerkesztői levél >>
2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >>
Film >>
Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >>
Színház >>
Merj nagyot ébredni!
Ott voltam, ahol ezrek tüntettek a médiatörvény ellen – és még a zene is jó volt! >>
Intézménykritika >>
(Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >>
Könyv >>
Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >>
Zene >>
MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >>
Híres magyarok >>
"Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >>
Fotó >>
Buddhizmus képekben 2.
>>




Bookmark and Share
Pszeudo a facebookonRajongó leszek!

Copyrigth © 2008 pszeudo.hu. Készítette: Szántó Gyula





Szerkesztői levél
Film
Színház
Intézménykritika
Könyv
Zene
Híres magyarok
Fotó