| | | | | "A meztelenség egy rendkívül erős gesztus" |  szerző: Szántó Sz. Erika |
Ma este is játsszák a Nemzetiben Mundruczó Kornél rendezésében Vlagyimir Szorokin, A jég című művét, amelyet a Krétakör társulata 2006-ban a Trafóban már sikerre vitt. A darabban Szorokin egy világméretű összeesküvés paradigmáját dekonstruálja. A történet szerint napjaink Moszkvájában jégkalapácsos testvérek kutatják a szekta tagjait és gyilkolják sorra az embereket, mindaddig amíg valakinek "meg nem szólal a szíve". A néha túlzottan is naturális előadás új változatában a Krétakör színészei mellett a Nemzeti Színház színészei is szerepet kapnak. Mucsi Zoltánnal az egyik próba előtt beszélgettünk.
Mundruczó Kornél, Szorokintól eredetileg a Négyek szívét szerette volna megrendezni, A jég csak az utolsó pillanatban került a képbe, mégis siker lett a darab.
Nekem Kornéllal ez volt az első munkám, a másik produkcióból (Nibelung-lakópark) magánéleti okok miatt maradtam ki. Amikor az olvasópróbán kiderült, hogy Szorokin mégsem járul hozzá a Négyek szívének feldolgozásához, Mundruczó A jég mellett döntött. Visszaemlékezve, én akkor az egészben csak azért maradtam, mert annyira lehetetlennek tűnt, hogy ebből bármit is kihozzunk. Négy hét alatt regényből nem lehet előadást csinálni. Végül 11-12 órás próbákkal sikerült összehozni a darabot, mely számomra mind a mai napig csodaszámba megy
A Trafótól teljesen eltérő közegben a Nemzeti Színházban játsszátok tovább a jeget, emellett személycserék is történtek: Mészáros Piroska, Hollósi Frigyes, László Attila is új szereplő. Mindezek szerinted mennyire lesznek hatással a darabra?
Ezt így előre nehéz megmondani. Nyilván a jeget eddig egy más közegben, más helyen és más közönségnek játszottuk. Most az előadásnak a Nemzeti Színházban is meg kell teremtenie a maga közönségét. Ezenkívül a darab természetesen valamennyit változik a személycserék miatt is, hiszen nincs két egyforma ember, egyforma színész. De hogy ez milyen irányban, vagy hogyan fog változni, ezt jelen pillanatban senki nem tudja.
Azt nyilatkoztad egyszer, hogy a kortárs drámaírónak és a színháznak feladata saját korunkról valamiféle tükröt tartani, legyen ez akár görbe tükör. A jég esetében ez mennyire állja meg a helyét, mennyire fér bele a rengeteg meztelenség a Nemzeti Színház képébe?
Magát a meztelenséget egy olyan rendkívül erős gesztusnak tartom, mely mindenképpen hat: vagy ámulatba ejt, vagy zavarba jössz tőle, vagy felháborít. Ha ez a gesztus az alkotói szándékot szolgálja, vagy erősíti, mindenképpen helye van, ha öncélú, akkor nincs helye se a Nemzeti Színházban, se más színpadon. A jég esetében úgy gondolom, ez a meztelenség semmiképpen sem öncélú. Szorokin a darabban olyan problémát vet fel, amelynek helye van a színpadon, legyen az az Opera, a Nemzeti, egy nemzetközi színház, vagy akár egy művelődési ház színpada.
Mit gondolsz a nézők szeretni fogják a nagyszínpadon is a darabot?
Ez hamarosan kiderül, de én is kíváncsian várom. Elég szomorú dolog lenne, hogy ha az előadás itt nem lenne működőképes.
A volt társulatoddal játszol a Nemzetiben. Hogyan érint téged a Krétakör feloszlása?
A Krétakör fontos szakasza az életemnek, de ahogy a Krétakör előtti időszakban sem törtem a fejem azon, hogy mi lenne, ha a társulatba kerülnék, hanem egyszer csak ott voltam, úgy elfogadom azt is, hogy Schilling Árpád most úgy döntött, feloszlatja ezt a formációt. A társulatból szerencsére mindenki el tudott valahová helyezkedni, én az idei évadot már a Bárkában kezdem.
A Bárkából annak idején haraggal jöttél el. Milyen érzés visszamenni?
Nem haraggal jöttem el, csak nem értettem egyet akkor Csányi János elképzeléseivel. Mivel tudtam, hogy együtt nem tudunk tovább dolgozni, inkább úgy döntöttem, eljövök. Ugyanakkor magam is kíváncsian várom, hogy jó döntés volt-e visszamenni, bár igazából az a csapat, mely akkor volt ott, mikor eljöttem, már teljesen kicserélődött. A Bárkát így akár egy másik színháznak is lehetne nevezni, amin csak a tábla maradt azonos.
|
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:
Beszélgetés Andrádi Zsanettel
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
