Jan Saudek napjaink egyik leghíresebb cseh fotóművésze, 1990-es párizsi kitüntetése óta. Sajátos világával, foltos-penészes falak elé állított, a legtöbbször gyengéd érzékiséget árasztó modelljeivel az erotika lovagja. Képein gyerekek és kamaszok, felnőtt férfiak és érett asszonyok mutatják meg énjük legrejtettebb titkait.
Első önálló kiállítását 1963-ban rendezték Prágában. Az azóta eltelt évtizedek alatt Svájcban, Belgiumban, Hollandiában, Németországban, Finnországban, Japánban, Izraelben, Ausztráliában és az Egyesült Államokban láthatták képeit.
 Munkáinak ismertetőjegye a kézzel színezett álomvilágszerű ábrázolások. Gyakorta láthatunk kopott, málló vakolatú falak között meztelen, félmeztelen vagy jelmezszerűen beöltöztetett alakokat fotóin, egy lepusztult, időtlen, ám színes világ szereplőiként. Művei visszaidézik a 19. századi erotikus fotográfiák világát, valamint Hyeronimus Bosch és Bernard Faucon művészetét. Korai munkái a gyerekkorának helyszíneit, érzéseit, hangulatát keltik életre. A későbbiekben áttért a felnőtté válás folyamatának ábrázolására (ugyanarról a modellről, ugyanabban a pózban, beállításban, de több év különbséggel készített felvételeket). Saudek szívesen dolgozik ellentétes beállításokkal. Ilyenkor több fotó készül: a téma azonos, de a modell ruhában és ruhátlanul is látható a két felvételen, vagy az egyik felvételen egy férfi a másikon egy nő látható hasonló szituációban. Gyakran használ azonos motívumokat is: sötét égbolt, málló vakolat, ablak, Prága jelképei.
Alkotásaiban a vallási és társadalmi motívumok, a többértelmű jelentések, ellentétek visszatérő témák. Művészetében az erotika és a szexualitás is jelentős szerepet tölt be. Modelljeinek kiválasztásakor nem feltétlenül igazodik a szépségideálokhoz: többször találkozhatunk fotóin kevésbé szép, kövér, vagy idős, esetleg testi hibával rendelkező emberekkel. Több alkalommal saját maga is állt modellt felvételeihez. Ugyanakkor Saudek képeit néhány zenekar, mint például a Soul Asylum, Daniel Lanois, valamint a Beautiful South, CD lemezük borítójához választotta.
Jan Saudek apja zsidó származású volt, banktisztviselőként dolgozott. A  második világháború idején családjának több tagja a Prága melletti theresienstadti koncentrációs táborban vesztette életét. Jant ikertestvérével, Karellal, együtt egy lengyelországi koncentrációs táborba hurcolták. A világháború után 1950-től 1983-ig nyomdászként dolgozott. Első felvételei 1950-ben készülnek. Edward Steichen amerikai fotográfus 1963-ban rendezett kiállításának („The Family of Man”) hatására dönt úgy, hogy fotóművész szeretne lenni. Ugyanebben az évben Prágában rendeztek első alkalommal kiállítást műveiből. Három évvel később 1966-ban elkészíti egyik leghíresebb fotóját (Élet).
|
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
