| | | | | A szerelem vak | Boris Vian novellája
 szerző: Szántó Sz. Erika |
Boris Vian egyik legmulattatóbb, legpikírtebb novellájából egyértelműen kiderül, hogy a szerelem nemcsak, hogy vak, de leginkább kéjes ködbe is burkolózik.
 2007-ben a Cartaphilus vette kezelésbe az eddigi magyar „Vian örökséget”, melynek köszönhetően a kiadó a magyarul már korábban is megjelent Vian-regényeket nem afféle "változatlan utánnyomás" formájában kínálja az olvasóknak, hanem újra szerkesztett, esetenként újra fordított változatban is tálalja. A sorozat 2007 őszén egyidejűleg kiadott két "első" kötete (a Szívtépő és a Piros fű) után 2008-ban a Venyigeszú és a plankton című regényt, majd A szerelem vak című történetet is tartalmazó Blues egy fekete macskáért című novellagyűjteményt jelentette meg. (2009-ben pedig a Pekingi ősz és egy újabb novelláskötet, A kék liba gyarapította a még korántsem teljes listát.)
A szerelem vak című novella először 1949 szeptemberében, a Paris- Tabou című folyóirat első számában jelent meg. A történet szerint az átláthatatlan köd augusztus ötödikén, reggel nyolc órakor ereszkedik le a városra. Orvert Latuile részeg ittasan kel ki ágyából mintegy háromszáz órányi alvás után, így indul neki a városnak. Mivel a köd fullasztó és egyébként is belepi az egész környéket, pőrén teszi meg az utat. Tény, hogy afrobasziákus permet van a levegőben, minek következtében Latuilet először a kövér és roskatag házmesterné, majd a szintén nem szépségéről hírhedt pékné találja meg. Hősünk gruppenekkel kikövezett úja során, a csinos felszolgálólányt kezdi keresni, de a sor hosszú, mintegy hatvan férfi tülekedik... A köd lassan oszlani kezd, így a város lakói -megtartani kívánva pillanatnyi boldogságukat és a felszolgálólány kedvességét- hosszas tanácskozás után, egyszerre szúrják ki szemüket.
Ahogy szinte minden Vian művet átsző az erotika, így ezt az ókori Róma bujaságát felelevenítő történetét is. A szabad szerelem ebben az esetben azonban leginkább mulattató formában jelenik meg (nem a Vernon Sullivan-féle sötét bujálkodásban). A történet iróniája, hogy az idillikus bujaság világában a főhős már nevéből eredően sem lehet szerencsés (la tuile=pech), bár talán az egyetlen, aki gondolkozni és felháborodni kíván a történteken. Ahogy a házmesternét („nem vagyunk mi állatok”) úgy a péknét is kiosztja („A kutyafáját! Csak megválogatom, hogy kivel akarom”), bár a Modern Idők szerelmének már ő sem tud ellenállni.
|
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:
Szeretném szeretni szerelemmel
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
