Be kell valljam, tévesen neveztem őket egyetlen csapatnak. A STOMP ugyanis tulajdonképpen nem más, mint egy franchise, az arculat adott, a tartalom kísértetiesen hasonló, de természetesen bizonyos keretek között változhat (erről még szó lesz később), s aztán szerte a világban Amerikától Anglián és Spanyolországon át Görögországig megtalálható. Fókuszáljunk kicsit a tartalomra, mely nagyban függ a STOMP (általában) 8 fős fellépő csapatától, vagy még inkább nézzük előbb azt a bizonyos 8 embert - hátha valakinek kishazánkban is kedve szottyanna "STOMPolni". Olyan fellépőket keressünk, akiknek mind-mind az ereiben csörgedezik a ritmus, gyerekkoruktól táncoltak, vagy évtizedek óta dobolnak, esetleg mindkettő. Fűszerezhetjük ezeket az alaptulajdonságokat egy kis színházzal, grafikával, színházi ambíciókkal, performeri, koreográfusi vagy zeneszerzői vénával. Tehát, ha ledobnánk őket egy lakatlan szigetre ott is biztosan hallanánk dübörgésüket, a túlélés mellett mindenképpen alkotnának valami művészit. Aztán, ha van olyan szerencsénk, hogy ez a 8 fő puszta véletlenségből netalántán kiváló kosárlabdázó, akkor erre is építhetünk egy előadást. Közös ötletelés, milliónyi workshop alap! Talán még jobb, hogyha egyből valami effélén futunk össze a kiválasztottakkal. A sokoldalúság előny (hacsak nem követelmény), hiszen ez egy interdiszciplináris előadóművészet.

 

 

 

Kis csapatunk zenei ízlése lehet akármilyen, rap, jazz, hip-hop, teljesen mindegy, hiszen a zene gyökerével, a ritmussal kooperálunk majd! Ars poeticájuk, pedig valahogy így szólhat: végy akármilyen felületet és gyere dobolni, jammeljünk együtt, aztán ebből a káoszból csináljunk rendet, adjunk hozzá egy jókora csipetnyi show-t és voilá: STOMP! Olyan az egész, mintha kiszabadult volna a konszolidált Harlem. Zeneszerszámaik szemetesek, mosogatótálcák, kannák, vödrök, székek, kosárlabdák, fazekak, seprűk, gumicsövek, újságok és szatyrok, öngyújtó, víz... igazi nagyvárosi patkányok. Akármi jöhet, de a legjobb váratlan, szokatlan tárgyakat előszedni, hiszen oly sokan dobolnak dob nélkül... bár ők mind statikusan állnak egyhelyben. Ugyanakkor nem szabad elfeledni, a STOMP is valahogy így kezdte még az előző évezredben... annak is az 1991-es évében alakulva, ám eredete még tíz évvelkorábbanra nyúlik vissza, amikor is egy Brighton (GB) - ból származó csoport egy a slummos környékektől megihletett musicalt készített egy edinburgh-i fesztiválra. Innen a váratlan, kreatív formáció útjának végigkísérését a sikerhez az olvasóra bízom itt van hozzá egy interaktív "időszalag". Továbbmenve majd ezen a honlapon, kicsit zajonghatunk mi is.