| | | | | Apám nevében |  szerző: Balogh Eszter |
Lévén a terrorizmus viszonylag férfias műfaj, a terroristás filmek, ha nem maradnak a felszínes színvonalnál, minthogy brúszvilisz izzadságtól latyakos atlétában ismét megmenti a világot, hanem inkább a pszichológia felől közelítik meg a dolgot, remek alkalmat nyújtanak abba, hogy lelkes felfedezőként bepillantást nyerjünk az erősebb nem lelkivilágába.
 Csak nagyon röviden a politikáról, hogy képbe kerüljünk: Nagy-Britanniában járunk, azon belül is többnyire Londonban és a Írországban. A teljes ír sziget VIII. Henrik óta a szigetországhoz tartozik. Tudván, hogy a britek ekkor már jórészt protestáns vallásra tértek, az írek pedig megmaradtak buzgó katolikusnak, gyanús, hogy ez a kapcsolat nem sok jóval kecsegtethet. Írország északi részén bizonyos angolszász telepesek miatt fokozatosan túlsúlyba kerülnek a protestáns erők. Néhány évszázaddal később, 1921-ben az Angol-Ír Egyezmény végre függetlenséget biztosít a katolikus szigetnek - kivéve a szóban forgó északi megyéket, ők Észak-Írország néven továbbra is Nagy-Britannia részét fogják képezni. A vallási kisebbség nagy bánatára... akik egy ideig békésen, majd - ahogy ez lenni szokott - egyre indulatosabban küzdenek függetlenségükért és itt-ott jócskán megcsorbult jogaikért, és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy polgárháború van, a kisebbség oldalán harcba szálló IRA (Ír Köztársasági Hadsereg) nevéhez a "terrorszervezet" jelző tapadt. Hogy kié volt az első rossz lépés, azt nehéz megmondani. A lényeg, hogy senki nem enged a negyvennyolcból, akkor sem, ha emberéletek múlnak rajta.
Ebben a közhangulatban indul útnak hősünk, Gerry Conlon (Daniel Day-Lewis) Belfastból Londonba, hogy az írországi forrongó helyzetből menekülve a brit fõvárosban, szülei unszolására becsületes úton próbáljon boldogulni. Azonban szegény rosszkor nagyon rossz helyen van. A brit igazságszolgáltatásnak éppen bűnbakra van szüksége, bármiféle látható eredményre a lázongó "írecskékkel" folytatott harcban. Sajnos ő az egyik, aki alaptalanul a rend őreinek kezébe kerül, továbbá, biztos ami biztos, letartóztatják a kissé tehetetlen, de amúgy nagyon jólelkű apját, a kedves, kontyos nagynénjét, és még egy-két kiskorú családtagot nevetséges vádakra és komikus bizonyítékokra hivatkozva. Innentől kezdve a sztori tulajdonképpen sablonos. Láttunk már szocializmusos filmeket, ahol koholt vádak alapján, koncepciós perek során nagyon csúnyán bánnak emberekkel. Láttunk már mindenféle "igazság bajnokai" filmeket, ahol véletlenül mégis előkerül a hátsó polcról egy poros dosszié, amitől győz a Jó és megszégyenül a Gonosz. Ez itt sincs másképp, ezzel nem árulok el nagy titkot.
Nem is baj, hisz' ez csak a díszlet. Ami másképp van, és ami miatt amúgy aktuális témánkhoz kapcsolódik a film, az a férfi, illetve fővonalon az apa-fiú ábrázolása a történetben. Az előbb kicsit talán nagyképűen tehetetlennek tituláltam Gerry filmbeli apját, Guiseppét, amit talán könnyelműségnek tarthatnak néhányan. Mondhatjuk egyszerű embernek, önfeláldozónak, nemeslelkűnek, mivel kérés nélkül Angliába zarándokol, hogy fiának segítsen, amikor baj van. Ha nem zarándokol oda, tán börtönbe sem kerül. Igen, valószínűleg nem kerül, és szabadlábon védheti tovább a fiát. Talán tényleg önfeláldozó. Talán csak a fia szemében tűnik rossz apának, akinek első dolga, midőn Guiseppe mellette landol a börtöncellában, hogy leteremtse apját, amiért mindig csak akkor van jelen, amikor hibázik, amikor szánalmas a helyzete. Nem baj, Guiseppe tűr. Az apaszerep nem viszálykodásra való. Tény, hogy bármit is tesz, legyen az nemes és önzetlen, habitusában mégis folyamatosan ő tűnik gyámoltalannak. Gerrynek pedig lázad, az apja ellen, majd az apjáért... ezt tulajdonképpen csak egy lehellet választja el egymástól.
Ugyanis ahogy az események folynak, az egymásrautaltságban a két férfi kapcsolata egyre erősebbé és meghittebbé válik. Nagy úr a kényszer, mondják. Kényszer vagy sem, de a jóért való harcban az ember fia csak megfeledkezik az apró-cseprő viszálykodásokról és gyerekes lázadásokról. Megható tanmese a férfiúi összetartásról, a dühítő tehetetlenségrõl, és arról, hogy sosem szabad megalkudni. Bár amikor a fiatalságától készülnek épp megfosztani az embert... akkor az igazságérzet amúgy is elemi ösztönként tör elõ, és a közben szép szál fiatalemberré cseperedett főhősünk addig nem nyugszik, míg meg nem tisztítják ártatlan ír nevüket. Az Atya, a Fiú... és a gyakran felvillanó krisztus-keresztek nevében - bármit is jelképezzenek.
|
|
ESZKÖZÖK:
|
|
|
 |
|
|
Szerkesztői levél >>
 | 2010 legolvasottabb cikkei
2010-ben az olvasók a kultúra minden területéről kíváncsiak voltak írásainkra, élen járt ismét többek között a Arany János, Karinthy valamit a Bűn és Bűnhődés, amit előző írásomban már említettem. >> |
Film >>
 | Basquiat – A graffiti királya
Jean-Michel Basquiat rövid élete igazi tündérmese... lehetne. A szegény ember csóró fia útra kel, hogy meghódítsa a világot, s elnyerje a fele királyságot. Csakhogy itt nincsen jó és gonosz, és nincsen hepiend. Ezt a sztorit az élet írta. >> |
Színház >>
Intézménykritika >>
 | (Ne) Füstölögjünk!
Összezsúfolódva állunk a villamosmegállóban. Szúrja a hideg az arcom, zsebemben még mélyebbre süllyesztem a kezem. Zuhog az eső, de szerencsére legalább a szél nem fúj. Próbálok >> |
Könyv >>
 | Az utcaművészet enciklopédiája
Akik nem a graffiti oldalán állnak, valószínűleg nem tudnak előítéletek nélkül viszonyulni a street arthoz. Nicholas Ganz könyve hiánypótló a piacon, és nagy előnye, hogy nem ítélkezésre >> |
Zene >>
 | MR2 Akusztik - Arccal a dalnak!
A Magyar Rádió nyolcas stúdiójában időről-időre koncertet rendeznek, hazai zenekarokkal és akusztikus hangszerekkel. Nagyon érdekes és különleges zenekarokkal lehet találkozni a műsorban. >> |
Híres magyarok >>
 | "Nincs jogom, de odafújok!"
Aktuális témánk, a street art kapcsán, Vegazzal beszélgettem, aki már évek óta közel áll a graffiti világához. Honnan ismerhetitek? Többek között ő és társai változtatták a Flórián tér szürke beton aluljáróit és a Városháza tér tátongó fehér épületét egy igazi utcai kiállító teremmé, Vasarely stílusában. Többek között erről faggattam Vegazt: >> |
Fotó >>
|
